Kis Dániel: A családom élete az egyházban

A családom élete az egyházban

A családom már régóta vallásos, édesanyám már gyerekkora óta jár templomba, egyházi közösségbe, de apa, a nővérem és én csak pár éve lettünk igazán hívők.

Azóta érzem a változást, mióta elkezdtem a kecskeméti Szentcsalád Plébánián ministrálni. Régebben mindig elkéstünk a miséről és a bűnbánati liturgián csak ritkán voltunk ott. A ministránsgyűléseken egyre erősebb hitre tettem szert, fontosabb lett számomra a vallás gyakorlása, az imádság, a templomba járás. Most már inkább hamarabb vagyunk ott mise előtt, nem késünk el sosem.

Anyukám már több éve gitározik miséken a plébánián. Az utóbbi időben, ahogy kevesebb lett a segítő, aki hangosít vagy vetít a templomban, anya megkérte apukámat, hogy vállaljon valamilyen szolgálatot. Apa így pár hónapja hangosít a szertartásokon. Apa régebben kevésbé volt vallásos, a házasságkötésük előtt lett elsőáldozó. Apa hite sokkal mélyebb lett az elmúlt néhány évben: tavaly szeptemberben bérmálkozott, és azóta már egy hittancsoporthoz is csatlakoztak anyával. Apa nem mindig volt ilyen lelkes, mint most: nem szeretett annyira misére járni, de ezt akkor nem lehetett feltétlenül észrevenni, csak utólag visszagondolva látszik nagyon a változás.

Apát igazán jó volt látni, amikor nem a mi unszolásunkra jelentkezett a bérmálkozás felkészítőre, hanem magától szeretett volna menni.

Nemrég egy atya engem választott, hogy a hitoktatói képzésén egy beadandó dolgozatához interjút készítsen velem. Néhány befejezetlen történetet mesélt, és nekem kellett kiegészítenem. Azt mondta, hogy nagyon ügyesen csináltam, és a legtöbb esetben ő is ezt mondta volna, mint én. Feri atyával nagyon közel kerültünk egymáshoz, és azóta is nagyon szeretem.

Nyáron már Feri atyával együtt voltunk egy lelkigyakorlatos táborban. Bár nem voltam ott végig, mert kicsit beteg lettem, nagyon élveztem. A kedvenc előadásomat az egyik barátom apukája tartotta, aki arról beszélt, hogyan tértek meg. Érdekes volt a tanúságtétele, de nekem még különlegesebben hatott, mert én végigláttam ezt a folyamatot kívülről. Ez sokat erősített a hitemen, és ráébresztett, milyen jó az, ha gyerekkorom óta keresztényként nevelnek.

Mivel anya szokott gitározni a plébánián Feri atya őt kérte meg, hogy tanítsa meg rá, így majdnem minden kedden itt vacsorázik nálunk. Ezt szeretem, mert nagyon megnyugtató személyiség.

Nagyon örülök, hogy úgy döntöttem, ministráns leszek. A barátaim hatására kezdtem el, mert ők már ministráltak, és több időt szerettem volna tölteni velük. A közösségben sok új jóbarátot szereztem és megtanultam a mise rendjét, a feladatokat. Azóta igazán szeretek ministrálni, már nem csak az ismerősök miatt járok.

Tavaly sokszor nem tudtam aludni éjjel, felébredtem és nem tudtam visszaaludni. Elkezdtem esténként imádkozni, és egyébként is rossz szokásom volt ennek kihagyása. Meglepődve tapasztaltam, hogy sokkal jobban alszom, mióta imával fejezem be a napom.

Nemrég biciklivel mentem az egyik barátomhoz. Egy vasúti átkelőnél le volt zárva a sorompó. Már majdnem átmentem, de egyszer csak kicsit kitisztult a fejem a nagy rohanás zavarából és megálltam. Egyből éreztem, hogy ebben Isten keze van, ő szólt nekem, hogy álljak meg. Nagy megkönnyebbülés volt számomra, hogy nem történt baleset. Elmondtam egy Miatyánkot, hogy megháláljam Istennek ezt a bár nem túl nagynak tűnő, de hatalmas segítségét. Rikán volt velem olyan, amikor konkrétan éreztem volna Isten támogatását.

Ez az én és családom útja Jézus felé. Jó azt látni, érezni, hogy Isten szeret minket és mindenkit magához hív.

* * *

Forrás: MKPK Sajtószolgálat

Fotó: Pixabay

Magyar Kurír