Klaus von Stosch: Az iszlám mint kihívás – Keresztény megközelítések

Kultúra – 2020. február 22., szombat | 17:02

A szerző katolikus teológus, az iszlám elismert kutatója. 1971-ben született Kölnben; nős, négy gyermek édesapja. Tíz könyve és közel százötven tanulmánya jelent meg. 2009-től a Paderbornban működő Komparatív Teológiai Kutatóközpont igazgatója. E kötetében a Korán szövegeinek aprólékos elemzésével és a muszlim értelmezési hagyomány bemutatásával igyekszik tisztább képet rajzolni az iszlámról.

A Magyar Kurír Új Ember Kiadványok sorozatában megjelent Az iszlám mint kihívás – Keresztény megközelítések című könyv egyik alapmotívuma, hogy nem törekszik a kereszténység és az iszlám közötti hasonlóság kidomborítására, sőt inkább úgy véli, hogy a különbségek lényegesebbek és előremutatóbbak, mint a sokszor erőltetett párhuzamok.

Az iszlám vallást megalapító Mohamed személyét illetően Klaus von Stosch rávilágít: a Koránban előfordul, hogy Isten helyreutasítja és korholja őt, amikor szembefordul akaratával, de bírálja politikai döntése miatt is. A próféta többször is tanulóként jelenik meg előttünk, akit Isten arra szólít fel, hogy csiszolja a jellemét. Nem nevezhetjük tehát tökéletes embernek őt, de ha vétkezik, minden esetben Isten irgalmára és vezeklésére bízza magát, ezért „pontosan emberi vonásainál fogva lesz az esendő és gyenge emberek példaképe”. Ezzel összhangban az egyik hadíszban (a Mohamed életéről, személyéről és tanításairól, illetve más korabeli muzulmánok tetteiről és szavairól összegyűjtött szájhagyomány útján terjesztett közlések gyűjteménye – B.D.) Mohamed bocsánatot kér, és többször is hangsúlyozza, hogy tévedhet. A könyv szerzője szerint a Korán hirdetőjének ez a nyíltan megvallott gyengesége csak fokozza igehirdetésének hitelességét. Ha ugyanis hamis próféta lenne, ügyelne arra, hogy a lehető legjobb színben tüntesse fel magát. Mohamed tekintélyét tehát csak fokozza, hogy a Korán bírálja őt – írja Klaus von Stosch.

Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy elfogadhatják-e a keresztények, hogy Mohamed valóban próféta, a szerző rávilágít: a Biblia nézőpontjából a prófétát elsődlegesen az jellemzi, hogy Istentől kapott feladatot teljesít. Stosch kifejti, a keresztények meggyőződése, hogy valamennyi próféta Krisztus eljövetelét készíti elő, de az Újszövetség tanúsága szerint Jézus után is vannak igazi próféták – azok az emberek, akik egy-egy új helyzetben hangot adnak Jézus üzenetének, ahogyan azt Szent Pál írja az Első korintusi levél 28. versében: „Az Egyházban Isten egyeseket először is apostolokká tett, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká, másoknak csodatevő erőt adott, vagy a gyógyítás, segítségnyújtás, kormányzás és a nyelveken való szólás adományát.” Klaus von Stosch szerint ennek alapján „talán” Mohamedet is azok közé sorolhatjuk, akiket megragad Isten Lelke, tanúságot tesznek a Lélektől érkező (Isten emberszeretetét kifejező) üzenetről, és így a Logosz megnyilatkozásának emberi alakjára utalnak. A muszlimok természetesen nem érthetnek egyet ezzel a Mohamed prófétai küldetéséről alkotott felfogással, mert a keresztény teológiával ellentétben nem Krisztus áll gondolkodásuk középpontjában. A keresztény teológia pedig, bár az eddigiekhez képest hajlandó nagyobb mértékben elismerni Mohamed küldetését, azt mégsem fogadhatja el, hogy Mohamed végérvényesen próféta lenne, aki minden korábbi prófétát felülmúl.

Mélyrehatóan foglalkozik a szerző a keresztény teológián belüli, egyre élesebb vitával, hogy ugyanarra az Istenre irányul-e a muszlim és a keresztény hit. A Korán legfontosabb állítása Istennel kapcsolatban, hogy Isten egy és egyetlen. Ennek alapján az iszlámban az egyetlen megbocsáthatatlan bűn, ha valaki isteneket tisztel, s ezzel más isteneket társít mellé. Ez a meggyőződés a Talmud egyik szakaszát idézi, és nagyon hasonlít arra, ahogyan a kereszténység a Szentlélek ellen elkövetett bűnről beszél. A Korán – még ha csak egyetlen helyen is (4:171), de elutasítja a szentháromságtant; Isten szavának és szellemének nevezi Jézust, majd így folytatja: „Higgyetek hát Istenben és az ő küldötteiben, és ne mondjátok azt, hogy három! Hagyjátok abba! Jobb az nektek! Isten csupán egyetlen Isten. Magasztaltassék. Hogyan is lehetne gyermeke! Övé mindaz, ami az egekben és a földön van. Isten elégséges istápoló.” A Korán tehát óva int attól, hogy a Szentháromságba vetett hit következtében valaki eltávolítsa Istent a világtól, vagy azt gondolja, hogy szószólóra, „istápolóra” van szüksége Isten előtt. A szerző egyértelműen leszögezi: ezzel kapcsolatban keresztényként ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy „pontosan a szentháromságtannak köszönhetően áll módunkban összekapcsolni egymással Istennek az emberhez való közelségét és Isten transzcendenciáját”. A Korán Szentháromság-bírálata és Jézus istenfiúságának kritikája mellett is figyelemre méltó azonban, hogy nem akarja aláásni Jézus különleges méltóságát. A 4:171 versben is elfogadja azt a bibliai elgondolást, amely szerint Jézus Isten Igéjének nevezhető. A Koránban is Isten Lelke kíséri Jézust (26:192), erősíti meg az embereket (58:22) és közvetíti Isten szavait (97:4). A szerző szerint behatóbban kell majd vizsgálni, hogy ezek a szakaszok valóban értelmezhetők-e úgy, hogy olyan pozitív képet rajzoljanak ki Jézusról, amely a muszlimok szemében érthetővé teszi a keresztény szentháromságtant.

Jézus személyét illetően a Korán nem fogadja el, hogy Krisztus Isten Fia lenne, de egészen különleges prófétának nevezi, és kizárólag ő mondja magát Isten szolgájának. A Korán tehát egy krisztológiai fenségcímet idéz – von Stosch valószínűsíti, hogy kritikai szándékkal. Ugyanakkor semmiféle támpontot nem nyújt a szolga cím és Jézus halála közötti képzettársításhoz. Ahogy nem enged teret a kereszten szenvedő Krisztusnak, nem fogadja el, hogy rituális áldozatoknak bármiféle megváltó erejük lehetne.

Klaus von Stosch úgy véli, a kereszténység és az iszlám egymással ápolt kapcsolatának és az Istennel való találkozásnak sok olyan lehetősége van, amelyet még nem aknáztunk ki. Remélhetőleg ez a könyv felhívhatja a figyelmet arra, mily fontos, hogy vállaljuk ezt a feladatot. A szerző szerint ebben az esetben „az iszlám kihívása Krisztus követésének magasabb fokára hívna minket, s egyidejűleg arra is figyelmeztetne, hogy reális képet kell alkotnunk arról, mennyire különböznek az egy Istenhez vezető útjaink”.

A kötetet Görföl Tibor fordította.

Klaus von Stosch: Az iszlám mint kihívás – Keresztény megközelítések
Magyar Kurír-Új Ember Kiadó, 2019

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Klaus von Stosch Az iszlám mint kihívás – Keresztény megközelítések című könyve megvásárolható az Új Ember könyvesboltban (Budapest, V. kerület, Ferenciek tere 7–8.; nyitvatartás: hétfő, kedd, csütörtök, péntek 9–17 óráig; szerdán 10–18 óráig) vagy megrendelhető az Új Ember online könyváruházban.

Kapcsolódó fotógaléria