Könyvajánló: Eucharisztia és Úrvacsora a 16–18. századi Magyarországon

Bajáki Rita Úrvacsora- és Oltáriszentség-imádságok első imakönyveinkben című tanulmányában Pázmány Péter 1606-ban, Grazban kiadott Imádságos könyvét vizsgálja, részletesebben is elemezve annak Gyónáshoz és Úr vacsorájához tartozó könyörgések című fejezetét. Előtte azonban említést tesz a Pázmány előtti imádságoskönyvek vonatkozó szövegeiről, egyrészt, hogy bepillantást nyerjünk a 16. század imairodalmának Úrvacsora-könyörgéseibe, másrészt azt is megismerhetjük, milyen előzményeket követően alakította ki saját koncepcióját, s hogyan állította össze imádságai sorát Pázmány. Megemlíti a szerző többek között az evangélikus Szalaszegi György Úrvacsora-imádságát és a református Huszár Dávid és Károlyi András imakönyvét, valamint Vásárhelyi Gergely 1604-ben megjelent katekizmusát. Öt különböző jellegű szövegből áll, az elsőben az imádságok sora az Oltáriszentség vételéhez kapcsolódik, áldozás előtt és utána elmondandó imádságokat találunk, amelyeket, hasonlóan Pázmányéhoz, a gyónás előtti és utáni könyörgések előznek meg.

A tanulmány írója kiemeli, hogy Pázmány imakönyve tíz részből áll. Felismerhető benne egy ív, a legáltalánosabbtól a legszemélyesebb felé halad. Kiviláglik belőle, hogy a betegeknek kell az orvos, nem az igazakért, hanem a bűnösökért jött Jézus a világra. A kulcsmondat a negyedik ima végén található: „ha akarod, megtisztíthatsz”. A bűnbánat szentsége és az Oltáriszentség vétele együtt teszi az embert méltóvá, együtt teszi alkalmassá az üdvözülésre.

Az ötödik imádságnak ismét szöveges címe van: Az Oltár előtt való imádság, mikor immár hozzánk akarjuk az Urat venni. A tudós szerző rámutat: az imakönyvnek ez a pillanata, ha azt egészében tekintjük, egészen különleges, hiszen a beteljesülés, az isteni s az emberi egyesülésének pillanata előtt állunk. „Az imádságok ide, ebbe az irányba vezetik a hívő embert, aki még mindig méltatlanságának tudatában van, de vágyik, mint szarvas a kútfőhöz, az ő Istenére.” Ebben az imában nemcsak rögzíti a tényt, hogy a betegnek van szüksége orvosra, de kéri: „gyógyíts meg, őrizz meg, vezérelj engem, táplálj engem.” Itt már bizalomból, hitből és szeretetből fakadó felszólításokkal találkozunk, az imádságban az ember belehelyezi magát Isten tenyerébe.

Báthory Orsolya Hogy az Oltáriszentség imádásába nincs bálványozás címmel azt vizsgálja, hogyan jelenik meg a katolikus Eucharisztia védelme Pázmány Péter Feleletében, amit Magyari István Az országokban való sok romlásoknak okairól című történetfilozófiai értekezésére írt. Ebben az evangélikus prédikátor hosszan sorolja, melyek szerinte a bálványozás formái, és közéjük teszi az Eucharisztiát is. Pázmány viszont a Feleletben kifejti, nem érti, miért minősül bálványozásnak az Oltáriszentség imádata, amikor az nem annak külső jegyeinek, a kenyérnek és a bornak, hanem az átváltoztatott Krisztusnak szól. Továbbá azt is furcsállja, hogy a lutheránusok, ha tagadják is az átlényegülés tanát, mégis azt vallják, hogy Krisztus a kenyérben és a borban valóságosan, emberi természete szerint van jelen.

Bíró Csilla Az Énekek éneke 5,1 verse mint az Eucharisztia előképe Andreas Pannonius és Gregorius Coelius Pannonius kommentárjában címmel emlékeztet: Andrea Pannonius XVI. században élt karthauzi szerzetes, a címben említett ószövetségi versszakasz értelmezője szerint a szerző Salamon egyszerre egy valós történelmi személyiség és Krisztus előképe. A menyasszony pedig Szulamit királynő mellett a Szűzanyát is jelenti. Az értelmezés központi gondolata, hogy az ószövetségi menyasszony és a vőlegény menyegzője Krisztus inkarnációjának az előképe. Ugyanakkor Andreas Pannonius szerint az utolsó vacsora és minden eucharisztikus cselekedet szintén előkép, méghozzá annak a messiási lakomának az előképe, amely majd a mennyek országában fog bekövetkezni, és amelyet Andreas Pannonius az Isten színről színre való látásával azonosít. Gregorius Coelius Pannonius, a XVI. században élt pálos szerzetes magyarázataiban az Énekek éneke 5,1 verse szintén az utolsó vacsora előképe, emellett arra az értelmezésre fókuszál, amely szerint a menyasszony az Egyház, a vőlegény pedig Krisztus megfelelője. Emellett helyet kap kommentárjában a hívő lélek és a Megváltó kapcsolata a megtestesüléstől kezdve a kereszthalálig, mariológiai, Máriáról mint a Megváltó anyjáról szóló tanok elemeivel kiegészítve.

Szabó Ferenc SJ, Pázmány Péter életének és munkásságának talán legalaposabb hazai ismerője, Az Eucharisztia Pázmány Péter életművében címmel emlékeztet rá: a későbbi esztergomi bíboros érsek grazi egyetemi előadásaiban (1603–1607), latin teológiai traktátusaiban ismerteti és megvitatja az újítók főbb tételeit, köztük az Eucharisztiát is. Teológiáját és lelkiségét jelentősen befolyásolta a nagy megtérő, Szent Ágoston és a misztikus Szent Bernát. Pázmány végkövetkeztetése: „Milyen balgaság azt állítani, hogy Isten szavának mindenható ereje nem viheti végbe egy szempillantás alatt a kenyér és bor átváltoztatását!”

A Pázmány Irodalmi Műhely lelkiségtörténeti sorozatának egyik célja, hogy elhelyezzék a témájuk miatt kitagadott egyházi irodalmi műfajokat értékük és rangjuk szerint az irodalomtörténeti folyamatokban. Ez a kötet is jelentős lépés e cél elérésében.

Eucharisztia és Úrvacsora a 16–18. századi Magyarországon
szerkesztette: Szelestei N. László
Pázmány Irodalmi Műhely – Lelkiségtörténeti Tanulmányok, 21
MTA–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport

Bodnár Dániel/Magyar Kurír