Középkori kánonjogi kéziratok a Francia Nemzeti Könyvtárban

A Francia Nemzeti Könyvtár (Bibliothèque Nationale de France) legrégebbi könyvállománya a királyi palota könyvtárából származik, amelyet a „bölcs” jelzővel illetett V. Károly király (1364–1380) hozott létre 1368-ban. A gyűjtemény anyagát XI. Lajos (1461–1483) egészítette ki jelentősen, megalapítva 1461-ben a Bibliothèque du Roi-t. Ettől a dátumtól számítjuk a jelenleg Francia Nemzeti Könyvtárnak nevezett intézmény létrejöttét.

A könyvtár első teljes katalógusa (az anyag többszöri költöztetése ellenére) szerencsére már 1739 és 1753 között elkészült, így az akkoriban alkalmazott leírási módszer alapján átfogó kép alakítható ki a francia forradalom előtti gyűjtemény összetételéről. Az intézmény 1792-től „Nemzeti Könyvtár”, ebben az időszakban a könyvállomány a forradalom alatt zajló szekularizáció következtében (1789–1799) jelentős arányban megnövekedett, mind a nemesek magánkönyvtáraiból, mind az egyes püspökségekről, kolostorokból és plébániákról származó anyaggal. A szekularizált könyvállomány egész Franciaország területéről és településeiről érkezett Párizsba a forradalom időszaka alatt. Ezzel – a nemcsak a főváros, hanem egész ország területéről származó köteteket összegyűjtve – létrejött a világ egyik legnagyobb, egy könyvtárban őrzött középkori kéziratállománya. A középkori kánonjogi kódexek közül a legértékesebbek a saint-germain-des-prés-i és a saint-victori apátság könyvtárából származó kötetek, valamint a Sorbonne középkori kéziratai. Megjegyzendő, hogy a II. világháborús német megszállás idején több mint kétmillió kötet veszett oda.

A középkori kánonjogi kéziratok az öt önálló alkönyvtárba csoportosított harmincegymillió körülire tehető dokumentum közül a Richelieu-Louvois és az Arsenal állományában találhatók. Ezt az anyagot Szuromi Szabolcs, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzora 2005 óta folyamatosan és szisztematikusan kutatja. Munkáját az első (1787–1790) és a második (1899–1918) katalógusban szereplő leírásoknak a konkrét – a továbbra is az állományhoz tartozó – kódexekkel történő összehasonlításával kezdte el, amit a kiemelkedően magas számú, 22811 kéziraton belül a tényleges középkori kánonjogi munkákat tartalmazó kötetek meghatározásával folytatott. 2009-től – több más európai és orosz könyvtárban végzett kutatásaihoz hasonlóan – az egyes középkori kánonjogi kódexek modern paleográfiai, kodikológiai és összehasonlító szövegkritikai szempontú részletes leírását végezte el. Ennek a munkának az első szakasza szeptember 26-án zárult le Párizsban: elkészült a Bibliothèque Nationale de France-ban őrzött, a Decretum Gratiani (1140) előtti, szerzetesi könyvtárakból származó kánonjogi műveket feldolgozó katalógus kötete. Ebbe illeszkedik bele a saint-germain-des-prés-i apátság középkori könyvállományának Franciaországban maradt – a corbie-i apátság kéziratával 1683-ban kiegészülő – anyaga is, amelyről Szuromi Szabolcs professzor önálló tanulmányt tett közzé 2018-ban Münchenben.

Az utóbbi években jelentős programok indultak a franciaországi kéziratállomány, különösen annak középkori része online hozzáférhetővé tételének előmozdítására és segédletekkel való ellátására (Mantragora-projekt, Gallica-projekt). Ezeknek az interneten elérhető eredményei a legszebb és legértékesebb kötetek néhány jellegzetes oldalát mutatják be az érdeklődő nagyközönség számára, valamint a fentebb már említett korábbi katalógusok anyagát tartalmazzák. Jelentősnek tekinthető a saint-victori apátság középkori történetét bemutató tanulmánygyűjtemény, Hugh Feiss és Juliet Mousseau kiadásában (2018).

A Szuromi Szabolcs professzor által összeállított új, kiegészítő és leíró katalógus szakmai szempontból (paleográfia, kodikológia, összehasonlító szövegkritika, kánonjogi forrás- és tudománytörténet) – tekintettel a részletes és tudományosan igazolt tények, különösen a keletkezési hely és dátum ismertetésére – jelentősen meghaladja az úgynevezett (a Bibliothèque Nationale de France és a British Library együttműködésének keretében megvalósuló) Gallica-programban feldolgozott, hozzávetőlegesen 800 középkori kéziraton belül helyet foglaló kánonjogi – az Henri Auguste Omont (†1940) által szerkesztett régi (1899–1918) katalóguson alapuló, rövid, számos esetben mind tartalmilag, mind keletkezési hely és idő tekintetében téves – összegzéseket.

Az elmúlt majdnem másfél évtized precíz szakmai elemzéseinek köszönhetően olyan új kiegészítő katalógus első kötete készült el így, amely minden egyes feldolgozott kézirat esetében pontosítja a két említett klasszikus katalógusban tévesen szereplő keletkezési helyeket és dátumokat, a kézirat használati helyeit és a kéziraton belüli kiegészítések keletkezésére vonatkozó további releváns információkat, valamint további – korábban tévesen meghatározott tartalmú – kéziratokkal egészíti ki az állományt, és pontos leírását adja az egyes kódexeknek. Mindehhez Szuromi professzor alapos, kismonográfiai szintű bevezető tanulmányt írt, amely tartalmazza a fenti pontosításokat és az azonosításhoz alkalmazott metodológiát. A háromkötetesre tervezett kiadvány első kötete követi az Henri Auguste Omont által szerkesztett második katalógusban szereplő könyvtári sorszámokat, kiegészítve azt az egyes kéziratok részletes adataival, fólióra lebontott tartalmi leírásával, valamint a konkrét kódexhez kapcsolódó szakirodalom és magára a kánonjogi gyűjteményre vonatkozó naprakész nemzetközi szakirodalom feltüntetésével. A Bibliothèque Nationale de France Gratianus előtti, szerzetesi könyvtárakból származó kánonjogi műveket feldolgozó katalógusának párizsi kiadás előtt álló szisztematikus leírását tartalmazó első katalógus kötetét, a Decretum Gratiani kánonjogi gyűjteményig tartó – azt magában foglaló – egyházmegyei, székesegyházi, egyetemi és magángyűjteményekből álló gyűjtemények leíró katalógusa, majd a 12–16. századot felölelő kánonjogi gyűjtemények és segédkönyvek katalóguskötetének kiadása fogja követni.

Forrás és fotó: Nemzetközi Kánonjogtörténeti Kutatóközpont

Magyar Kurír