Középpontban az Eucharisztia – Megjelent a „Communio” folyóirat legújabb száma

Kultúra – 2018. augusztus 27., hétfő | 19:23

Megjelent a „Communio” című katolikus folyóirat 2018/1-2. száma. A tematikus lapszám középpontjában az Eucharisztia áll. Puskás Attilának, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara tanszékvezető professzorának a számhoz írt előszavát közöljük.

2020 őszén Budapest immár másodszor ad otthont a katolikus világ kiemelkedő eseményének, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak. Első ízben éppen nyolc évtizeddel ezelőtt, 1938-ban látta vendégül a Magyar Katolikus Egyház és a magyar főváros a 34. Eucharisztikus Kongresszus résztvevőit. A 2020-ban Budapesten megrendezendő 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra történő hároméves közvetlen lelki előkészület már több mint egy éve javában zajlik szerte az országban. Könyvek, lelkigyakorlatok, katekézisek, kurzusok, rekollekciók, szentségimádási iskolák útmutatásai és gyakorlatai segítik újra felfedezni az Eucharisztia misztériumát és elmélyíteni az eucharisztikus lelkiséget. A magyar Communio folyóirat most megjelenő számával csatlakozni szeretne e közös felkészüléshez. Tematikus számunk címválasztása – Eucharisztia: sacramentum caritatis – lényegét tekintve követi XVI. Benedek pápa 2007-ben kiadott apostoli buzdításának kezdő szavait: Sacramentum caritatis. Az Eucharisztia mint a szeretet szentsége – ez az a fókuszpont, melyet az itt közölt írások különböző látószögekből szemügyre vesznek.

A XXXIV. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Budapesten (1938) című tanulmányában Török József a Szent István király halálának 900. évfordulóján, a Szent Ágostontól kölcsönzött „O sacramentum pietatis, o signum unitatis, o vinculum caritatis!” (Ó jámborság szentsége, egység jele, szeretet köteléke!) jelmondat jegyében megrendezett, Eugenio Pacelli – a későbbi XII. Piusz – pápai legátus által vezetett 1938-as kongresszus eseményeire, előzményeire, jelentőségére és politikatörténeti kontextusára tekint vissza. Az egyháztörténeti írás után biblikus tanulmányt olvashatunk Martos Levente Balázs tollából, Folyamat és végpont – Néhány szempont a szinoptikus evangéliumok eucharisztikus teológiájához címmel. Az újszövetségi tanúságtételek összehasonlító elemzésének fényében a szerző az Eucharisztiát három folyamat nyitott végpontjaként értelmezi. Az Eucharisztia utolsó vacsorai alapításának elbeszélése a kereszthalálra és feltámadásra nyitott végpontja a szinoptikusok által ábrázolt jézusi üdvözítő cselekménysor egészének. A János-evangélium Eucharisztia-teológiája végpontja a páli leveleken és a szinoptikus evangéliumokon keresztülívelő hagyományfolyamatnak. Az Eucharisztia alapításelbeszéléseinek liturgikus kontextusa világossá teszi, hogy a jézusi üdvözítő mű sűrűsödéspontjaként elbeszélt utolsó vacsorai áldozati lakoma olyan eredetpont, mely kezdettől az Egyház mindenkori liturgiájában történő aktualizáló megjelenítésre irányul.

Puskás Attila Mysterium fidei és sacramentum caritatis című írásában az Eucharisztiának a hit misztériumai által alkotott összefüggések terében elfoglalt centrális pozíciójára irányítja a figyelmet, amikor rámutat az Oltáriszentség megváltástani, egyháztani és eszkatológiai vonatkozásaira. Megfontolásainak középpontja a „sacramentum caritatis” gondolata. E látószögből nézve az Eucharisztia Jézus mindvégig elmenő megváltói, a bűn okozta szétszórtságból az embereket az Egyházban folyamatosan összegyűjtő és az egész világmindenséget megújító szeretetének a misztériumaként mutatkozik meg.

Éppen ez utóbbi téma, s általában az Eucharisztia minden lényeges dimenzióját átható eszkatologikus vonatkozás áll Görföl Tibor tanulmányának fókuszában, mely A nagy átalakulás. Az eucharisztia és a teremtményei határait szerető Isten címet viseli. Írásában a szerző amellett érvel, hogy az Eucharisztia éppúgy megmutatja az anyagvilág örök rendeltetését, ahogy a föltámadt Krisztus embersége az emberét, noha amint egyetlen ember sem válik személy szerint azonossá Krisztussal, úgy az anyag sem lesz feltámadt krisztusi test. A gondolatmenet tartalmi gazdagságát mi sem mutatja jobban, minthogy egyaránt számot vet patrisztikus, középkori és kortárs, ortodox, protestáns és katolikus szerzők megfontolásaival, sőt az eucharisztikus átlényegülésre és a kozmosz végső nagy átalakulására vonatkozó teológiai állítások, valamint az anyag átalakulási lehetőségeire vonatkozó természettudományos meglátások közötti lehetséges párhuzamokkal is.

Jan-Heiner Tück krisztológiai és lelkiségteológiai szempontok mentén adja közre megfontolásait az Eucharisztia misztériumáról a Belépni Krisztus idejébe – Az Eucharisztia gyógyító dimenziójáról Hans Urs von Balthasar nyomán című tanulmányában. A bécsi teológus által megrajzolt gondolati ív az időtapasztalatunk ágostoni fenomenológiájából kiindulva Krisztusnak az Atyával való ima- és akarati egységében gyökerező és maximális jelenlétre képes sajátos időtapasztalatának a felmutatásán keresztül érkezik el annak taglalásához, hogy az eucharisztikus ünneplés és részesedés révén miképpen léphetünk be mi is Krisztus sajátos időtapasztalatába, s ez hogyan változtatja és gyógyítja meg a bűnökkel, kudarcokkal és sebekkel terhelt múlthoz, a gondokkal teli jelenhez és a végességünket kérlelhetetlenül feltáró halálba futó jövőnkhöz való viszonyunkat.

Amint tanulmányának címe is elárulja – Megfontolások az „eucharisztikus kultúra” fogalma kapcsán –, Török Csaba meghosszabbítja a teológiai reflexió eddig bejárt ívét a kultúra irányában, amikor a XVI. Benedek pápa által használt „eucharisztikus kultúra” kifejezés tartalmi gazdagságát feltárja. Gondolatmenete a kultúra latin klasszikus értelmezésétől kiindulva, a kultusszal való kapcsolaton keresztül, a teremtés bibliai fogalmán át az Eucharisztia kultúraformáló erejének a bemutatásához vezet. A szerző a tárgyalt kérdéskört összefüggésbe hozza Teilhard de Chardin kozmikus Eucharisztia-koncepciójával, beágyazza a virtualitás és a posztmodern életvilágba, és ennek kapcsán bátran megfogalmazza az Eucharisztia által formált keresztény kultúra, gondolkodás- és cselekvésmód feloldhatatlan sajátosságait.

A tanulmányok sorát végül Az Eucharisztia teológiájának esztétikai hangsúlyai Pilinszky János publicisztikájában címmel Hankovszky Tamás írása zárja, mely jól példázza, hogy egy katolikus hitéből táplálkozó költőnek a kultúra/színházfelfogását milyen gyökeresen formálja az Eucharisztia. A szerző miután vázolja Pilinszky művészetértelmezésének tágabb kontextusát, rámutat arra, hogy a költőnek a szakrális színházról alkotott felfogása – mely számára a naturalista és az abszurd színházhoz képest az egyetlen valódi alternatíva – valójában a katolikus szentmise és eucharisztikus hit személyes tapasztalatából ered és ennek mintázatát követi.

A szerkesztőség azzal a reménnyel adja közre az Eucharisztiáról, mint a szeretet szentségéről szóló tematikus számot, hogy az itt megjelenő tanulmányok közelebb vihetik az olvasókat az Eucharisztia misztériumának teljesebb felfedezéséhez, az eucharisztikus lelkiség és kultúra gondos ápolásához.

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria