Kránitz Mihály: Keresztény egység

Kultúra – 2021. január 16., szombat | 15:07

2019. november 14-én a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen a Both Antal Teológiai és Kulturális Alapítvány kuratóriuma a Pro Unitate in Christo díjat első alkalommal Kránitz Mihály tanszékvezető egyetemi tanárnak adományozta, negyedszázados ökumenikus tevékenységéért. Kránitz Mihály professzor célja Krisztus utolsó vacsorai szándékának előmozdítása: „Legyetek mindnyájan egy!” (Jn 17,21).

A Szent István Társulat gondozásában megjelent, Keresztény egység című kötet szerzője szándéka szerint egyszerre akar összefoglaló és ösztönző lenni a keresztény/keresztyén egységgel foglalkozók számára, de az érdeklődőknek is szeretne használható ismereteket nyújtani ahhoz, hogy eligazodjanak a felekezetek sokaságában.

A könyv írója áttekinti a keresztény egységre való törekvés kétezer éves történetét, kezdve a Biblia tanúságával az egységről, foglalkozik a hitbeli eltérésekkel, szakadásokkal és egységkereséssel, külön a protestáns közösségekkel, és kiemelten a II. vatikáni zsinattal mint reformzsinattal.

Kránitz Mihály megállapítja:

a II. vatikáni zsinattal új korszak kezdődött, a római katolikus egyház, feladva korábbi merevségét, párbeszédet kezdeményezett a világgal, a vallásokkal és a többi keresztény egyházzal is.

Ebben döntő szerepe volt XXIII. János pápának, aki nyitott magatartásával és elfogadó egyéniségével saját papi életében tudta megélni a népek és a vallások közötti valóságos helyzetet, és elővételezte személyes élményeiben mindazt, amit később a zsinat újdonságként ható módon meghatározott. Közvetlen érintkezése volt ugyanis a nyugati és a keleti egyházakkal, a más vallású vagy másként gondolkozó személyekkel.

A szerző emlékeztet: csaknem négy évszázadon keresztül a katolikus egyház a protestáns reformációban szakadást és különválást látott. Az egyházi élet különböző területein falak emelkedtek Krisztus követői közé, és a két fél között szinte lehetetlen volt az átjárás. Ennek hatása a sajnálatos szembenállás lett, mely sok tekintetben „háborús” hangulatot teremtett. Kránitz professzor elismeri, hogy a közeledés szükségességét először protestáns oldalról ismerték fel, és születtek mindmáig példaképül állítható keresztény egységkeresők. A II. vatikáni zsinat a Szentlélek különleges kegyelmének tulajdonítja az ökumenikus mozgalmat, „amely megérinti az arra érzékenyek szívét és értelmét”. Ugyancsak sokat tett a keresztény egység megvalósulásáért VI. Pál pápa, aki bár nem érezte még elérkezettnek az időt arra, a katolikus egyház csatlakozzon az Egyházak Világtanácsához, de ez nem akadályozta meg, hogy „tisztelettel és mély érzelemmel” tekintett a protestáns testvérekre. Ő hozta létre a Nemzetközi Teológiai Bizottságot.

Mélyrehatóan elemzi a professzor II. János Pál nagy vihart kavart, Dominus Iesus című, 2000-ben megjelent nyilatkozatát, melyet sokan úgy értelmeztek, hogy a katolikus egyház fékezni szeretné az egységtörekvés lendületét, ám erről szó sincs. A dokumentum „a megváltozott drámai helyzetre kívánta felhívni a figyelmet az egyházfelfogás és a teológia területén egy liberális, posztmodern világban, mely Krisztus egyetlen üdvözítő méltóságát is megkérdőjelezi”. II. János Pál pápa 2000. október első vasárnapján az Úrangyala elimádkozása után, a Dominus Iesus által kiváltott vitákra így válaszolt: „Ez a dokumentum ismételten kifejezése juttatja ugyanazt a szenvedélyes ökumenizmust, amely az Ut unum sint kezdetű enciklikám alapja. Remélem, hogy ez a nyilatkozat, amelyet szívemen viselek, annyi téves értelmezés után végre betöltheti megvilágosító és ugyanakkor nyitást kezdeményező küldetését.”

Kránitz Mihály tényként állapítja meg, hogy a hídépítés folyamatos a katolikus egyház és a többi egyház között, melynek jeleit Ferenc pápa is felmutatja, amikor közelségéről és szeretetéről biztosítja az egyházakat. Egyetlen rövid mondatban foglalja össze az egyházak törekvéseit: „Az ökumenizmus az emberi család egységének tett szolgálat.”

Olvashatunk a könyvben egy fiktív levélváltást Luther Márton és Ferenc pápa között. Luther szerint „… szörnyű és ijesztő volt látni, mennyire világiasan és micsoda pompával jár-kel a kereszténység legfőbb vezetője, hármas koronát visel, és semmiben sem követi Urát, a Krisztust, a megfeszítettet. Másrészt pedig a bíborosok, püspökök, plébánosok és szerzetesek kapzsisága felemésztette a keresztény vidékeket. A mammont imádták, nem pedig Jézus Krisztus Istenét.” A protestáns reformáció szellemi atyja abban a reményben „ír” a Szentatyának, hogy nem olyan „keményen és irgalmatlanul” felel, mint elődei. Ferenc pápa „válaszában” leszögezi: „A békéért akarunk fáradozni mindketten ott, ahová az Isten állított bennünket. Hogy ennek során különbözik álláspontunk és feladataink is eltérőek, azt nem tartom problémának… Meg vagyok győződve arról, hogy valóban olyan üzenetünk van, amely az emberiség számára is jelentős. Ez pedig az emberi nem egységességének az üzenete, hiszen az egyetlen Isten teremtette a világot és az embereket. Ez a szeretetnek mint az emberek közötti alakító erőnek az üzenete, amely a békétlenséget és az igazságtalanságot megszünteti úgy, ahogyan Jézus elénk élte.”

Kránitz Mihály idéz II. János Pál 1991-es, első magyarországi apostoli látogatásán a debreceni református nagytemplomban elmondott beszédéből is: „Az ökumenizmus nemcsak olyan mag, amelyet az isteni Gondviselés a hívők szívébe ültetett az utóbbi időben, hanem olyan

gyümölcs is, amelyet Isten meg akar érlelni a szívünkben. Mindnyájan felelősek vagyunk fejlődéséért…

Ha nemcsak ketten vagy hárman jönnek össze, hanem az oly sokáig különvált hívők ezrei most újra egyesülnek a kölcsönös szeretetben és a közös könyörgésekben, akkor Krisztus biztosan megáldja erőfeszítéseiteket. Ha majd mi, akik még megosztottak vagyunk, tudunk együtt imádkozni saját állandó belső megtérésünkért és nem hívő testvéreink megtéréséért, akik még nem ismerik Istent, de keresik az igazságot – akkor mennyei Atyánk nem tagadja meg, hogy nekünk adományozza a Szentlelket, megbocsátást és kegyelmét.”

Kránitz Mihály: Keresztény egység
Szent István Társulat, 2020

Fotó: Szent István Társulat

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria