Legalább álmodj velem… – Állandó Csokonai-kiállítás nyílt Csurgón

Kultúra – 2020. március 15., vasárnap | 14:08

Csurgó, ez a dél-somogyi kisváros végre elmondhatja magáról: méltó módon gondozza-élteti a víg poéta, a 215 évvel ezelőtt elhunyt Csokonai Vitéz Mihály szellemi örökségét. Hiszen a közelmúltban a történelmi parkban átadták a nagyközönségnek a Csokonai-emlékhelyet, és megnyílt a költő életművét bemutató Legalább álmodj velem című állandó kiállítás.

A már tanárai által is poéta doctusnak, azaz tudós költőnek tartott Csokonai két esztendőt töltött Somogyban, ebből csaknem egy évet Csurgón. Segédtanítónak vették oda a csurgói iskolába a Lilla-szerelem emléke elől menekülő, felejteni és gyógyulni vágyó „professzort”, aki különös közvetlenséggel tanította az ifjakat, így rövid idő alatt népszerű lett a tanítványai körében. Itt tartózkodása idején a megyeszékhely, Kaposvár notabilitásai is megismerhették, mint ahogy a Sárközy família tagjai is megkedvelték Nagybajomban és Kisasszondon. Az irodalomtörténet számára különös kincs: számos műve született Somogyban, köztük a Dorottya, vagyis a dámák diadalma a fársángon című vígeposz, melynek ihletadója a kaposi karnevál volt. De említhetném a Jövendölés az első oskoláról a Somogyban című versét is, melyben ezt írja: „Óh, szomorú sorsa / Egy szép megyének! / Hol a magyar lelkek / Megvetve heverének. / Óh, nem fáj-é a szíve / Minden magyarnak, / Hogy a magyar fiakkal / Gondolni nem akarnak? / De tán jő / Oly idő, / Melyben nékünk / A vidékünk / Új Hélikon lesz.”

Csurgón a református gimnázium viseli a magyar felvilágosodás legjelentősebb költőjének a nevét. Mostantól a Táncsics téri, egykori majorsági épületben a mai kor igényeinek megfelelő, interaktív tárlat várja a látogatókat. E hely sajátossága, hogy ahol az érdeklődők sétálnak, ott egykor maga Csokonai is megfordult, tudtuk meg Violáné Bakonyi Ibolyától, a Csokonai-gimnázium könyvtáros tanárától, a kiállítás tárlatvezetőjétől. Tóth Antal tiszttartó mutatós oszlopos házába egyszer minden bizonnyal betért; mégpedig Antal-napot köszöntvén toppant be diákjaival együtt, hogy átadja jókívánságait. Erről vers is született, az Antal napjára, melyben ez áll: „Mi is, az új város domború oldalán, / A múzsáknak szentelt kisded kastély falán, / Amely énekeket magunkba zengettünk, / Elhozván Antalnak, egy udvarlást tettünk, / S kérjük, hogy azt tőlünk nyájas szívvel vegye, / Amit zeng a Somogy új Helikon-hegye, / Mely is, ámbár nyelvünk hosszasan beszéljen, / E két szóra megy ki: éljen Antal, éljen! / Éljen boldog időt véle az asszonyság!”

– Egy sikeres, csaknem 1,3 millió eurós horvát–magyar pályázat keretében sikerült kialakítani a történelmi park területén lévő emlékhelyet, és megrendezni ezt az országosan is egyedülálló kiállítást – mondta Viola Ernő, a csurgói önkormányzat oktatási-kulturális referense, aki feleségéhez hasonlóan maga is nagy Csokonai-rajongó. – A horvát partner Petar Preradović romantikus költő szülőházát újíttatta fel és rendezte be Pitomacsán, Csurgó pedig Csokonainak állított méltó emléket. A Demeter Júlia irodalomtörténész, az ELTE nyugalmazott tanára tervei alapján megálmodott kiállítás megvalósítói azok voltak, akik szakmailag a legjobbat adhatták Csurgónak, hiszen már több kiállítóhelyet rendeztek be. Somogyban például a balatonszárszói József Attila Emlékmúzeum készült a terveik alapján. A Petőfi Irodalmi Múzeum szakemberei ők, akik a forgatókönyvnek megfelelően valóban bámulatos tárlatot varázsoltak a két terembe.

A kiállítás a költő életének legfontosabb színhelyeire: Debrecenbe, Pestre, Pozsonyba, Komáromba, illetve Csurgóra kalauzolja el a látogatókat, hogy bemutassa életművét, és a jelen olvasói, színházlátogatói számára is élővé tegye a több mint kétszáz évvel ezelőtt írott műveit – olvashatjuk az önkormányzat által összeállított tájékoztató anyagban. S valóban így van ez, felettébb impozáns kiállítás jött létre; folyamatosan nyomon követhetők, számos vers-, színmű- és levélrészletből ismerhetők meg a Csokonai Vitéz Mihályra jellemző műfajok, hangok, stílusváltozatok.

Az alkotás mint megvalósult álom

Csokonai volt az első magyar költő, aki az írásaiból akart megélni. Nem sikerült neki. Életútja ezért különös ellentmondásokkal teli: vágyott az irodalmi nyilvánosságra, az olvasók és a közönség értékelésére, a megérdemelt sikerre, ám a mindennapjaiból hiányzott a biztonság, a megélhetés és a boldogság – vallja Demeter Júlia irodalomtörténész. – A kiállítás címéül választott sor rejtélyes, többértelmű. Az álmodj velem vagy együtt álmodást, közös álmot jelent, azaz a magány megszűntét, vagy – különösen a legalább megszorításával – csupán a másik álmában való jelenlétet, azaz a magányba zártságot. Ha a költő végérvényes magányára gondolunk, akkor a címből a legalább szót emeljük ki. „Belsőm hasonló a tavaszhoz, mely mikor borongós is, játszik és teremt” – vallja magáról Csokonai. Számára tehát egyedül az alkotás maradt, melynek révén fájdalma könnyed játékban, ötletgazdag gúnyban és öniróniában oldódott fel. A provincializmust és a bezártságot széles körű tájékozottsága és műveltsége kompenzálta, a zavaros világ ellenében a művek feszes struktúráját építette. A költő számára az alkotás maga volt a megvalósult álom a rideg hétköznapok valóságában.

A szegényes csurgói iskolaszínpadnak, amelyen 1799-ben Csokonai darabjait játszották, megépült a mai mása. Ezen a pódiumon a látogatók stilizált jelmezekben előadhatják a Karnyóné című vígjáték részleteit, vagy játszhatnak a Cultura című darabhoz készített bábokkal. Ugyanitt egy laptévén részletek láthatók a Dorottya című komikus eposz színes filmváltozatából. A tévéjáték 1973-ban készült Horváth Jenő rendezésében, és a címszerepet Gobbi Hilda játszotta briliánsan. A bemutatott jelenetek láttán, ennyi év után is jó tanúja lenni annak, milyen kiemelkedő teljesítményt nyújtottak a kor színészei. S ha szerelmi bánatunk elől akarunk menekülni, érdemes újra leemelni a könyvespolcunkról a Csokonai- összest, és odalapozni a Dorottyához, amely – Horgas Béla szerint is – egy szerelemre éhes vénlánynak és a farsang hercegének mesés, fantasztikus, álomszerű, ugyanakkor nagyon is valóságos és kíméletlenül csúfondáros története.

S mivel korunk megszokott kiállítási trendje az interaktivitás, az ide érkező családok, iskolai vagy éppen nyugdíjas csoportok különböző évszámok érintésével ismerkedhetnek meg a Csokonai-életművel, de választhatnak az angol vagy a horvát nyelvű Csokonai-fordítások közül is. Apró lyukakon át beleshetünk az üvegvitrinekbe, de arra is van mód, hogy a harmadik évezred ifjú generációja nyomába szegődjön a mára érthetetlen szavak jelentésének, mégpedig egy-egy táblácska felemelésével.

Megelevenedik a debreceni diáklét is. Az egyik régi iskolapadon például egy tablet található. Egy ismeretlen tanuló füzetlapjaival és Csokonai tollbamondásaival találkozunk a digitális lapozgatás közben, de a kéziratok modern átiratával is. Múlt és jelen ölelkezik össze Csurgón.

Az érdeklődők neves színészek tolmácsolásában, fülhallgató segítségével ismerkedhetnek Csokonai pajzán verseivel, míg néhány verskülönlegesség, érdekesség digitálisan, képernyőn keresztül érhető el. Mivel Csokonai alakjához számos legenda fűződik, a tárlaton néhány hamis történettel is szembesülhetünk. Vas Gereben Régi képek (Jellemvonások nevezetesebb férfiaink életéből) című művében megírta – amit egyébként Petőfi is megénekelt –, hogy Csokonai egy kálvinista pappal egyszer lement a pincébe egy hordót csapra ütni. Ám midőn már a dugó ki volt verve, akkor vették észre, hogy a csap meg fönt maradt. Csokonai fölszaladt érte, ám feledékenységből a dugót is fölvitte. A pap a saját hüvelykujját dugta a lyukba, hogy a bornak folyását megakadályozza. A költő, fölérkezvén, a szomszéd háztól egy pár fiatalemberrel találkozott, akik nagyon szívesen kérték, jönne át rögtön egy kis barátságos uzsonnára, s mindjárt át is vezették. A pap azonban őrizte a hordót, és várta a csapot, amit Csokonai azért nem hozott, mert a nagy tisztelet miatt végképp megfeledkezett a tiszteletes úrról. Mint néhány más, vele kapcsolatos, és a kiállításon is megidézett legenda, ez az eset sem történt meg.

Csokonai Vitéz Mihálynak a tanórákon is fontos módszere volt a játékosság; tanítványai a játék öröméért a tanáruk által írt művek szereplőinek bőrébe bújtak. Éppen ezért lehetett hosszú éveken, évtizedeken át Csurgó is bázisa az amatőr diákszínjátszó mozgalomnak. A játékosság a kiállításon egy újabb, szintén interaktív elem segítségével érhető tetten: ez a versfoltozó. Egy képernyőn hiányos verseket lehet kiegészíteni megadott szavakból válogatva, míg a digitális pitypang-, azaz versfújást bevetve egyetlen kézmozdulattal varázsolhatunk verset a falra. Ahogyan az üveglapot fújjuk, úgy jelennek meg a mögötte lévő kivetítőn Csokonai Vitéz Mihály szavai.

Viola Ernő elmondta: a Kemény Gyula látványtervei alapján megvalósult, európai uniós projekt keretében berendezett Csokonai-emlékhely fő célcsoportját a diákok jelentik. Különböző oktatási-ismeretátadó programokat terveznek nekik. Rendhagyó irodalomórák tarthatók itt Csokonairól és koráról a környező iskolák osztályainak és az ország más tájairól érkező diákcsoportoknak. Ezenkívül pedig múzeumpedagógiai foglalkozások is várják a tanulókat a felvilágosodás, a rokokó, Csokonai költészete, illetve a Csokonai-kultusz Csurgón témakörökben. Szintén hasznos együttlét forrásai lehetnek a kiállítás anyagára épülő, különböző iskolai korosztályoknak szóló vetélkedők. És lehetőség nyílik egy-egy író-olvasó találkozóra is, ahol a Csokonai-kutatókat, köztük Demeter Júliát, Szilágyi Mártont, Fűzfa Balázst, Debreczeni Attilát, Mészáros Gábort hallgathatják az érdeklődők.

Lőrincz Sándor

Fotó: Szabó Balázs

Az írás az Új Ember 2020. március 8-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.

Kapcsolódó fotógaléria