2024. április 25., csütörtök
Szent Márk
Szent Márk
„Európa rendkívüli felelősséget visel a nácizmusért és a kommunizmusért, azért a két totalitárius rendszerért, amelyek ezen a földrészen születtek” – fogalmazott Václav Havel volt cseh államfő 2008 júniusában, az Európa lelkiismerete és a kommunizmus című nemzetközi konferencián tartott megnyitóbeszédében Prágában.
A konferencia résztvevői akkor azt javasolták, hogy augusztus 23-át nyilvánítsák a totalitárius rendszerek áldozatainak emléknapjává. Ugyanazon év szeptemberében magyar, észt, brit, német és lett képviselők nyilatkozattervezetet nyújtottak be az Európai Parlament (EP) számára, melyben arra tettek javaslatot, hogy emléknap formájában az Európai Unió emlékezzen meg a totalitárius rendszerek áldozatairól. Az EP 2009 áprilisában állásfoglalást szavazott meg a totalitárius rendszerekről és javasolták az emléknap megtartását.
Az uniós országok igazságügyi miniszterei magyar−lengyel−litván kezdeményezésre 2011 júniusi luxembourgi tanácskozásukon elfogadták a totalitárius rendszerek által elkövetett bűncselekmények áldozataira emlékező dekrétumot, emléknapul pedig az 1939-ben Moszkvában megkötött, ún. Molotov–Ribbentrop-paktum – más néven Hitler−Sztálin paktum – aláírásának napját, augusztus 23-át választották.
Ezt követően 2011. augusztus 23-án az Európai Unió tagállamainak igazságügyi miniszterei Varsóban közösen rótták le kegyeletüket az áldozatok előtt, illetve nemzetközi konferenciát rendeztek a Varsói Felkelés Múzeumában. Ezen nyilatkozatot fogadtak el az áldozatok iránti felelősségről és kijelentették, hogy mindent megtesznek a hasonló cselekmények megismétlődésének megakadályozására.
A II. világháború küszöbén kiderült, hogy a Szovjetunió nem számíthat Nagy-Britannia és Franciaország együttműködésére a németekkel szemben. Sztálin ekkor úgy döntött, hogy megegyezést keres Hitlerrel, aki ugyancsak nyugalmat akart keleti határainál.
Ennek előzménye az volt, hogy az 1939 elején indult szovjet–német kereskedelmi tárgyalásokkal párhuzamosan Moszkvában 1939 tavasza és ősze között az angol–francia–szovjet megbeszélések folytak, amelyek 1939. augusztus 21-én zsákutcába jutottak. A kudarc kritikus helyzetbe sodorta Moszkvát: 1939 májusától a Távol-Keleten harcban állt a japánokkal, s Sztálin a nyugat magatartását úgy értékelte, hogy német–japán harapófogóba akarják szorítani a Szovjetuniót. Ezért úgy döntött, hogy megállapodik Németországgal, amelyet egy szovjet–nyugati megegyezés esetén ugyancsak a kétfrontos háború veszélye fenyegetett.
Ilyen helyzetben készítették elő a legnagyobb titokban a szovjet–német megnemtámadási szerződést, amelyet 1939. augusztus 23-án írt alá Moszkvában Vjacseszlav Molotov szovjet külügyi népbiztos és Joachim von Ribbentrop német külügyminiszter. A hét cikkből álló, eredetileg tíz évre kötött egyezményben a felek kötelezték magukat arra, hogy tartózkodnak „az egymás ellen irányuló minden erőszakos ténykedéstől, minden támadó cselekménytől és minden támadástól, akár külön, akár más hatalmakkal együtt”.
Az egyezmény az aláírással azonnal életbe lépett. A ratifikációs folyamat 1939. szeptember 24-én zárult, ekkor már javában zajlott a Lengyelország elleni háború, s a titkos záradék értelmében folyt a lengyel területek szovjet megszállása is, Berlin ugyanis a megnemtámadási egyezmény mellett az érdekövezetek rögzítésére is ajánlatot tett Moszkvának, ami aztán a szerződés titkos záradékában is megjelent.
A sokáig tagadott, ám később nyilvánosságra került záradék német és szovjet érdekszférákra osztotta fel Európa északkeleti és déli részeit. Szovjet érdekeltség lett Finnország, Észtország és Lettország, Lengyelországnak a Narew (Nyeman) Visztula és a Szan folyóktól keletre eső része, valamint Besszarábia. Németországnak jutottak Lengyelország nyugati területei és Litvánia, ám ez utóbbi egy 1939. szeptember 28-i újabb megállapodás értelmében másfél lengyel vajdaság fejében a szovjet érdekszférába került.
Hitler időközben meghódította Európa nyugati felét, s hogy már nem fenyegette a kétfrontos harc veszélye, felrúgta a megnemtámadási megállapodást a titkos záradékkal együtt, 1941. június 22-én pedig elindította hadosztályait a Szovjetunió ellen.
Az emléknap alkalmából ezen a napon Európa-szerte tartanak megemlékezéseket, szerveznek emlékprogramokat.
Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára a Terror Háza Múzeumban rendezett idei hazai megemlékezésen arra hívta fel a figyelmet, hogy a két nagy diktatúra úgy kezdte a második világháborút, hogy egymás szövetségese volt, hiszen a paktum titkos záradékában felosztották egymás között Közép-Európát és Lengyelországot. A barna és a vörös diktatúra „nagyon jól megértette egymást” – fogalmazott, hozzátéve, hogy pont azt támadták, ami Európát európaivá tette: annak keresztény alapjait, gyökereit, hiszen intézményesen is üldözték az egyházat. A náci és a kommunista eszmék követői a történelemben időről időre mindig egymásra találnak – állapította meg a politikus.
* * *
„Hiszen tudom, milyen terveket gondoltam el felőletek – mondja az Úr; ezek a tervek a békére vonatkoznak, nem a pusztulásra, mert reménységgel teli jövőt szánok nektek. (Jeremiás 29,11)
Forrás: Wikipedia; Múlt-Kor (1., 2.)
Fotó: Wikimedia Commons
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria
2005-2015 © Magyar Kurír
Cím: 1068 Budapest, Városligeti fasor 42. | Postacím: 1406 Budapest, Pf.: 100. | E-mail: mk@katolikus.hu | Adószám: 19719445-2-42
Impresszum | Médiaajánlat | Jognyilatkozat | Adatkezelési tájékoztató
5