Marcus Annaeus Lucanus: Pharsalia – Érsekségi ékességek (10.)

Ősnyomtatványoknak nevezzük a 15. század folyamán készült nyomdatermékeket, amelyeket utólag, kézi festéssel is díszíthettek. A Veszprémi Érseki Könyvtár huszonhat ősnyomtatványt őriz. E gyűjtemény legértékesebb darabja a 37006-os leltári szám alatt őrzött mű, amely a nagy tehetségű római költő, Marcus Annaeus Lucanus (Kr. u. 39–65) Pharsalia című művét tartalmazza.

Lucanus a római irodalmi ezüstkor egyik legjelentősebb eposzköltője volt. Számos alkotása közül csak a Pharsalia tíz éneke maradt az utókorra. A töredékes mű kiemelkedő irodalomtörténeti jelentőségű: megteremti a verses regény műfaját a Julius Caesar és Pompeius közti polgárháborút énekelve meg. A mű Pompeiust mint a jog és szabadság hősét ábrázolja, és azt a felfogást közvetíti, hogy Caesar győzelmével, a szabadság elvesztésével Róma nagysága is lehanyatlott. Annak ellenére, hogy a szerző Seneca unokaöccseként együtt nevelkedett a császárral, Nero olyannyira féltékeny volt költői sikereire, hogy a Piso-féle összeesküvésbe sodródott Lucanust halálra ítélte.

A világon mindössze huszonhat regisztrált példányát ismerjük a Rómában 1469-ben megjelent értékes ősnyomtatványnak. Magyarországon a műből egyetlen példány található, amit a Veszprémi Érseki Könyvtár őriz. A nyomtatvány szépségét fokozza az aranyozott és színes festésű, olasz indafonatos címlap és a néhány hasonlóan szép iniciálé.

A kötetet gazdagon díszített reneszánsz kötés borítja, amely az 1480-as években készült Budán. Egyes feltételezések szerint a kötet a Corvina nyomtatványai közül való. A könyv egykori használója a király vagy az ő közelségében élő bibliofil gyűjtő lehetett.

A különlegesen szép mű 1905-ben már bizonyosan a veszprémi püspöki papnevelő intézet könyvtárának állományába tartozott. A címlapon a veszprémi Szent Anna Szeminárium könyvtárának pecsétje látható.

A kötet hasonmás kiadását a Pytheas Könyvmanufaktúra készítette el 2020-ban.

Forrás: Veszprémi Főegyházmegye

Fotó: Veszprémi Érseki Könyvtár

Magyar Kurír