Mátyás király-emlékfreskót avattak a Római Magyar Akadémián

A Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága tavaly hirdette meg 2018-ra a Mátyás király-emlékévet. Az ehhez kapcsolódó rendezvényeket a Magyarság Háza mint intézmény koordinálja nemcsak Magyarországon és a Kárpát-medencében, hanem az egész világon, ahol magyar közösségek élnek – ismertette az államtitkár. Hozzátette: „Róma ebből a szempontból is fontos, de Magyarország és Itália a történelem során sok szálon kötődött egymáshoz, ami ma is így van. Ez elsősorban kulturális kötődést jelent. Ez már Szent István idején így volt, amikor a szent király zarándokházat, illetve kápolnát építtetett a Vatikánban. Évszázadokon keresztül Itáliába jöttek a diákok tanulni, majd visszatértek Magyarországra.”

Mátyás király felesége, Beatrix Nápolyból származott. Esküvőjük 1476-ban volt – emlékeztetett Potápi Árpád János. „A királynénak köszönhetően is egyre nagyobb mértékben terjedt el a magyar udvarban a reneszánsz és a humanizmus. Erre is emlékezünk, amikor Mátyásról és a két nép kulturális kapcsolatáról beszélünk.” Mátyás királyról két ábrázolás volt Rómában – egy táblakép egy templomban, valamint egy freskó a Campo del Fiori és a Via del Pellegrino találkozásánál, egy ház falán. E kép ma már nem létezik, magyar művészek reprodukálták Hervé-Lóránth Ervin, a Római Magyar Akadémia kulturális attaséja vezetésével. Pénteken este ezt az alkotást avatták fel a Római Magyar Akadémia egyik oldalfalán. „Remélhetőleg nemcsak az itt élő magyarok láthatják ezt a freskót, hanem a következő hetekben minél több római is felfigyel rá, és ezáltal talán Mátyás király emlékezete újra kötődni fog Rómához” – fogalmazott az államtitkár.

Mátyás király olyan történelmi személyiség volt, akinek a neve nemcsak a magyarság körében maradt fenn, nemcsak a történelemkönyvek lapjain olvashatóak tettei, hanem a nép emlékezetében is megmaradt mint igazságos és nagy uralkodó. Így van ez a Kárpát-medencében és a Közép-Európában élő népek esetében; de az olaszok is szívesen emlékeznek Mátyásra. Alakja Európában is ismert. Köszönhető ez egyrészt annak, hogy folytatta apja, Hunyadi János tevékenységét, aki éveken keresztül volt zsoldoskapitány Itáliában, több család szolgálatában: az ott szerzett tudást hasznosította a török elleni küzdelemben. Mátyás felismerte, hogy csak egységesen és erős kézzel lehet megállítani a török terjeszkedést. „Közép-európai egységre törekedett. Zsoldos seregében nemcsak magyarok, hanem lengyelek, csehek, szlovákok, tehát több nép tagjai szolgáltak, és együttesen védelmezték nemcsak Magyarországot, hanem egész Európát a töröktől” – hangsúlyozta Potápi Árpád János.

Elmondta: több fontos rendezvénye volt a Mátyás király-emlékévnek. A megemlékezéssorozat Szegeden kezdődött, ahol a szegedi egyezményről emlékeztek meg. A mondák és a történetírás szerint Mátyást a Duna jegén választották meg – valójában a bárói családok 1458. január 12-én megállapodást kötöttek Szegeden, ennek köszönhetően került a királyi trónra. Március 29-én Székesfehérváron az 1464-es koronázásáról emlékeztek meg. Több emlékversenyt is hirdettek; számos kiállítás nyílt Magyarországon és a Kárpát-medencében, de Kanadában is. A Pro Patria Egyesület szervezésében november 14-én az Országházban, illetve Bécsben nemzetközi megemlékezést tartanak német, osztrák és magyar professzorok részvételével a bécsi igazságügyi palotában. Az emlékév december 22-én zárul a budapesti Szent István-bazilikában.

Idén első alkalommal kifejezetten egyházi feladatokat ellátó ösztöndíjasokat is küld a kormány a határon túl élő magyar közösségekbe, a Kőrösi Csoma Sándor program keretében – tájékoztatott az államtitkár. „A diaszpórában nagyon fontos, hogy a kint élők meg tudják őrizni a magyarságukat, és legalább ennyire fontos a hitük megőrzése is. A kettő valójában összefonódik. Sokan – attól függetlenül, hogy katolikusok vagy reformátusok – oda mennek templomba, ahol magyar pap van. Nem is biztos, hogy a hit vezeti őket, hanem az, hogy egy magyar közösséghez tartozzanak. Ezért hétről hétre részt vesznek a szentmiséken vagy az istentiszteleteken. Látni kell azonban azt, hogy egyre kevesebb a pap vagy a lelkész, főleg a diaszpórában. Nemcsak lelkészek vesznek részt a most elindított programban, hanem olyanok is, akik most járnak teológiára, vagy már végzett hitoktatók, vagy valamilyen módon kötődnek az egyházi hitélethez, és szívesen vesznek részt ilyen programban. Ilyen személyeknek a jelentkezését várták, és ilyen ösztöndíjasokat küldtek ki a világ minden részére.” Potápi Árpád János kifejezte reményét, hogy jövőre önálló programot tudnak szervezni, elsősorban lelkészeknek, illetve katolikus papoknak, akik a diaszpóra magyarságában a hitélet megőrzését segítik.

Emlékeztetett: az elmúlt 150 évben számos magyar templom épült a diaszpórában, elsősorban katolikus templomok. A protestánsok könnyebb helyzetben vannak, mert ők meglévő templomokat vagy helyiségeket bérelnek ki istentiszteleteikre. A templomok sajnos nem mindig tudnak megmaradni a magyarok kezében, mert esetleg a magyarok elvándoroltak a környékről vagy kihaltak, vagy egy kínai negyed kellős közepére került a templom. Mégis a magyar kultúrkincs részeit képezik ezek a templomok – nyomatékosította Potápi Árpád János. Kiemelte: ha az államtitkársághoz fordulnak, akkor megpróbálják megmenteni az utókornak e templomokat. A Katolikus Egyházzal együtt keresik a lehetséges megoldásokat.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír