A liturgia cselekvése mellett kiemelkedő szerepe van a szónak, a beszédnek, a nyelvnek. Ezt ismerte fel a II. vatikáni zsinat, amikor a Sacrosantum Conciliumban szorgalmazta a népnyelv használatát (pl. 36. pont), ugyanakkor az Egyház hivatalos nyelvének megőrzését is. A szó Isten szava és az ő küldöttjének, Krisztusnak a tanítása, amely hozzánk szól, minket szólít meg, tőlünk vár határozott lépéseket, döntéseket. Másrészt a mi nyelvünk is, amivel kifejezzük odafordulásunkat Istenhez, amivel válaszolunk neki, amivel önmagunkat, hódolatunkat nyilvánítjuk ki előtte. Ezért „az együttünneplés és tevékeny közreműködés egyik alapfeltétele az érthetőség” – ahogy Várnagy Antal helyesen megállapítja (Liturgika. Szertartástan, Lámpás Kiadó, Abaliget, 1993, 45). Ezt az összetett valóságot kell kiszolgálnia annak a nyelvnek, amit liturgikus nyelvnek nevezünk, ami valószínűleg soha nem lesz olyan csiszolt, veretes, teológiailag tökéletesen pontos, mint a görög vagy a latin volt, mégis ez a nyelv szól a ma élő emberekhez, ez nyitja meg a szívüket, ez oktatja őket, ez vezeti közelebb őket Istenhez.
A folyóirat mostani számában arra próbál kísérletet tenni, hogy milyen irányelvek mentén, milyen bölcs belátásokat figyelembe véve alakítsuk, formáljuk, javítsuk a liturgia nyelvét, hogy az a mai emberhez szóljon, őt fejezze ki, ugyanakkor Isten örök szavát közvetítse. Erről szól a hat tematikus tanulmány. Az egyéb tanulmányok között tíz írás érint érdekes és aktuális liturgikus vagy a liturgiával is kapcsolatban lévő kérdést. A Dokumentumok rovatban négy új egyházi megnyilatkozás olvasható. A Liturgikus élet tizenegy kisebb írást tartalmaz liturgikus szakemberekről és liturgikus témákról. Mint ez már szokás: sajnos van „horror liturgicus” is. Az aktuális liturgikus kérdés a szentmise bűnbánati aktusára vonatkozik. A Szemlében pedig hét új könyvről írunk.
A lap húsvétra jelent meg, amikor is megváltásunk teljességét ünnepeljük szóban és tettekben, a liturgikus nyelv hangján és a szimbólumok rendszerében.
Forrás: Magyar Liturgikus és Egyházzenei Intézet
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria