Megnyugvás és riadalom – Látogatás a selmecbányai Szent Katalin-templomban

Kultúra – 2020. november 23., hétfő | 19:16

A felső-magyarországi bányavárosok közül talán a legszebb a rajongóit időről időre, minden évszakban visszahívó Selmecbánya.

Ez a gyöngyszem szépségű, gyönyörű fekvésű és mese-hangulatú városka, amelynek légkörét, híres épületeit, nevezetességeit (köztük a bányászok munkakezdését és a bányászhalált jelző „klopacskát”, a jávorfából készült „kopogtatót”) hűséges szülötte, Kosáryné Réz Lola (a neves történész, Kosáry Domokos édesanyja) számos ifjúsági és felnőtteknek szóló regényében megörökítette.

Ezúttal, Katalin havában járván, a település egyik legszebb, minden részletében lélekerősítő épületébe, a Szent Katalin-templomba látogatunk el. Az 1500-as évek elejétől 1541-ig ennek a templomnak a főoltárát ékesítette M. S. mester, egy nem selmecbányai, de felvidéki, nagy valószínűséggel Sebestyén névre hallgató művész hétrészes remeke, a Passió. E táblaképek közül a legismertebbet, a Vizitációt (Mária és Erzsébet találkozása) a Nemzeti Galériában őrzik, négy festményt pedig az esztergomi Keresztény Múzeumban. Egy a Selmecbányától nem túl messze fekvő hontszentantali plébániatemplomban, egy – a Királyok imádása – pedig a franciaországi Lille város múzeumában látható. Ezek a világörökség rangú, finom részletekben gazdag táblaképek, melyeken az írisztől a szamócáig minden metaforikus üzenetet hordoz, Jézus életének főbb eseményeit mutatják be. A páratlan eszmei és anyagi értékű oltárképet 1541-ben, egy fenyegető török támadás előtt bontották szét a megmentése érdekében. A Mária és Erzsébet találkozását 1902-ben vásárolta meg a Magyar Nemzeti Galéria Krauze Józseftől.

Bármennyire fájdalmas is a teljes főoltár hiánya, az 1488–1500 között felépült, késő gótikus Szent Katalin-templomba lépőket még így is lélegzetelállító látvány fogadja. A csillaghálós boltozat ábrázolása az egyik legszebb a maga nemében. Ennek a ritka szépségű és pontosságú „kőcsipkés” mennyezetnek a gyámkövei közül igyekeztünk egy olyat választani, amely most igazán időszerű lehet számunkra. A szentély konzolszobrai közül a legkedvesebb figurát: egy megnyugvást, békét és feloldozást sugalló, finoman színezett angyalt.

Ennek az égi lénynek a látványa felvértezheti mindazokat, akikben riadalmat keltene a hajó északi falának hatalmas, még mostani, kifakult állapotában is drámai hatású, 1500 körül festett utolsó ítélet-freskója. Ezen a sokalakos falfestményen a dies irae jelenet drámaiságát, a gonoszul táncoló ördögfigurák és a bűnösökre váró tűz félelmetességét fokozza az e világi harcokra, elsősorban a török fenyegetésre utaló részletek, a katonák és a hadi zászlók sokasága. A szakrális elemek mellett ott van ezen a monumentális freskón a súlyos korabeli történelmi légkör, a fenyegetettség ábrázolása is. Nem mindennapian beszédes, a látvány erejével „prédikáló”, mozgalmasságában egy 3D-s film élményét kínáló alkotásról van tehát szó.

Ennek a végítélet-krónikának a szerzőjét még annyira sem ismerjük, mint M. S. mestert. A jelentékeny kompozíció egykori színgazdagsága még a legjobb fényképezőgéppel vagy utólagos technikai ügyeskedéssel sem adható vissza. Nyilvánvaló, hogy helyreállítása nem lesz egyszerű feladat, de a huszonegyedik század restaurátorai értő módon megbirkóznak majd vele, amint az emberiség kiszabadul jelenlegi szorongatott helyzetéből. Hogy azután új szabadsága örömében erőt merítsen a nem feltétlenül egzotikus utazásokból, kirándulásokból. Akár a tőlünk mindössze néhány órányira fellelhető szépségekből is, amelyeknek sorában minden kétség nélkül kitüntetett helyet érdemel a selmecbányai Szent Katalin-templom.

Szöveg: Petrőczi Éva

Fotó: Wikimedia Commons

Magyra Kurír

Az írás nyomtatott változata a 2020. november 15-i Új Ember Mértékadó mellékletében jelent meg.

Kapcsolódó fotógaléria