Megrázó, de reményt is adó – Somogyi Viktória filmjét vetítették az amerikai templombezárásokról

A film az Egyesült Államokban 2009–2010-ben lezajlott, hatalmas méretű templombezárások jelenségét mutatja be. Az említett időszakban az Ohio állambeli Clevelandben 50 templomot, a bostoni érsekség területén 83 plébániát zártak be. Valamivel később a New York-i érsekség területén is elkezdődtek a bezárások: a plébániák 14 százalékát zárták be vagy vonták össze, 100 plébániát vontak össze új közösséggé, sokat végleg megszüntettek. A filmben nyilatkozók egyértelmű összefüggést véltek felfedezni a papi botrányok miatt kifizetett, horribilis kártérítési összegek és a templombezárások között. Csak a bostoni érsekség és biztosítótársaságai 3 milliárd dollárt fizettek ki az áldozatoknak. Az amerikai templombezárások az USA egész területére és minden nemzetiségre kiterjedtek.

Bemutatja a film egyes plébániai közösségek hősies helytállását a megpróbáltatások idején. A Massachusetts államban fekvő Scituate-ben a Saint Frances Cabrini (Cabrini Szent Franciska)-templom bezárásakor a püspökség nyitva felejtette az egyik ajtót, amelyen keresztül néhány hívőnek sikerült bejutnia. Tizenegy évig, hét hónapig és öt napig virrasztottak folyamatosan, de a plébániai közösség azóta is együtt maradt, és egy új templom felépítésére gyűjt.

Az egyik, bezárásra ítélt, majd végül mégis újranyitó templom plébániaközösségének latin-amerikai férfitagja vallja: „Istent nem lehet bezárni egy épületbe. A templom sosem fog bezárni. Soha. Mert a templom benned van.”

A dokumentumfilm középpontjában a clevelandi Szent Imre-templom kálváriája áll. Az itteni templomot 1904-ben építették, hogy a század elején érkezett magyar bevándorlókat szolgálja. Richard Lennon clevelandi püspök a plébániaközösség egyöntetű tiltakozása ellenére 2010. június 30-án bezáratta a templomot. Bár számítani lehetett erre, mégis váratlanul érte a híveket. Ők ugyanis abban bíztak, hogy mivel sokan vannak, rendelkeznek bevételi forrással, és paphiánnyal sem küszködnek, nem érvényes esetükben a templombezárások okaiként emlegetett három fő indok. Ekkor megmutatkozott, hogy a Szent Imre-plébániaközösség hite valóban erős.

Létrejött egy csoport, és minden vasárnap imádkozott a templom előtt, esőben, hóban, szélviharban.

Tíz-tizenöt imádkozó ember mindig összegyűlt. Volt egy minden áldozatra kész motorja is a közösségnek, Peller Miklós személyében, aki tanulmányozta a kánonjogot, beadványokat írt egyházi szerveknek, a Vatikánnak is, vezetésével a hívek magyar egyházi és világi intézményekhez, szervezetekhez fordultak, hogy álljanak ki a clevelandi Szent Imre-templom újranyitása mellett.

A plébániatagok nyilatkozataiból egyértelműen kiderült: ez a templom nemcsak imahely a számukra, hanem második otthonuk. Szüleik, nagyszüleik, akik átadták nekik a hitet, a magyar nyelv és kultúra szeretetét, szintén ide jártak. A most élők feladatuknak érzik a spirituális, kulturális örökség őrzését. A hívek valóban szeretetközösséget alkotnak, olyan, mintha egy nagycsalád tagjai lennének.

Végül az Istenbe vetett hit és a szeretet összetartó ereje diadalmaskodott: a Vatikán 2012 márciusában felülbírálta a clevelandi püspökség 13 templombezárásról hozott döntését, és engedélyezte, hogy tizenegy templom – köztük a Szent Imre is – újra kinyisson. Az addig is erős plébániaközösséget a megpróbáltatások még jobban összekovácsolták. A hit valóban csodákra képes. Miután korábbi papjuk, az erdélyi származású Sándor atya váratlanul elhunyt, a hívek Magyarországról kértek papot. Az ugyancsak Erdélyben, Ditrón született Mezei Andás új lendületet adott a plébániaközösségnek, dinamikus, kreatív személyisége bevonzotta a fiatalokat, reményteljes jövőképet mutatva nekik.

A film egyik fontos üzenetét Peller Miklós fogalmazta meg: aggasztó, hogy a magyar közösség öregszik, alig van utánpótlás, ezért a magyar plébániai közösségek lassan kihalnak. Hangsúlyozta, nem harcolnak ez ellen, mert lehetetlen, de fenn akarják tartani a közösséget, ameddig csak lehetséges.

Somogyi Viktória filmje megrázó, de reményt is ad, igazolja Jézus mondásának igazságát: ami embernél lehetetlen, az Istennél lehetséges.

A vetítés után Horváth Zoltán, a templom plébánosa beszélgetett az egyik alkotóval, Somogyi Viktóriával, a Vatikáni Rádió szerkesztőjével.

Somogyi Viktória kifejtette: a Szent Imre-templom magyar közössége azért került a középpontba, mert pozitív példát szerettek volna a hívők elé állítani. Nem homogén közösségről van szó, nem voltak egységesek abban, hogy milyen választ adjanak a kialakult helyzetre, de megtalálták Peller Miklóst – aki, sajnos, idén márciusban elhunyt –, aki már a munkájából adódóan, épületmérnökként is biztonságot tudott adni egy épületnek. Szakmailag és emberileg is alkalmas volt a feladatra.

A film alkotója számára az volt a legcsodálatosabb tapasztalat a Szent Imre-templom esetében, hogy

ha egy közösség tagjai az egyéni érdekeiket a közösség érdekei alá rendelik és mindent megtesznek a maguk lehetőségeihez képest – ima, gyakorlati és elméleti lépések – azért, hogy kétségbeesett helyzetükből kikerüljenek, akkor az eredmény sem marad el.

Somogyi Viktória kitért arra is, hogy kezdetben csak a magyar templomi közösségekről akartak filmet készíteni, de idővel rájöttek, hogy a templombezárások kiterjednek a többi etnikai alapú plébániára, így a lengyelre, litvánra, franciára, illetve az amerikai plébániákra is. Ezért kitágították a látószögüket. Az alkotó szavaiból az is kiderült, hogy a templombezárások változatlanul folytatódnak. Kiemelte:

az Amerikai Egyesült Államokban az Egyház egyáltalán nem kap állami támogatást.

A film alapján nyilvánvaló, hogy a templombezárások következményei súlyosak a plébániaközösségek számára. Somogyi Viktória leszögezte: olyan ez, mintha egy atombomba robbanna a közösségben. Kezdetben nem értette, hogy a hívők miért ragaszkodnak olyan nagyon a templomukhoz, hiszen Clevelandben is további hét magyar vonatkozású templom volt, bármelyikbe átmehettek volna. Ez azonban nem ilyen egyszerű.

A száz-százhúsz éve Magyarországról az Egyesült Államokba kivándoroltak szegény emberek voltak, mégis szó szerint vérrel és verejtékkel építették fel a templomaikat, anyagi, fizikai, lelki áldozatokat hozva.

Azok a generációk, akik most szembesülnek azzal, hogy bezárják és elveszik a templomaikat, jogosan hivatkoznak arra, hogy az ő dédapáik is részt vettek a templomépítésben, ott van a nevük a falon. „Ez a templom a miénk, nem vehetik el tőlünk, a magyar identitás utolsó bástyái. Az egyházmegyéknek ezekre a szempontokra is oda kellene figyelniük.”

A bezárt templomokhoz tartozó plébániatagok negyven százaléka elhagyja a Katolikus Egyházat. Önpusztítással felérő belső pusztítás zajlik tehát

– mondta a film rendezője. – A bezárt templomokkal olyan magyar és kereszténymegőrző, identitástápláló erő tűnik el, ami pótolhatatlan.

Az Egyesült Államok északkeleti részén az elköltözések és más okok miatt bezárnak a templomok, délen, délnyugaton viszont a latin-amerikai bevándorlók új templomokat építenek, sőt, nagyon sok helyen az északkeleti, bezárt templomokban lévő értékeket, üvegablakokat, szobrokat átszállítják az új templomokba – tette hozzá Somogyi Viktória.

Horváth Zoltán mindehhez kapcsolódva felidézte: amikor Kanadában keresett fel kivándorolt magyar közösségeket, több megrázó élménye is volt. Az a hölgy, akinek a szülei vándoroltak ki, úgy lép be a templomba, hogy megcsókolja a falát, mert azt az ő ősei is építették. Olyan számára a templomba való belépés, mintha hazaérkezne. Augusztus 20-án a szentmise végén a magyar hívők nem éneklik el a Szózatot az „Itt élned s halnod kell” sor miatt, hiszen ők elhagyták a hazájukat.

Zoltán atya azt is megtapasztalta, hogy a kinti magyarok a lelki ügyeiket – szentgyónás, legmélyebb lelki dolgaik – magyarul, az anyanyelvükön tudják igazán kifejezni. Nagyapja testvére orsolyita nővér volt Belgiumban. Tökéletesen beszélt franciául, flamandul, vallonul, és mivel olyan intézetben tanított, ahol sok angol diákjuk volt, angolul is. Mégis, amikor idős korában ágyhoz kötött beteg lett, újra teljesen a magyar beszéd- és gondolkodásmód erősödött meg nála, és Zoltán atyának gyónt, magyarul, miközben ott volt neki a saját, franciául beszélő papja a kolostorban.

A filmből is egyértelmű, hogy szoros összefüggés van a két fogalom, magyar és katolikus között, és nyilván a többi nemzetiség – lengyel és katolikus, szlovák és katolikus – esetében is ez a helyzet. Ha a templomot bezárják, a hívő talajvesztett lesz. Nem véletlen, hogy a bezárt templomok plébániaközösségének negyven százaléka elhagyja a Katolikus Egyházat.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír