Igen tartoztok Istennek – Hetedfél évszázada magyaríthatták Assisi Szent Ferenc legendáskönyvét

A nyitrai diák a könyv régiségét felismerve, megalkudott reá, gondosan őrizte, majd bécsi éveiben lehetővé tette, hogy Toldy Ferenc behatóan tanulmányozza és ismertesse. A legkorábbi ránk maradt, teljes egészében magyar nyelvű kéziratos könyvet a magyar állam 1925-ben egy londoni árverésen vásárolta meg. A könyv a Jókai-centenárium tiszteletére a Jókai-kódex nevet kapta.

Az 1372 után összeállított és 1440 körül másolt legendakompiláció Assisi Szent Ferenc és társai életének és csodáinak mozzanatait tárja egyházi jellegű női közösség latinul nem tudó tagjai elé latinul is tudó szerzetesek közvetítésével. Érthető, hogy a női hallgatóság lelki épülését szolgáló lekerekített történetek nemcsak a szívhez, hanem az elméhez is szólnak. Legnyilvánvalóbb ez a kódex 139−140. oldalán olvasható példázatban, Assisi Szent Ferencnek a madarakhoz intézett beszédében.

Igen tartoztok Istennek, én húgim, madarak. És tartozzatok mendenkoron őtet gyicsérni az szabadságért, kit vallotok mendenöt[t] röpölés[ér]t, kettős ruháért, avagy hármazotért, Noénak bárkájában Istentől ti magatoknak megtartásáért, égnek élete nektek adásáért. Ti nem vettek, sem arattok, és Isten titeket eléltet. És ad folyóvizet és kútforrásokot innotok, fészekre hegyet és halmot. És mer[t] sem fonni nem tudtok, sem szőni, de maga ad tinektek és ti fiaitoknak kellemetes öltözést. Azért [= így hát] igent szeret titeket Teremtő, ki tinektek ezenne jót adott. Azért ógyátok magatokot, én húgim, madaracskák, hogy ne legyetek hálátlanok, de mendenkoron kellemetest gyicsérjétek Istent. (P. Balázs János szerk.: Jókai-kódex. XIV−XV. század. Akadémiai, Budapest, 1981. 298., 300. old.)

A szöveg Assisi Szent Ferenchez, a népnyelvű európai irodalom kezdetét jelző Naphimnusz szerzőjéhez illően poétikus, ugyanakkor teológiailag megalapozott is, amennyiben Jézusnak a Máté evangéliuma 6. fejezetében összefoglalt egyik beszédét visszhangozza.

Mt 6,26; 28−29: Lássátok a mennyei repesőket, mert nem vetnek, sem aratnak, sem győjtnek csűrökbe, és tü mennyei Atyátok élteti azokat […] Lássátok a mezőnek liliomit, miképpen nőnek: nem munkálkodnak, sem fonnak, mondom ke[dig] tünektek, mert [= hogy] Salamon mend ő dicsőségében nem fedeztetet[t] úgyan, miként ezek közzöl egy. (Nyíri Antal szerk.: A Müncheni kódex 1466-ból. Akadémiai, Budapest, 1971. 109. old.)

A Müncheni kódex 12vb hasábjáról vett bibliai verseket azzal az elégtétellel olvashatjuk, hogy e sorok 1466-ban tulajdonképpen a legenda jóval korábbi magyarítására utalnak vissza.

Szerző: Mózes Huba

Fotó: Wikimedia Commons

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2022. augusztus 7-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.