Vezess, Uram, vezess engem – Az ország legkülönlegesebb keresztútján

Ebben a Győr és Pannonhalma között fekvő faluban és a települést körülölelő Sokorói-dombságban tizenhárom kilométeres körtúrával fűzték össze az elmúlt századokban engesztelésül, hálául, fogadalomból felállított kereszteket. A keresztút, amely végighalad a településen, érinti a falut körülölelő magaslatokat is. A löszmélyutakon, meredek kaptatókon, szurdokvölgyön át vezető zarándokút egyszerre fizikai és lelki erőpróba: a tizennégy stációt követve lehetőségünk nyílik arra, hogy elmélyüljünk Krisztus szenvedéstörténetében. Ugyanakkor pedig megcsodálhatjuk a teremtett világ szépségét: ezen a változatos terepen értékes és érdekes történelmi, egyháztörténeti, geológiai és néprajzi látnivalók várnak ránk. Túra, zarándoklat és gyalogos vezeklés ez egyszerre, alkalom a hangos és a csendes imára, énekre, Isten közelségét keresve. Az út érinti a híres nyúli pincesort is – rajtunk múlik, megállunk-e egy pohár borra.

A hagyományos települések életéhez hozzátartozott, hogy a falubeliek feszületeket állítottak az utak mellé. A tér kitüntetett pontjai voltak ezek, a vallással átitatott európai kultúrában a keresztek jelölték a fontos határpontokat: a falu szélét, ahonnan már egy másik, talán kevésbé védett terület kezdődött. Nyúlon az út menti feszületek nem estek áldozatául a szekularizációnak, sem a település gyors terjeszkedésének, sőt, új értelmet nyertek.

A 4600 lakosú település öt kis falu – a Nagy-, Kis- és Káptalannyúlból lett Nyúlfalu, valamint a Nagy- és Kisnyúlhegyből lett Nyúlhegy – egyesülésével jött létre 1940-ben. Így lett Nyúlnak tizenöt keresztje. A Dorfmeister István festményeiről híres barokk templom és a hegyi Szent Donát-kápolna külső és belső felújítása után Bausz András plébános irányításával és a falu áldozatkész lakosainak közreműködésével minden évben megújult egy-két kereszt – meséli a történetüket Szűcs Mihály, az idén tízéves keresztút ötletgazdája. „Amikor egy-egy kereszt elkészült, körmenettel vonultunk ki a megáldására, és ünnepség kerekedett az eseményből. A helybeliek süteménnyel és borral vendégelték meg az embereket, a plébános úrral való közvetlen beszélgetés a kevésbé vallásos nyúliakra is jó hatással volt. Félve gondoltam arra, mi lesz, ha a felújítások véget érnek, mert elfogynak a keresztek. Így született meg a keresztút ötlete. A feszületekhez pályázati pénzből a stációk nevét feltüntető oszlopokat állítottunk, virágokkal díszítettük a környezetüket, néhány stáció mellett pihenőhelyet létesítettünk. A kereszteket egy-egy család, egyházközségi tagok vették a pártfogásukba, szívesen áldoznak a szükséges felújításokra is. Évente végigjárjuk a keresztutat a faluközösségből jelentkezőkkel, de látogatókat is szívesen fogadunk.”

A mi tájékozódásunkat is Szűcs Mihály segítette. Egyrészt a személyes beszélgetéssel, másrészt az általa összeállított kiadvánnyal, amely megtalálható a település honlapján is (www.nyul.hu). A könyv nemcsak az útvonalat írja le, hanem gazdag betekintést ad Nyúl történetébe: bemutatja a falu híres szülötteit, és a foglalkozására nézve földrajztanár szerző szakmai alapossággal írja le a környék geológiai érdekességeit is. A keresztúton a tájékozódást egységes jelzések segítik. Ezeket tíz évvel ezelőtt az akkor még a győri Apor Vilmos Katolikus Iskolaközpontban tanító Szűcs Mihály helyezte ki a diákjaival. A jelzések ma felújításra várnak, ami a vírushelyzet miatt sajnos későbbre tolódott.

Szűcs Mihály könyvével a kezünkben indultunk el a keresztútra az 1774 és 1778 között épült Mindenszentek-templomtól. Az istenháza felszentelésére Mária Terézia Kornberger Mátyás püspökkel küldte el ajándékul Krisztus keresztjének két darabkáját, melyet a császárnő XIII. Kelemen pápától kapott 1763-ban. A templom képeit, freskóit Szily János szombathelyi püspök, a templom akkori kegyura felkérésére Dorfmeister István, a kor egyik leghíresebb hazai festője készítette. Az ő munkája a főoltár, a szószék és a padozat is.

„Pilátus a kezét mossa, / s téged ítél gyalázatra. / Hogyha engem megítélnek, / viseljem el bátran véled. / Vezess, Uram, vezess engem, / veled éljek földön s mennyben.” Ezekkel a gondolatokkal kezdjük a keresztutat. Az első stációt jelentő kereszt – Jézust halálra ítélik – a templom előtt áll. 2007-ben cserélték újra, mert az eredeti, amelyet 1884-ban készíttetett Váczi Pál és neje, erősen lepusztult. A második stáció – Jézus vállra veszi a keresztet – feszületét a főút mentén, egy háromszögletű tér közepén találjuk. Ez a márványkereszt 1992-ben készült el, az előző plébános, Szuchentrunk Mihály esperes áldotta meg. A szocialista időkben egy vörös csillagos oszlop állt a helyén, a nyúliak a rendszerváltás után távolították el onnan. Ötven méterrel arrébb találjuk a harmadik stációt – Jézus először esik el a kereszttel –, a nagynyúli keresztet. Felirata szerint 1854-ben állíttatta Szűts András a falu végére, mert akkor még itt végződött Nagynyúl. Később a feszületet két ízben is felújították. Az út a negyedik stációhoz – Jézus édesanyjával találkozik – a főút mentén vezet, részben a most épülő Győr–Pannonhalma kerékpárúton. A feszület a határban áll. Mai helyén már az 1784-es térkép is keresztet jelöl, így ez lehet a község legrégebbi út menti feszülete. Az egykori pléh Krisztushoz 2008 őszén vonultak ki körmenettel a község lakói, ekkor újult meg a feszület. Az ötödik stációhoz a hegy irányában vezet az út. Mielőtt elhagyjuk a Külső-Incső házait, tehetünk egy rövid kitérőt. Gaudete in Domino semper (Örvendjetek mindig az Úrban) hirdeti egy szépen felújított épület, a győri püspökség egykori szőlőjének présháza. A ház ugyan már gazdát cserélt, de nyúli öregek elbeszéléseiből tudjuk, hogy Apor Vilmos sokszor megfordult itt, s ha kellett, példát mutatott a kispapoknak a fizikai munkából. Ezért viseli ez az utca a vértanú főpap nevét. Szőlők, présházak, hétvégi házak mellett haladunk tovább, gyönyörködve a feltáruló panorámában. Így jutunk a gerhai kereszthez, az ötödik stációhoz: Cirenei Simon segít Jézusnak. Itt asztalok, padok várják a pihenni vágyókat. Továbbmenve az út egyre mélyül, a csapadékvíz hatására lassan löszmélyúttá változik. Az Öreg-Gerhában járunk. Fölöttünk összeérnek a kétoldalt behajló, még lombtalan akácok. Ahol a Kis-Gerha az Öreg-Gerhával összefut, egy elhagyott bánya hat-nyolc méter magas homlokfalához érünk, ahol színpompás tollazatú védett gyurgyalagok költenek. Fönn, egy fa takarásában kissé elrejtve megpillanthatjuk a hatodik stációt: Veronika a kendőjével letörli Jézus arcát. Itteni nevén ez a Kalmár-kereszt, amelyet 1929-ben állíttatott Kalmár László és neje. A hetedik stáció – Jézus másodszor esik el a kereszttel – a Salamon-kereszt, amely Salamon József és neje adományából kerülhetett ide 1923-ban. A keresztút nyolcadik állomása – Jézus szól a síró asszonyokhoz – az úgynevezett gyilkos kereszt, amely egy védett hársfa oltalmában áll. 1921-ben emelték, engesztelésül. Neve egy XIX. századi tragédiát idéz. Egy férj szerelemféltésből gyilkosságot követett el. A helybeliek emlékezete szerint a feleségével és három gyermekével is végzett. Csak a legkisebbet hagyta életben, felnőve ő állíttatta ezt a feszületet. A majd kilenc évtized alaposan megviselte az egykori keresztet, így teljesen új feszület készült a régi helyett. A mélyútban a dombon felfelé visz tovább az út a Héma-tető gerincére. Száznyolcvan méter magasan járunk, csodálatos kilátással a Győrtől Pannonhalmáig elterülő tájra. Így jutunk el a község talán leghíresebb látnivalójához, Európa egyik legnagyobb, meredek falú omladékvölgyéhez, a Szurdikhoz, amely a Nyúlhegy természetes kapuja. A Szurdik lényegében egy 650 méter hosszú, 40-60 méter széles, és 20-30 méter mély óriásszakadék, amely fokozatosan alakult ki az utóbbi százötven-kétszáz évben. A folytatásban az út tovább emelkedik, így érjük el a kilencedik stációt – Jézus harmadszor esik el a kereszttel – jelképező keresztet a Szent Donát-kápolna mellett. Öreg, védett hársfák árnyékában húzódik meg a nyúlhegyi kápolna. Szentélye a római korban vértanúvá lett püspököt ábrázoló oltárképpel együtt 1710-ből való. Szent Donátot a szőlők védőszentjeként tisztelik. A nyúliak élete évszázadokon át összefonódott a szőlőtermesztéssel. Ennek vetett végett egy XIX. századi ellenség, a filoxéra, amely pár év alatt a szőlők hetven százalékát elpusztította, és ezzel kirántotta a talajt a gazdák lába alól. Ma újra terem szőlő a nyúli dombokon, az itteni bor kedvelt a térségben. A település legmagasabban fekvő keresztje a Lila-hegy lábánál levő pléh Krisztus. Ez a tizedik stáció: Jézust megfosztják ruháitól. A „hideglelős” keresztnek nevezett feszülethez lázas betegek zarándokoltak a gyógyulás reményében. Felkapaszkodva a Zsidó-dombra, és elérve a legmagasabb, 243 méter magasan fekvő pontját, ereszkedni kezdünk a beton talpfákkal megerősített úton. Így jutunk el a tizenegyedik stációt – Jézust keresztre szegezik – jelképező keresztig, amelyet az Ács család állíttatott. Az egykori Kisnyúl területén található a tizenkettedik stáció – Jézus meghal a kereszten –, melynek eredetijét 1868-ban emelték Kisnyúl lakói. A megrongálódott feszület helyébe az egyházközség készíttetett egy, a régivel formailag teljesen megegyező újat. A tizenharmadik stációnak – Jézus testét leveszik a keresztről – helyet adó Rajos-kereszt 1901-ből már Káptalannyúlhoz tartozik. Az utolsó, a tizennegyedik stáció – Jézust sírba teszik – a temetői nagykereszt. 1879-ben állíttatták Kalmer Mihály egykori nyúli plébános örökösei. Mária alakja mellett a feszület bal oldalán márványból faragott nyitott könyvben olvashatjuk a nyúli plébánosok nevét és azon papokét, akik Nyúlon születtek. A kereszt a feltámadás reményébe vetett hitünk kifejezéseként került a temetőbe.

Kincset rejt ez a Pannonhalma árnyékában fekvő település, melyen nap mint nap tízezrek haladnak át. Az ország talán legkülönlegesebb keresztútja hív, hogy álljunk meg, térjünk vissza, és járjuk végig ezt a páratlan zarándoklatot.

A nyúli dombokhoz bensőséges érzések fűzik Veres András győri megyéspüspököt is, aki gyakran megfordul itt. Amikor a településről és a különleges keresztútról kérdeztem, a következőket mondta: „A mindenkori győri püspöknek korábban szőlője volt Nyúlon. Talán emiatt is érthető, hogy amikor az elvonuláshoz, csöndes elmélyüléshez kerestem egy helyet, éppen ennek a településnek a szőlőhegye ragadta meg a figyelmemet. A táj számtalan lehetőséget kínál a gyönyörködésre, az emberek kedvesek, figyelmesek. Többször alkalmam nyílik velük egészen közvetlen beszélgetésekre is. Örömmel láttam, hogy az elmúlt századokban felállított kereszteket keresztúttá fűzték össze. A falut és a határt járva újra és újra találkozunk ezekkel az útszéli keresztekkel. Sok, talán nem is vallásos turista is érdeklődve és csodálkozva áll meg előttük, és zarándokok is látogatják ezeket, egy-egy csokor virágot, égő gyertyát helyeznek el a feszületek lábánál. Biztos vagyok abban, hogy a keresztek látogatása és gondozása nekik és szeretteiknek is a kegyelem forrása lehet.”

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Trauttwein Albert

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2021. április 4–11-i ünnepi számában jelent meg.