Ornátus az 1938-as jubileumra – Folytatódik a pécsi egyházművészeti sorozat

A sorozat szerkesztője Bodnár Boglárka muzeológus, aki 2015 óta a Pécsi Püspöki Gyűjtemény és a Pécsi Egyházmegye területén lévő templomok, kápolnák kulturális javainak védelme és megőrzése mellett tematikus idegenvezetéseket tart évfordulókhoz, kiemelt eseményekhez kapcsolódóan. A következő liturgikus tárgyat ő mutatja be:

Somogyi Antal teológiai tanár az 1938-as Magyar Iparművészet című lap hasábjain a következő szavakkal jellemezte  a pécsi székesegyház jubileumi ornátusát: „Úgy fog hatni ez az ornátus, mint valami látomány…” 2009-ben Ács Piroska tollából ugyanezzel a címmel jelent meg tanulmány az Iparművészeti Múzeum évkönyvében. A két írást több mint hetven év választja el, mégis töretlen lelkesedéssel beszélnek ugyanarról az alkotásról.

Ornátusnak a főpapi szentmise liturgikus ruháit nevezzük. 1937-ben Virág Ferenc pécsi püspök a Szent István-év méltó megünnepléséhez a Pécsi Egyházmegye alapítójára emlékezve rendelte meg a 28 darabból álló miseruha-készletet. A megbízást egy tehetséges textilművész, P. Szabó Éva kapta, aki Bortnyik Sándor műhelyében, majd Münchenben és Berlinben tanult textilszövést és tervezést. A művész gondos előkészülettel fogott hozzá a munkához; a féléves alkotói folyamat során Párizsba is elutazott, hogy a történelmi hitelesség jegyében román kori miseruhákat tanulmányozzon.

Az elkészült tervek alapján hat hónap alatt szőtték meg a ruhát. A fehér alapon aranyszínű dísszel szőtt selyembrokát mustrájában háromszoros „Sanctus”-t zengő angyalpár áll, felettük a Szentlélek galambjával. A szövéstechnikákat jól ismerő P. Szabó Éva a kivitelezés teljes folyamatát a legapróbb részletekig kidolgozta, hogy a minták élethűen elevenedhessenek meg a Jacquard szövőszéken.

A pluviálék (palástok) csuklyáján a Jó Pásztor, Szűz Mária, Szent István, Szent Imre, Szent László alakjai, míg a pluviálék és dalmatikák szegélyén, valamint a miseruha közepén a Szent Korona zománcba foglalt alakjai (Dukász Mihály, Géza, Konstantin, Szent Kozma és Damján, Szent György, Szent Demeter, Gábriel és Mihály arkangyal) sorakoznak. Utóbbiak úgynevezett gobelinszövéssel készültek. A ruhák szabása és varrása további két hónapot igényelt, melyet a Szociális Missziótársulat liturgikus műhelye végzett.

A jubileumi ornátust Virág Ferenc pécsi püspök szentelte fel 1938. augusztus 20-án, előtte, májusban a Szociális Missziótársulat budapesti székházában mutatták be a darabokat.

P. Szabó Éva a pécsi megbízással párhuzamosan egy másik felkérést is teljesített. Az 1938-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust előkészítő nagygyűlés pulpitusát díszítő, úgynevezett Szent István nyomott mintás szövet tervezését: rajta magyar szentekkel és az első királyunk által alapított székesegyházakkal, köztük a pécsi székesegyházzal.

Felhasznált irodalom

Ács Piroska: These robes will appear like a vision… The ceremonial costume by textile designer Éva Szabó, for Pécs Cathedral in 1938. In: Ars Decorativa. 27. Iparművészeti Múzeum, Bp., 2009. 125–134.

Egyed Edit: P. Szabó Éva textiltervezőről. In: Művészet, 1967. 8. szám, 29.

Somogyi Antal: A pécsi székesegyház jubileumi ornátusa. In: Magyar Iparművészet, 41. évf., Bp., 1938. 100-101, 107–108.)

Szöveg és fotó: Bodnár Boglárka/Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír