Örökre elveszett? – A „Szeretet nélkül” című filmről

Andrej Petrovics Zvjagincev azon rendezők közé tartozik, akiknek a filmjeit egytől egyig érdemes megnézni. A visszatérés (2003) kamaradrámájában egy apa kemény próba elé állítja két fiát, a Száműzetés (2007) egy – vélt vagy valós – házasságtörés következményeit vizsgálja, míg a 2011-ben készült Elena azt mutatja be, mi mindent vagyunk képesek feláldozni a „kicsinyke jólét” érdekében. A 2014-es Leviatán – amely az egyházi és a világi hatalom alatt összeroppanó kisember tragédiájáról szól – a világhírt is meghozta az orosz rendező számára, legújabb alkotását pedig, a Szeretet nélkül című drámát 2018-ban Oscar-díjra jelölték.

Zsenya (Marjana Szpivak) és Borisz (Alekszej Rozin) válófélben vannak. Csak azért nem költöztek még külön, mert a férfi munkahelyén az ortodox keresztény főnök nem nézi jó szemmel a válást. Van egy fiuk, Aljosa (Matvej Novikov), akivel egyáltalán nem foglalkoznak. Egy nap a gyerek – aki az egyik veszekedés alkalmával meghallotta, hogy a szülei válni akarnak – eltűnik otthonról. Mivel Zsenya és Borisz is éppen a szeretőjénél töltötte az éjszakát, csak két nap elmúltával veszik észre, hogy a fiú nincs sehol. A szülők a rendőrséghez fordulnak, ahol a gyors eredmény érdekében egy önkéntesekből álló társaságot ajánlanak nekik. A csapat megérkezik, és elindul a keresés…

Zvjagincev valamennyi filmjéről elmondható, hogy a családon belüli konfliktusokról, kapcsolatokról szólnak. E filmek szereplői nehezen találnak utat egymáshoz, érzéseiket – sem önmaguk, sem a másik felé – nem tudják helyesen kifejezni. Persze különbségek is adódnak. Míg a Leviatán kifejezetten az orosz társadalom problémájával foglalkozik, addig a Szeretet nélkül akár Magyarországon is játszódhatna. Ebben a filmben – az Elena alapkonfliktusával ellentétben – a szereplőknek nincsenek anyagi problémáik, sőt, még magyar szemmel nézve is kifejezetten jómódban élnek.

Borisz és Zsenya viszonya olyannyira elmérgesedett, hogy már a jóindulat maradványai is kivesztek belőlük. Egészen egyszerűen nem képesek normálisan beszélni egymással. Borisz inkább magában fortyog, és szavak helyett válogatott eszközökkel bosszantja a feleségét, Zsenya viszont minden megnyilatkozásával támad, és gyűlölettel átitatott sértéseket vág a másik fejéhez. Ha pedig éppen nem veszekednek, akkor sms-eket küldözgetnek a szeretőjüknek. Ez a motívum azért jelent ebben az esetben a szokásosnál egy kicsit többet, mert a Száműzetés című filmben a szereplők állandó telefonálgatásai jelzik, mennyire töredékes közöttük a kommunikáció. Ott még tesznek bátortalan kísérleteket arra, hogy megértsék a másikat, a Szeretet nélkülben már nem.

A film közepe táján a házaspár felkeresi Zsenya anyját (Natalija Potapova), hogy nincs-e nála a fiú. Ezt a jelenetsort a kritikusok egy része nem igazán tudta hova tenni. Mivel a nagymama stílusa meglehetősen hasonlít a lánya viselkedéséhez, ez arra utalhat, hogy a probléma nem most kezdődött, a szeretetlenséget (a film eredeti címe inkább ezt jelenti) bizony képesek vagyunk továbbadni.

A fiú Zsenya és Borisz számára is nyűg csupán: a nő úgy érzi, a férje csak azért akart gyereket, hogy belerángathassa a házasságba, Borisz pedig szemmel láthatólag nem tud mit kezdeni Aljosával. Tulajdonképpen már azelőtt elvesztik, mielőtt elmenne otthonról. A film nagy részében azt láthatjuk, hogyan kutatnak az önkéntes csapat – meglehetősen profi – tagjai a gyerek után. Mindvégig feszülten várjuk, vajon élve találják-e meg, vagy valami szörnyűséggel kell szembesülnünk. Aljosát azonban nem lelik sem az elhagyatott épületben, sem az erdőben, sem a házak padlásán…

Mihail Kricsman operatőr a manapság megszokott kézikamerás, gyorsan váltó technika helyett ráérősen mozgó, úsztatott képeket alkalmaz. Mindehhez szervesen illeszkedik a film visszafogott, halk zenéje. Ha egy kicsit utánajárunk, kiderül, hogy a felhasznált darab az értelmezés egy újabb ablakát nyitja meg. A zeneszerző ugyanis nem más, mint az észt Arvo Pärt, aki meditatív műveivel vált ismertté. A filmben hallható Silouan's Songot Áthoszi Szent Sziluán sztarec (1866–1938) ihlette. Ez a zenemű tulajdonképpen nem más, mint ima a szeretet Istenéhez, Istenhez, aki a szeretet.

Meggyőződésem, hogy Zvjagincev alkotásában a gyerek tulajdonképpen metafora. A fiú szinte meg sem jelenik a filmben, mindvégig a hiánya van jelen. Ő a kapocs, a szeretet maga, akivel már senki sem foglalkozik, aki talán örökre elveszett. De valamiképp a kutatás is jelkép. Mert kit és mit keres Zsenya és Borisz? Önmagát, a boldogságot, a biztonságot – a szeretetet. Mindketten azt hiszik, hogy az új viszonyukban majd minden a helyére kerül. Ez azonban illúzió. Robert Zemeckis Kapcsolat című filmjében hangzik el, hogy „az ürességet nem töltheti be más, csak a kapcsolat”. Ám a szeretet hiánya olyan űrt teremt, amely nem tapasztható be semmivel. Egy másik kapcsolattal sem.

Fotó: Imdb.com

Baranyai Béla/Magyar Kurír

Az írás az Új Ember 2018. február 11-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.