Passió a Városligetben, magyar slágerekkel – Beszélgetés Herendi Gábor rendezővel

Kultúra – 2021. április 3., szombat | 15:00

The Passion – Ezt a címet viseli az a műfaját tekintve egyedülálló, szenvedéstörténetet feldolgozó szuperprodukció, amely 2006-ban indult hódító útjára. Manchester, Amsterdam, Rotterdam, Hága és New Orleans után idén húsvétkor Budapestre, illetve április 4-én, 19 órakor a hazai tévéképernyőkre is megérkezik. Az előadásról, amelynek az Új Ember a médiatámogatója, Herendi Gábor rendezőt kérdeztük.

A hazai produkció teljes címe The Passion – Húsvét története a legnagyobb magyar slágerekkel. Mintha ellentét feszülne a cím és a téma között. De izgalmasan hangzik.

– Izgalmas is. Ahogyan a cím is jelzi, Jézus életének utolsó napjait jeleníti meg az előadás, de nem a szokványos passiók formai jellemzőit követve. A The Passion egy musicalszerű show-műsor, amelynek zenei pilléreit a hazai közönség által jól ismert és kedvelt slágerek adják. Ettől a hangvétel valóban könnyedebb, miközben a fókuszban mégis a szenvedéstörténet marad. Lényegében egy grandiózus interaktív utcai színház ez, amit a Városligetben, a Műjégpályán mutatunk be. Az alapkoncepció az, hogy a nagypénteki eseményeket, Jézus elárulását, elítélését és szenvedését ismert slágereket felhasználva, a mai kor emberének, mai eszközökkel meséljük el. Rendhagyó passiótörténet, modern és friss. Nekem ez nagyon rokonszenves. 

Önt a magyar filmes szakma közönségfilmes rendezőként tartja számon. Gyakorlatilag lefektette az új hazai vígjáték alapjait (Valami Amerika 1., 2., 3.), de rendezett már történelmi road movie-t (Magyar vándor), romantikus drámát (Lora), kosztümös filmet (Kincsem) is. Hogyan került egy ilyen rendhagyó produkcióba?

– Felkérésre. Meg is lepődtem, miért rám esett a producerek választása, hiszen nem vagyok vallásos. Természetesen alapszinten ismerem a Bibliát, de igazából nem sok személyes közöm van hozzá. Aztán alaposabban elmélyedtem a koncepcióban és a formátumban.

Ez az előadás Európa és Amerika számos országában debütált már – mindenhol a helyi közösség igényeire és ízlésére hangszerelve –, és mindenhol hatalmas sikert aratott, elképesztő tömegeket vonzott.

Mélyebben megismerve és megértve mindezt, ma már sejtem, miért engem kértek fel. Bevallom őszintén, nagyon tetszik az előadás struktúrája, és az a fajta üzenet, amit hordoz. Azt gondolom, a fiatalok körében egyre kevesebben ismerik igazán a Bibliát, a The Passion pedig a Szentírásnak egy olyan résztörténetét meséli el közérthető nyelven, amely tényleg alapvető.

Megfosztva a pátosztól, mégis nagyon a történetre koncentrálva hozza közelebb a ma emberéhez Jézus szenvedését és a húsvétot megelőző napok történetét.

Hogy úgy mondjam, fogyasztható módon. Ettől aztán a könnyedebb, szórakoztatóbb műfaj farvizén ugyan, de mégis megérkezik a közönséghez maga a bibliai történet is. A The Passion nagyon más, mint bármi, amit idáig láthattunk. A rendhagyó formanyelv az, ami miatt igazán izgalmassá vált számomra a produkció. A felépítése, dramaturgiája, zeneisége, látványvilága, helyszíne – egy adott városnak egy központi közösségi tere – valóban egyedülállóvá teszi. 

Az eddigi életművében hol helyezné el a The Passiont? 

– Jólesett a lelkemnek a felkérés. A legutolsó munkám (Toxikoma – a szerk.– sajnos egy éve „dobozban van” – az eddigi legkeményebb, legnyersebb, legsötétebb filmem. Egy kőkemény dráma. És bár története szerint a The Passion ugyancsak egy kőkemény dráma, mégis sokkal közelebb áll a személyiségemhez, hiszen olyan köntösbe van bújtatva, hogy mégsem tör össze, sőt a szórakoztatás lehetőségét is magában rejti. Én kifejezetten optimista ember vagyok, és nagyon jól jött ki, hogy a soron következő rendezői lehetőség egy könnyedebb produkció. Műfajilag sem állt tőlem távol a feladat, hiszen színházban is rendeztem már, sőt, nagyobb színpadhoz is volt már szerencsém, az összetett koncepció miatt azonban mégis üdítően és az újdonság erejével hatott. A legjobb pillanatban talált meg.

Mi jelentette a legnagyobb kihívást?

– A The Passion számos egymástól eltérő műfajt sűrít egybe. Amolyan cross over az egész, de pont ez tetszik benne. Egyfelől van egy nagy színpadi mű, amit meg kell rendezni, meg kell szerkeszteni, másfelől mondhatjuk azt is, hogy ez egy musical. Szerintem egy musical akkor jó, ha a benne elhangzó dalok szerves részét képezik a dramaturgiának: arról szólnak, ahol éppen a történet tart, és úgy szólalnak meg, hogy hangulatukban is illeszkednek az adott epizódhoz. Ezenfelül sok a prózai rész is, van egy mesélő (Stohl András), aki az egész történetet felvázolja. Az ő vezetésével avatódik be a közönség az eseményekbe, és jelennek meg azok a kisebb dialógusok, illetve maguk a dalbetétek, amelyek aztán már az érzelmekre is hatni tudnak.

A legnagyobb kihívás tehát az volt, hogy meg kellett találni azokat a dalokat, amelyek passzolnak a történethez, vagy akár további jelentésrétegekkel is gazdagítani tudják.

A szövegkönyvet egyébként Erdélyi Zsolt jegyzi, aki a produkció kreatív producere is. Zsolt elképesztően jó író, a mesélő szövegét ő írta meg, természetesen sok-sok konzultációval. A holland kreatív producerünk (A The Passion holland licens alapján készült – a szerk.), Paul van Laar pedig, aki vagy húsz éve él Magyarországon, és kiválóan beszéli a nyelvünket, teológiai szempontból őrködött a produkció felett. Paul rendkívül jártas a témában, nagyon kemény volt, szigorúan és határozottan felügyelte, hogy sehol, semmiben ne térjünk el a bibliai történettől, mondanivalótól.

Az előadás zenei producere Temesi Bertalan. A megszólaló dalokat ki választotta ki? 

– Együtt keresgéltünk, és én először nagyon szkeptikus voltam. Éreztük, hogy ezen áll vagy bukik a dolog, ezért mindannyian hozzáadtunk egy kicsit. Azért ez egy nagyon konkrét történet, nagyon komoly érzelmek és indulatok vannak benne. Hogyan fogjuk megtalálni minden fontos pillanathoz a legmegfelelőbb magyar slágert? – gondoltam. Aztán – azt nem mondom, hogy gyorsan, de – ehhez képest megdöbbentően egyszerűen jöttek sorra az ötletek. Meglepődtünk, hogy valójában mennyi dal képes jól működni ebben a közegben. A végén már majdhogynem tobzódtunk a dalokban, és volt, ahol aztán választanunk kellett, hogy melyik a legjobb. 

Piramis, Tankcsapda, Edda, Caramel – hogy csak pár előadót említsünk. Nehéz Jézus szenvedése kapcsán gondolni rájuk. Mit jelent, hogy a produkcióban a történethez illesztve egy dal jól működik? 

Különösképpen érdekes megtapasztalni, hogy az adott történetszálnak, epizódnak megfelelően a dalok szövegei mennyire átértékelődnek.

Lehet, hogy egy népszerű sláger eredetileg egy szerelmes dal, ami egy fiú és egy lány viszonyát énekli meg. Ott azonban, ahová mi beillesztettük, abban szituációban egészen más értelmezést kap, és már esetleg a Jézus és Péter közötti viszonyról szól, vagy Júdás belső vívódásáról. És ettől nagyon izgalmas az egész. Olyan nagy slágerek szólalnak meg, amelyeket mindenki ismer, de új tartalommal bővül a korábbi mondanivalójuk. Figyeltünk arra is, hogy olyan nótákat válasszunk, amelyek minden korosztályt meg tudnak szólítani. 

Az előadók között vannak ismertebbek és kevésbé ismertek. Ön részt vett a castingban? Mik voltak a legfontosabb szempontok a válogatásnál? 

– A producerek teljes bizalommal voltak irányomban, és bár mindent átbeszéltünk, alapvetően rám bízták a szereplők kiválasztását. És azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy nagyon erős színészgárda jött össze. Olyan színészeket kellett találnunk, akik nagyon jól játszanak, de nagyon jól is énekelnek, mert zenei szempontból is igazi kihívás a darab, köszönhetően a felhasznált slágereknek. Jézust Bányai Kelemen Barna játssza, aki a legutóbbi filmemnek is főszereplője. Jézus szerepére azonnal ő jutott az eszembe. Barna szerencsére elképesztően jól énekel, úgyhogy úgy érzem, ő igazán jó választás volt. Pétert és Júdást két fiatal színész, Telekes Péter és Brasch Bence alakítja, akik ugyancsak remek énekesek. Bence eleve énekesként indult, később váltott a színészi pályára. Mindketten nagyon jók a darabban. Jézus körül ott vannak a követői is, ők szintén körültekintő casting útján lettek kiválasztva, hiszen a mellékszereplők is érdekes karakterek. Nagyon sokszínű a szereposztás, és célunk is volt, hogy kicsit mindenki a magáénak érezze a saját karakterét. Ez a fajta sokszínűség szerintem nagyon fontos és jó eleme az egész előadásnak. 

A világ nagyvárosaiban bemutatott produkciók mindenhol óriási közönség előtt zajlottak. A járvány miatti szigorú szabályok némileg módosítják ezt a hazai ősbemutató esetében. Hogyan hat ez az előadásra? 

– Sajnos a Covid miatt a magyarországi bemutató kicsit más lesz, mint eddig bárhol máshol a világon. Ez a műsor valóban tömegeket vonz mindenhol. Néztük a külföldi előadásokat, és egészen döbbenetes, mennyire népszerűek voltak. Egy gombostűt sem lehetett leejteni. Budapesten a nagyobb közönségről idén mindenképpen le kell mondanunk, de annyi munkát fektettünk bele a produkcióba, és tömegek jelenléte nélkül is annyira izgalmas és szép a darab, hogy ki kellett találnunk, hogyan tudjuk mégis megvalósítani.

Úgy gondoltuk, mindenképpen megéri megcsinálni. Ha így is sikeres lesz, akkor nem fog lekerülni a napirendről, és eljön majd az ideje annak is, hogy a valódi elképzelés szerint is be tudjuk mutatni. 

A húsvét egyik fontos üzenete az új lehetőség, a megújulás, a második esély. Van valami különösebb oka annak, hogy éppen most kap a magyar közönség egy ennyire újszerű produkciót? 

– Nagyon profán az ok, hogy miért most debütál Budapesten a The Passion. Egészen egyszerűen Paul van Laarnak most jutott eszébe. Talán ha tudta volna, hogy a tavalyi év után még idén tavasszal is ennyi problémát okoz a Covid, nem vág bele, hogy Magyarországra hozza a produkciót, hiszen nyilvánvaló, hogy ez az előadás nagy közönséggel működik igazán. Mi is nagyon szerettük volna, ha nagy közöség előtt játszhatjuk el. Ugyanakkor a helyzetet kezelni kellett, ami tőlünk is rugalmasságot és kreativitást kívánt. A városligeti előadás tehát más lesz, mint a korábbiak, de ugyanúgy különleges lesz. Ugyanis talán éppen a bezártság miatt egy televíziós közvetítés elé még többen leülnek majd, hogy valami kivételes élményben legyen részük. Őszintén azt gondolom, a körülmények ellenére ez is jó indulása lehet ennek a rendkívüli műnek, és ha így lesz, akkor akár hagyományt is teremthetünk, évről évre más-más magyarországi városban mutathatjuk majd be. Ez egy nagyon izgalmas vállalkozás, örülnék, ha a hazai közönség minél szélesebb rétegéhez élő showként is el tudnánk vinni idővel. 

Kinek ajánlaná a produkciót? Ki a célközönség? 

– Azt merem mondani, hogy mindenkinek szól, mindenkihez tud szólni. Jézus történetét ugyanis alapszinten az is ismeri, aki nem vallásos, és ahogyan ezt a jól ismert történetet a darab feldolgozza, az mindenki számára érthető, befogadható, sőt élvezhető. A történetvezetés révén kicsit még magyarázza is az eseményeket, így egyfajta edukációs jellege is van ennek az előadásnak. Szerintem remekül rávilágít a húsvétnak nemcsak a konkrét történéseire, hanem olyan részleteire is, amelyekről egyébként talán nem gondolkodunk el. Például a Jézus és tanítványai közötti viszonyon vagy Jézus és a hatalom viszonyán.

Észre sem vesszük, mégis hatni fog ránk, hiszen számos olyan emberi aspektus is előkerül, ami egy nem hívő számára is érdekes lehet. Függetlenül attól, hogy valaki vallásos-e vagy sem, úgy gondolom, fogja tudni élvezni ezt az előadást, mert egyszerűen, tisztán és érthetően magyarázza és mutatja be mindazt, ami a Bibliában szerepel,

miközben – tartva a kényes egyensúlyt – még szórakoztat is. Aki esetleg úgy érzi tehát, hogy nincs köze a témához, hogy nem áll közel hozzá a jézusi történet, annak is jó élményt kínál. 

A húsvét a keresztény világ legnagyobb ünnepe, valójában a kereszténység lényegét tárja fel. A történet, amit a produkció elmesél, még ha nem is vallásos szemszögből tekintünk rá, az európai keresztény kultúrkörben A történet, csupa nagybetűvel. Szórakozni jól fogunk ezek szerint, de hatni fog ránk? 

– Úgy gondolom, hogy nagyon behúzza az embert ez a darab. Mivel a legkülönfélébb impulzusokat kapjuk, valami biztosan elkezd érdekelni belőle. Valami biztosan megfog, megérint. Először talán csak a zene. Aztán óhatatlanul hatni kezd ránk az egész, az előadás, a látvány, a történet. Annyit talán szabad spoilerezni – hiszen ez a dramaturgiai elem megjelenik a külföldi előadásokról látható videókban is –, hogy egy bizonyos ponton például feltűnik egy hatalmas, szép, világító kereszt, amit gyakorlatilag az utca népe hoz. Ez vizuálisan is nagyon erős pillanat. Közben pedig – az előadásba beágyazva – interjúk is készülnek azokkal, akik csatlakoznak a keresztet vivő menethez. A mesélő mindvégig értelmező módon narrálja az eseményeket, és időnként kérdéseket is feltesz, amelyekre ki-ki válaszolhat magában, ha szeretne. Mindez komplex módon hat ránk: gondolkodásra, befogadásra, interakcióra késztet, miközben még élvezzük is az előadást. Őszintén azt gondolom, hogy mindenki gazdagodni fog általa.

Hogyan töltik a húsvétot idén? 

– Szerencsések vagyunk, a családban már majdnem mindenki be van oltva. Talán jó kerületben lakunk, és kevesebb az idős, vagy mi vagyunk már öregek (nevet). Mindenesetre aránylag elég nagy biztonságban össze tudunk majd gyűlni. Nem mondom, hogy a közös húsvét legfontosabb része a gasztronómia, de ilyenkor nagyon finom húsvéti sonkát, főtt tojást szoktunk enni. A gyerekek már kinőttek abból a korból, hogy húsvéti ajándékot kapjanak, de játékból, kedvességből meg szoktuk azért lepni őket valami aprósággal.

A The Passion produkció bemutatója április 4-én, húsvétvasárnap, 18.55-kor kezdődik a TV2-n.

Szerző: Horogszegi-Lenhardt Erika

Portrék: Merényi Zita

Magyar Kurír

Az írás az Új Ember 2021. április 4-i, ünnepi számának Mértékadó mellékletében jelent meg. 

Kapcsolódó fotógaléria