Püspöki és káptalani közös adománylevél 1181-ből – Érsekségi ékességek (43.)

1181-ben János veszprémi püspök a székeskáptalan név szerint említett tagjainak hozzájárulásával Keszin – a mai Papkeszin – 28 hold földet adományozott pontosan meghatározott szolgáltatások fejében a veszprémi Szent Mihály-székesegyház helyben lakó szolgálóinak.

A hártyaoklevél több szempontból is érdekes. Elsősorban formailag, mivel felső részén az – elkallódott – függőpecsét sodratának beakasztására szolgáló bevágások is láthatók (későbbi selyemzsinórral befűzve), a pergamen alsó részén pedig a hitelesítésre használt chirographum A–K betűinek felső fele olvasható. A kirografálásról korábban írtak szerint a legalább két példányban készült adománylevél párja vagy második darabja hitelességét a félbevágott betűk másik példányon lévő, pontosan illeszkedő darabjai biztosították. A függőpecsétes megerősítésre minden bizonnyal egy későbbi időpontban kerülhetett sor.

Tartalmi szempontból Papkeszi miatt, amely a középkorban a káptalan egyik legősibb, népes birtoka volt, tart érdeklődésre számot az oklevél. Az említett 12. századi, püspöki-káptalani közös birtoklást követően 1283-ban már biztosan a káptalan birtokában volt a falu, amikor Colynus veszprémi főesperes a testület falvával szomszédos Sár folyón vásárolt egy malmot. Az 14. század elejére tehető káptalani birtokösszeírás szerint 1 jobbágy, 10 hospes-jobbágy, 22 szekeres, 50 kézműves, 6 szakács, 7 pásztor, 3 kamarás lakta, 2 malommal, 3-3 réttel és erdővel bírt. 1394-ben a káptalan birtokcserével tovább gyarapította itteni malmai számát. 1388-ban Zsigmond király a csütörtöki napra hetivásár tartására adott engedélyt, 1436-ban a kamarahaszna fizetése alól kapott mentességet a birtok. Az 1488. évi Veszprém megyei adólajstromban Papkeszi az egyik legnépesebb település volt, 56 adózó portáját írták össze. A káptalani számadáskönyv első évében, 1495-ben 3, név nélküli malmát regisztrálták, valamint a településről a földesúri birtoklást mutató gabonakilenced is járt a kanonokoknak. 1531-ben a rovásadó összeírás szerint ugyancsak a népes birtokok között találjuk: 23 adózót, 9 szegényt és 25 felégetett telket, valamint az őrkanonok 3 adózó, az olvasókanonok 1 felégetett telkét vették lajstromba. Öt évvel később is közel azonosak a telekszám szerinti adatok: 14 szegény, 3 puszta és 17 felégetett telek volt a káptalan, 2 pedig az olvasókanonok és 4 adózó az őrkanonok birtokában.

S végezetül az oklevél érdekesnek tekinthető abból a szempontból is, hogy az egyik legkorábbi egyházi testülettől származó oklevél. Az oklevél szövegének záradéka szerint azt János püspök püspöki joghatóságánál fogva adta ki, s a káptalan név szerint felsorolt tagjainak egyetértésével. Egyben ez a legkorábbi fennmaradt veszprémi kanonoki névsor, amely 9 tagot számlál.

Forrás és videó: Veszprémi Főegyházmegye

Fotó: Veszprémi Főegyházmegyei Könyvtár és Levéltár

Magyar Kurír