Rózsásné Kubányi Andrea: Katedra, kréta, vörös csillag

Rózsásné Kubányi Andrea a kötetet édesanyja emlékére írta, aki hívő, keresztény pedagógusként a kommunizmus ideje alatt üldöztetésben részesült, sokszor szenvedett hátrányt. Nyolcvanegy éves korában megírta élettörténetét, amely olyan gazdag és izgalmas, hogy a lánya úgy gondolta: ezt másokkal is meg kellene osztani. Időközben megismerkedett néhány hasonló sorsú pedagógussal, majd a Magyar Katolikus Rádióban vele készített beszélgetésben elhangzott felhívásra mások is jelentkeztek. Ezzel kezdődött az a kétéves munka, melynek eredményeként megismerhette édesanyja kortársait és egyben sorstársait is. Köztük még sokan életben vannak, de olyanok is szerepelnek a könyvben, akik már nem élnek. Az ő életük leírását gyermekeik osztották meg vele. A kötet szerzője hisz abban, hogy ezek a gazdag életutak akkor is gyümölcsöt hoztak, ha abban a korban nem kaphattak érte semmilyen elismerést, és azok a diákok, akik e tanárok keze alatt tanulták a betűvetést, a számolás, a kémia, a magyar nyelv és irodalom, a történelem vagy akár a biológia alapjait, gazdagabbak lettek az évek során, mert olyan emberek oktatták őket, akik hivatásból végezték munkájukat.

A megszólaló pedagógusok, illetve gyermekeik visszaemlékezéseiből egyértelmű, hogy a szocializmus évtizedei alatt a hatalom, bár kétségtelenül eltérő intenzitással, de mindvégig üldözte az Egyházat, a vallást, Krisztus követőit. Különösen igaz volt ez a gyermekekkel, ifjúsággal foglalkozó tanárok esetében, hiszen ők közvetlenül formálták a jövő generációjának világnézetét. Ezért mindazok, akik nyíltan megvallották a hitüket, hátrányt szenvedtek el. A kötetben bemutatott pedagógusok többsége házas, többgyermekes családanya vagy -apa volt, ennek ellenére őrizték meg a hitet és egész életüket, hivatásukat áthatotta a Teremtőbe vetett maximális bizalom, a legnehezebb helyzetekben is. Ez a szemlélet, rendületlen hit adott számukra erőt ahhoz, hogy viseljék a keresztet.

A sziklaszilárd hit mellett alapvetően meghatározta a bemutatott pedagógusok életszemléletét a gyerekek iránti szeretetet. Az egyik megszólaló, Varjasné Fáy Hajnalka (1949) kertészmérnök tanár, három gyermek édesanyja azt tanácsolná a fiatal pedagógusoknak, hogy „nagyon szeressék a gyerekeket, mert ez hivatás, nem munka. Senkire sem mondhatunk rosszat. Őszintének kell lenni, sosem szabad megjátszani magunkat, mert azt a gyerek rögtön észreveszi.” Az 1925-ben született, nyolcgyermekes családanya, Vörös Károlyné Juhos Magdolna tanítónő pedig arra figyelmeztet, hogy ahol szeretetkapcsolat van a pedagógus és a gyerek között, ott nem kell fegyelmezni. „Ahol a tanár felkészült, a gyerek kincseket kap naponta tőle. Ha valaki a tantárgyát jól tanítja, a gyerek megszereti. Élményt kell adni neki, mert minden szív fogékony a jóra és a szépre. Ha a pedagógustól értéket kap valaki, az egész életére kihat. Ez óriási felelősség, hiszen a gyerek Isten képének a hordozója. Nincs annál szebb dolog, mintha egy gyermek felnőve emlékszik arra, hogy mit mondott neki a tanító nénije.”

Elolvasva a vallomásokat, eltűnődhetünk azon, hogy a pedagógusok különlegesen felelősségteljes küldetést kaptak Istentől. Azt, hogy vezessék rá a jövő nemzedékét a jóságra, az igazságra, a becsületességre, a szépségre. Ez gyönyörű feladat, Isten társainak lenni a világ szebbé tételében. Ahogyan azt a kötetben idézett Mécs László pap költő híres versében megfogalmazza: „Vadócba rózsát oltok/, hogy szebb legyen a Föld.” Költő- és paptársa, Sík Sándor szerint pedig „Az Isten küld testvéreim tinéktek, / hogy sugarai eleven tüzét, / amik arcáról a szívembe égtek, / sugározzam csendesen szerteszét / a testvéreknek, kik az éjben járnak. / Az Isten küldött, szentjánosbogárnak.”

A könyvhöz Tomka Ferenc római katolikus pap, egyetemi tanár írt előszót. Ebben így fogalmaz: „Biztos örömmel olvasták, akik átélték ezt a kort, mint magam is. De hasonlóan szól azokhoz is, akik nem éltek még ekkor, hisz a kötet megszólítja őket is. Mennyire fontos megismernünk, mindannyiunknak, idősebbeknek és fiataloknak, hogy hány hitvalló élt ebben a korban. Hogy tudomást szerezzünk róluk, s hogy hitükből ma is erőt merítsünk.”

Rózsásné Kubányi Andrea: Katedra, kréta, vörös csillag
Don Bosco Kiadó, 2019

Bodnár Dániel/Magyar Kurír