Szakrális kiállításokkal várja a látogatókat Győr és Pannonhalma

Kultúra – 2021. május 18., kedd | 18:20

Győr és Pannonhalma új kiállításokkal várja az egyházi műkincsek iránt érdeklődő látogatókat. Miért induljunk útnak, és mire figyeljünk ezeken a szakrális helyszíneken? Kiss Tamás, a Győri Egyházmegyei Kincstár és Könyvtár igazgatója, valamint Dejcsics Konrád pannonhalmi bencés szerzetes, kulturális igazgató segít eligazodni.

– Milyen egyházi műkincsek őrzője Győr és Pannonhalma?

Kiss Tamás: Ha a látogató a győri Káptalandombon álló székesegyház köré húz egy 100 méter sugarú kört, akkor építészetileg olyan gazdag területet láthat, amellyel kevés város dicsekedhet. Található itt föld alatti kazamatarendszer, római kori kőtár, ezeréves bazilika, középkori vár és több barokk köztéri szobor. Itt őrzik Szent László hermáját, amely a Szent Korona és a Szent Jobb mellett a legjelentősebb szakrális értékünk. A páratlan egyházmegyei kincstár mellett a régi könyvtár is kiemelt értékekkel bír: állományában számos ritkaság mellett megtalálható Magyarország legnagyobb kódexe, a Zalka-antifonálé, illetve egy Hunyadi Mátyás híres könyvtárából származó corvina.

Konrád atya: A Káptalandomb és a Szent Hegy két kitüntetett pont. Ezer szál fűzi össze őket, történelmi örökségüknél fogva mégis egyediek. A pannonhalmi monostor, fennállásának 1025 esztendejével, hazánk és egyházunk történelmének különleges tanúja. Az épített örökségen végigsétálva az István-korabeli templomtól a kortárs építészet lenyomatáig mindenütt múltunk egy-egy fontos, egyedi szeletével találkozhatunk. De gondolhatunk a szentek sorára is: a monostor őrzi Szent Márton és Szent Benedek ereklyéjét, Szent Adalbert vértanú püspök és Szent Asztrik apát csontmaradványait, illetve Szent István király koponyacsont-darabját is. Levéltárunk kincse a monostor Szent Istvánra visszamenő kiváltságlevele, valamint legelső írott nyelvemlékünk, a tihanyi alapítólevél.

– Milyen céllal kereshetjük fel ezeket a művészeti értékeket?

Konrád atya: A kultúra kiemelkedő értékei a konkrét hely szövetébe ágyazódnak, múltjába és jelenébe egyaránt. A Pannonhalmi Főapátságba érkező zarándokok és látogatók leginkább erre a komplex valóságra kíváncsiak: egy olyan helyre, amelynek sokszínű jelene és különleges történelme van. „Működés közben” élhetik meg a látogatók az ezeréves monostort a harmincfős szerzetesközösséggel, a főapátság arborétumát és vállalkozásait, a gimnáziumot, vagy éppen a bazilikát. Csoportos és egyéni látogatási lehetőséget is kínálunk, de hívőként is érkeznek hozzánk látogatók.

Kiss Tamás: A kulturális és szakrális turizmus egyre nagyobb szeletet hasít ki a turisztikai ágazatból, s ezt mi is megtapasztaljuk a látogatók számának növekedésében. Az emberek vallási hovatartozástól függetlenül nyitottak a katolikus egyház történetének és műkincseinek megismerésére. Nagyon fontosnak tartom, hogy kiállításainkkal megszólítsuk őket, s ezáltal közelebb hozzuk őket az Egyház által vallott értékekhez. Gyakori vendégeink az ország legkülönbözőbb részeiből érkező diákcsoportok is, akik elsősorban a művészettörténeti, történelmi ismereteik bővítéséért látogatják kiállításainkat. Sokan zarándoklaton, búcsújáráson keresik fel a bazilikában található Könnyező Szűzanya-kegyképet vagy Boldog Apor Vilmos sírját.

Mitől lehet vonzó korunkban az egyházi művészet?

Kiss Tamás: Liturgikus tárgyaink többségében nemes anyagból készültek, gyakran aranyból, amit aztán még drágakövekkel, tűzzománcokkal ékesítettek. A művész célja általában az volt, hogy méltó tárgyat készítsen, amely a kelyhek esetében Krisztus vérét, az úrmutatókat tekintve Krisztus szent testét fogadja be. Éppen ezért az adott díszes liturgikus tárgy vagy textil szemlélése által tekintetünk Krisztusra is irányul. A szakrális témájú festmények és szobrok, legyenek azok régebbi vagy éppen kortárs alkotások, ugyanezt a célt szolgálják: közelebb visznek minket Istenhez.

Konrád atya: Azt tapasztaljuk, hogy a Pannonhalmi Főapátsági Kincstárban kiállított ötvöstárgyak és liturgikus textíliák értékes anyaghasználatuknál és művészi kialakításuknál fogva nagy hatást gyakorolnak a látogatókra. E tárgyak keletkezésének hátterében valóban az áll, hogy az ember a legértékesebbet akarja adni Istennek. Szent Benedek írja a Regula 43. fejezetében: „az istenszolgálatnak semmit eléje ne tegyenek”. A szerzetes odaadja életét, odaadja a környék legalkalmasabb építőanyagát, a követ, odaadja a teremtés legértékesebb fémeit és drágaköveit az istenszolgálatnak. De megjelöli a tárgyakat a mérhetetlen kiszolgáltatottság is, hiszen hírmondói annak a gazdagságnak, amely a történelem viharai miatt már megcsappant vagy elpusztult.

– Önök hogyan élik meg a művészet és vallás kapcsolatát a saját életükben?

Konrád atya: Kulturális igazgatóként a munkám számos kortárs művésszel hoz össze, a szerzetesközösség lakóterében pedig 17. századi alkotások mellett számos kortárs munka is megjelenik a falakon. Az augusztus végi Arcus Temporum Művészeti Fesztivál kifejezetten párbeszédet kezdeményez a zene, az irodalom, a képzőművészet és a spiritualitás területén a klasszikus és a kortárs között. Nagyon izgalmasnak tartom ezt a dialógust, mert gyakran éppen a művészet, a kultúra nyelve az, amely össze tudja kötni a monostor hívő környezetét a tőle gyakran különböző külső világgal. A kortárs alkotók kérdésfeltevése újra meg újra képes rámutatni a monostor világának reflektálatlan pontjaira, vakfoltjaira.

Kiss Tamás: Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nap mint nap kézbe foghatok egy-egy műtárgyat, néhány szép könyvet. Ezek nekem a hit fontosságáról, szépségéről mesélnek. Évente rendezünk két-három időszaki kiállítást, amelyek témáiban elmerülve óhatatlanul is jobban megismerem az Egyház történetét, művészetét, s ez segít a hitem elmélyítésében is. Idén huszonöt éve, hogy az egyházmegyei múzeumban dolgozom, s ebből a szempontból nagy kegyelemnek tartom a munkámat.

Mit hoz a 2021-es év kulturális értelemben Győrben és Pannonhalmán?

Kiss Tamás: Az idei év mondhatni korszakváltó esztendő lesz, mert egy sokszínű, szakrális-kulturális múzeumnegyed jön létre a Káptalandombon. A látogatók öt épületben hét állandó, illetve időszaki kiállítást tekinthetnek majd meg. A Kincstár átköltözik a bazilikába, ahol megújult és letisztult térben tárjuk a nagyközönség elé az egyházmegye kiemelkedő műkincseit. A Látogatóközpont épületében kiállítás nyílik Ereklyék aranykora címmel, amelyen a Szent László-herma és a Könnyező Szűzanya-kegykép történetét és kultuszát mutatjuk be. Az Egyházmegyei Múzeum és Könyvtár új időszaki kiállítói térrel bővül, ahol évente két-három országos jelentőségű tárlatot fogunk rendezni. Az első, amely augusztusban nyílik meg, Győr városi rangra emelésének 750 éves évfordulójához kötődik. A kortárs művészeteknek továbbra is a Triangulum Galéria ad majd otthont, és nagy öröm, hogy az Apor Vilmos-emlékkiállítás is újra megtekinthető lesz.

Konrád atya: A főapátság kulturális és spirituális programja 2021-ben az emlékezet hívószó köré épül. Másfél éven keresztül készítettünk egy kiállítást a Néprajzi Múzeum tudósaival és művész barátainkkal, amely most nyílik meg Láthatatlan spektrumok címmel. Ezen az időszaki kiállításon kortárs művészeti munkák jelenítik meg a főapátság gazdag gyűjteményeit, a 19. századi tudományosságot, az emlékezet különleges dinamikáját. Ugyancsak a napokban nyitottuk meg a Pannonhalmi Főapátsági Kincstárat, és május 30-ától már látogatható lesz az Illatmúzeum, amely a monostori gyógynövénykultúra vonatkozásait is bemutatja. Év végére pedig látványraktárként fogjuk elérhetővé tenni az ásványtárat és a régészeti gyűjteményt. Abban bízom, hogy rövidesen Nyugat-Magyarország két szent halmát, a Collis Sacert és a Mons Sacert a kulturális és turisztikai együttműködés szálai hozzák még közelebb egymáshoz.

A Pannonhalmi Főapátság tulajdonában van a győri Könnyező Szűzanya-kegyképének egy ónlapra festett korai másolata. A másolat kalandos történetét a hátlapon bevésett, latin nyelvű feljegyzésekben olvashatjuk. Ezek szerint a győri Könnyező Szűzanya ónra festett képe Bécs egyik házának homlokzatát díszítette a XVIII–XIX. században. Nem ismeretes, hogyan került később a győri Rákócziánum püspöki konviktus tulajdonába, az viszont igen, hogy 1945 tavaszán onnan lelopták, utána pedig eladták egy régiségkereskedőnek. Később egy bencés pap fedezte fel és vette meg az 1770-ben készült alkotást a Főapátság számára. A szerzetesközösség a kép elhelyezésével is ki akarta fejezni a győri Könnyező Szűzanya iránti tiszteletét.

Forrás és fotó: Győri Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria

A győri Könnyező Szűzanya-kegykép csodájának leírásaiGyőri Könnyező Szűzanya-kegyképBoldog Apor Vilmos vértanú püspök sírjaSzent László-hermaAntoninus Florentinus: Summa theologica. Nürnberg, 1477. / Győri Egyházmegyei KincstárPüspöki pásztorbot Pannonhalmi Főapátság Könyvtár Püspöki mellkeresztekPüspöki palást és mellkeresztekSodronyzománcos kehelyPüspöki kelyhekSzent László szobra a győri Nagyboldogasszony-székesegyház apszisa mögöttSzent Margit fohásza Magyarországért a győri Püspökvár kertjében