Szent József kultusza a Győri Egyházmegyében

A Győri Egyházmegye főtemplomában, a Mennyekbe Fölvett Boldogságos Szűz Mária-székesegyházben több Szent József-ábrázolás is található. Első helyen említhetjük a templom Szent József tiszteletére szentelt oltárát, amely a fő szentélyt és a mellékhajót elválasztó első pillérnél, a déli Szent István-hajóban áll. Eredetéről az első adatok a 17. század végéről állnak rendelkezésünkre: ezek szerint az oltárt Matusek András és Telekessy István győri kanonok állította Szent József és Szent Rozália tiszteletére. Az oltárt aztán a székesegyház Zichy Ferenc püspök korában történt átépítésénél felújították: 1774-ben a neves osztrák festő, Franz Anton Maulbertsch készített oltárképet, Joseph Nessensohn mester pedig a szobrászati munkákért vett fel pénzt a munkálatokat irányító Szily János őrkanonoktól. Ez az oltárkép sajnos nem ismert, mert 1862-ben – talán a festmény rongált állapota miatt – Simor János püspök kicseréltette Franz Xaver Dobiaschofskynak, a kor ismert bécsi festőjének képére, amely ma is megtekinthető. Ezen Szent József egy hatalmas trónszéken ül, egyik kezében a tisztaságot jelképező liliomot tart, másik kezét pedig az előtte álló gyermek Jézus vállára helyezi. Jézus eközben áldón felemeli a jobb kezét, míg baljában egy kettős keresztes országalmát tart.

A főoltár mellett, a Mária-hajó felőli oldalon egy barokk posztamensen látható az Anton Tabotha bécsi szobrász által készített, a gyermek Jézust a karjában tartó hatalmas Szent József-szobor. Ez egyébként feltehetőleg a szobornak nem az eredeti helye; korábban a Szent István vértanú-oltáron állhatott.

Szent József ábrázolása a Mária-hajóban lévő Háromkirályok-oltáron is fellelhető. A Franz Anton Maulbertsch által festett oltárképen Szűz Mária egy fehér kendőn az ölében tartja a gyermek Jézust, aki a három király hódolatát fogadja. József a háttérben állva figyeli az eseményt.

Szent József kultusza igen élénk volt a győri mesteremberek körében is. Alakja megjelent a győri német ácscéh és a magyar építőcéh pecsétjén is: utóbbin József egyik kezében liliomot, a másikban mesterségét jelképező fűrészt tartott, míg az ácscéh jelvénye is védőszentjét ábrázolta: a kék tunikát és barna köpenyt viselő Szent József jobbjában liliomot tart, baljában pedig Jézus Szívét tartja. A szobrot a céh felbomlása után egy ideig a győr-újvárosi plébánia őrizte. Később a győri favágó céh zászlaján is megjelent, az attribútumát jelentő liliommal és karján a gyermek Jézussal.

Szent József a molnárok patrónusa is volt. A védőszent választását József ácsmesteri foglalkozása indokolta, hiszen a korabeli molnármesterség meghatározó része volt a malomépítő, faipari munka. A zászlóképen József szürke ruhába öltözve egy ládán ül, mellette Szűz Mária áll, karján a kis Jézussal.

Abda, a Győrtől nem messze fekvő település ezer szállal kötődik a Káptalandombhoz, hiszen csaknem ezer évig a székeskáptalan birtoka volt. Középkori templomát – melynek köveit a katonák a győri vár erődítéseinek építéséhez hordták el – még Szent Balázs tiszteletére szentelték.

A török kiűzése után a kanonokok – elsősorban Fábri Miklós pápoci prépost és a székesegyházi Szent József-oltárt is felállító Telekessy István őrkanonok támogatásával – új templomot emeltek, ekkor már Szent József tiszteletére. 1830-ban azonban az abdaiak a Rábca gyakori árvize miatt elhagyták ősi településüket, hogy egy védettebb helyen kezdjenek új életet. Hátrahagyták régi templomukat is, ami még így is évtizedekig állt a „rossz falu” határában. Az új templom építését 1843-ban kezdték el.

A klasszicista stílusú templomot 1845-ben Dresmitzer József győri kanonok, pápoci prépost szentelte fel Szent István király ünnepén, ismét Szent József tiszteletére. A templom tornyának két harangja e nap tiszteletére viseli József szent nevét.

A templomban ma is látható, 1900-ban készült főoltárképen Szent József ácsműhelyében látható, fölötte Gábriel arkangyallal, aki kezében József attribútumát, a liliomot tartva tekint le a szentre és a gyermek Jézusra.

Forrás: Hitvallás.hu

Fotó: Lambert Attila

Az illusztráció forrása: Győri Egyházmegyei Levéltár

Magyar Kurír