Szenthelyi-Molnár István: Legyen szép napod!

Az Örök áldás című történet felidézi: a csodálatos vallási és történelmi emlékekben gazdag Szentföldön a magyar származású, világhírű archeológus, Barkay Gábor Jeruzsálem és Betlehem között sétálva néhány ősrégi cserépdarabot talált, ezért ásatásokba kezdett itt. Fáradságot nem ismerő munkája eredményeként sok értékes lelet került elő. Az egyik csontváz mellett egy 2600 éves ezüsttekercset találtak, amelyről kiderült: a szöveg az az áldás volt, amelyet Isten Mózes által Áronnak adott, hogy megáldja népét. Ezt a gyönyörű áldást ma is imádkozzák – mind a zsidók, mind a keresztények: „Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!”

A Kezdd Krisztussal! részben egy hívő lánytól megkérdezték, mi a titka, hogy mindig olyan békés és vidám. Válaszából kiderült: minden reggel Istennel kezdi a napot, és napközben is Krisztus áll gondolkodásának középpontjában. „Ha azt akarjuk, hogy áldott legyen a napunk és életünk, Krisztussal kell maradnunk. Sokszor előfordul, hogy vereséget kell szenvednünk egy-egy napon, mert azt nem Istennel kezdtük. Egyetlen napod sem lehet igazán teljes és boldog, amelyikbe csak úgy »beleugrottál«, anélkül, hogy reggel Krisztussal találkoztál volna.”

A Hiba az egyenletben című történet szerint Albert Einstein New Yorkban egy bíborossal beszélgetve kifejtette: „Nem tartom kizártnak, hogy egyszer majd matematikai úton bebizonyíthatjuk, hogy Isten nem létezhet. Ha ez bekövetkezik, mit fog tenni, bíboros úr?” A főpásztor válasza: „Nyugodtan megvárom majd, amíg felfedezi az egyenletben a hibát…” Einstein csodálatos felfedezéseket tett, de nem tudta bebizonyítani, hogy Isten nem létezik, sőt, kijelentette: „Mindaz, aki komolyan belebonyolódik a tudományos kutatásba, arra a meggyőződésre jut, hogy egy Szellem nyilatkozik meg a világegyetem törvényeiben – és ez a Szellem messze felsőbbrendű, mint az emberi szellem.”

Olvashatunk a kötetben imát az önzés legyőzéséért: „Add Uram, hogy szívem megnyíljék embertársaim szenvedése előtt, s megtudjam, mi a részvét. Hiszen mi van bennem, ha szeretet nincsen? Ó, taníts meg engem is, hogy emberszívek Veronika-kendője legyek, add a felebaráti szeretet minden finomságát és találékonyságát, hogy tudjak sebeket bekötözni, megtanuljak vigasztalni, hiszen több a szenvedő és szomorú ember, mint az igazán boldog. Láttasd velem, hogy az én könnyemnél csak egy dolog van fontosabb: testvéreim könnye.”

A humor is megjelenik a történetekben, erről tanúskodik A nyugta című pillanatkép: Renaud, a híres francia szenátor Versailles-ban lakást bérelt havi 150 frankért. A ház tulajdonosa nyugtát akart adni az összegről, de a szenátor azt mondta: minek adna nyugtát, hiszen Isten látja, hogy átadta a pénzt. Amikor azonban kiderült, hogy a háztulajdonos nem hisz Istenben, a szenátor felkiáltott: „No, akkor csak íziben, adjon nyugtát az összegről!”

A zeneszerző című életképben Tito Rocardi milánói zeneműkiadó sajnálkozva közölte egy fiatal, lelkes zeneszerzővel, hogy nem adja ki a művét, mert „egyetlen hölgy sem lenne hajlandó elénekelni az ön dalát, mivel ezekkel a szavakkal kezdődik: »Amikor még fiatal voltam«…” Az ifjú muzsikus szomorúan vette vissza kéziratát, de szorgalmasan dolgozott tovább. Lassan az egész világ megismerte a nevét: Giacomo Puccini.

A Hazatérés előtt című történetből kiderül: amikor Rembrandt közeledni érezte halálát, utolsó erejével megfestette a Tékozló fiú című képét, amint odaroskad az Atya elé. „Őszinte gyónás volt ez. Gyöngülő, reszkető kéz vezette az ecsetet. Kibontakozott a képen a tékozló fiú rongyokba burkolt, szánalmas alakja, de kibontakozott az Atya arca is, telve irgalommal és szeretettel. Így kívánt a művész is odaroskadni rongyokban, mezítelenül, bűnbánóan a szerető, irgalmas Atya szívére.”

A Van feltámadás! című részben Voltaire, a francia felvilágosodás legnagyobb alakja, író, filozófus, az Egyház hírhedt ellensége egy asszony kérdésére, hogy van-e feltámadás, azt válaszolta: „Ez a világ legtermészetesebb dolga: aki meg tudta teremteni az embert, az ne tudná másodszor is életre kelteni?”

Választ kapunk a kötetből arra is, mit jelent a Krisztusi feladat. Bréma mellett egy templomban hatalmas falfestményen öt nagy alak látható, feliratokkal: A pápa: „Én tanítok mindenkit.” A császár: „Én kormányzok mindenkit.” A hadvezér: „Én védelmezek mindenkit.” A földműves: „Én táplálok mindenkit.” A kép alján ott a sátán: „Én pedig elviszek mindenkit, aki nem teljesíti a kötelességét.” Vagyis: mindenkinek be kell töltenie hivatását. Krisztus tanítványainak az a feladatuk, hogy „beleéljék” Krisztust a világba. „Legyek világosság!”

Az Ami igazán él című részben idézetet olvashatunk többek között Szent Ágostontól: „Az ember a halálban nem veszíti el azt, amiért érdemes volt élni. Nekünk két élet adatott. Az egyik idelent, a küzdelemre, a másik odafent, a küzdelem jutalmára.” L. Veuillot szerint pedig: „Javainkat elveszi a halál, jótetteinket visszaadja az ég.”

A kötet szerzője, Szenthelyi-Molnár István előszavában kiemeli: „Tudjuk, nehéz megküzdeni az élet viharaival, de bíznunk kell Isten szeretetében. Mennydörgés, villámlás, orkán és vihar után megint kisüt a nap, melegebben és fényesebben, mint a zord idő előtt!”

Szenthelyi-Molnár István: Legyen szép napod!
Szent Gellért Kiadó és Nyomda, 2023.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Szent Gellért Kiadó

Magyar Kurír