Születetlen Szent Rajmund szerzetes

Kultúra – 2020. augusztus 31., hétfő | 15:43

Augusztus 31-én ünnepeljük Születetlen Szent Rajmund (Raimundus Nonnatus) emléknapját, aki a spanyolországi Portellban született 1204 körül, és a várandós nők, a szülés, a szülészek, a kisgyermekek, az ártatlanul vádoltak, a háziállatok, a mezőgazdaság védőszentje.

Különös latin melléknevét: nonnatus, azaz „születetlen”, „meg nem született” onnan kapta, hogy édesanyja szülés közben meghalt, a gyermeket műtéttel mentették ki az élettelen testből – a hagyomány szerint saját édesapja végezte a műtétet a rendelkezésére álló tőrrel.

Édesapja gazdálkodással foglalkozott, és fiát is ebbe a munkába akarta bevonni, akit azonban a szerzetesi élet vonzott, és sokat imádkozott és elmélkedett a közeli Szent Miklós-templomban. Végül apja elfogadta, hogy fiából nem lesz gazda, és engedett kérésének, így Rajmund Barcelonában belépett a mercedáriusok, fogolykiváltók rendjébe.

A fogolykiváltó rendet Nolascói Szent Péter alapította 1218-ban a muszlim (mór) fogságba esett keresztények kiszabadítására. A mórok arabok és berberek voltak, akik a 8. és a 15. század között tartották uralmuk alatt az Ibériai-félsziget változó nagyságú területét, melyet Andalusznak neveztek.

A fogolykiváltó rendbe lépőknek egy negyedik fogadalmat is le kellett tenniük a szegénység, tisztaság és engedelmesség mellé: készen kellett állniuk rá, hogy saját életük árán váltsanak ki másokat a fogságból.

Rajmund huszonévesen, 1224-ben ment első ilyen útjára, Valenciába, amely akkor még a mórok birodalmához tartozott, és 233 keresztény foglyot sikerült kiszabadítania.

Nolascói Szent Péter magával vitte Észak-Afrikába, ahol szintén keresztény foglyokat váltottak ki a mórok fogságából. 1226-ban Algírban 140 fogolyért ajánlotta fel magát cserébe. Még háromszor járt Algírban, ahol az első muszlimok megtérésekor eltiltották a prédikálástól. Mivel elfogyott a pénzük, Rajmund túszként hátramaradt, és a tilalommal nem törődve egyre több mórt térített meg. Végül elfogták, megkínozták, és börtönbe vetették. Száját lelakatolták, hogy ne tudjon prédikálni. Nyolc hónapot töltött így, amíg meg nem érkezett érte a váltságdíj. 1239-ben tért vissza Spanyolországba. A fogságban egészsége megtört, 1240. augusztus vége táján meghalt, 36 esztendős korában.

A hagyomány szerint a falubeliek, a helyi földbirtokos és a szerzetesek mind maguknak követelték a testét. Hogy eldöntsék a vitát, rákötözték egy vak öszvér hátára, hogy ahol az állat megáll, az legyen a szent életű szerzetes végső nyugvóhelye. Az öszvér Rajmundot ahhoz a kápolnához vitte, ahol kamaszként annyit imádkozott. Itt temették hát el, és számtalan csoda történt a helyen, melyet az ő közbenjárásának tulajdonítottak.

A hagyomány szerint IX. Gergely pápa még fogsága idején bíborossá nevezte ki. 1657-ben avatták szentté. A várandós nők, a szülés, a szülészek, a kisgyermekek, az ártatlanul vádoltak, a háziállatok, a mezőgazdaság védőszentje, gyermekbetegségek ellen is kérik oltalmát.

Forrás: Aleteia.org; Magyar katolikus lexikon

Fotó: Wikimedia Commons

Magyar Kurír
(vn)

Kapcsolódó fotógaléria

Eugenio Caxés: Angyalok táplálják az újszülött Szent Rajmundot (1630)