Tadeusz Dajczer: Mindent Ő ad nekünk

Dajczer atya szerint az Eucharisztiában való részvételünk „út, folyamat”, az Istennel szembeni megnyílás útja, mert az Oltáriszentségben Isten az Ő megváltó kegyelmeiben akar részesíteni minket. Végig kell járnunk a belső megtérés útját, hogy megváltozzon a világhoz való viszonyulásunk, hogy ugyanazt a képet másképpen lássuk. Ha nem látjuk Istent a hit által az oltáron, nem nyugodhatunk bele ebbe, nekünk is kiáltanunk kell: „Uram, add, hogy lássak!”

A szerző a tékozló fiú példáját említi, rámutatva: létezik olyan keményszívűség, amely az idősebb fiú példáját választja, de létezik a fiatalabb keményszívűsége is, aki elhagyta apját, és még nem tért vissza hozzá. „Az ember bárki ember – ilyen tékozló fiú”, aki kísértést érez, hogy elhagyja „az igazi oázist, ahol éltető forrásvíz csobog, a sivár pusztaságért. Mindenki elindul, hogy más, képzelt oázisokat keressen.” Az élő víz forrásától való eltávolodásból rengeteg szenvedés fakad, hiszen a fiatalabb állandóan a forrásnál volt, az apja közelében, aki az elbeszélésben Isten különleges szeretetét jelképezi.

A pap, teológus rámutat: a tékozló fiú története folyton megismétlődik. Az emberiség történelme újabb és újabb tékozló fiúk és tévelygésük történelme, mivel minden embert hajt a vágy, hogy valami többet szerezzen, mint amije van, több legyen annál, mint aki valójában. Válaszul erre a személyes Gyűlölet gyorsan felkínálja a „segítségét”, „nézd, én megadom neked, amit keresel, megadom neked, hogy egyre többet birtokolj és egyre több lehess”. Ha elhinnénk, hogy ez a személyes Gyűlölet valóban létezik, akkor azt is elhinnénk, hogy szüntelenül kísért, ezért éberek lennénk, és szót fogadnánk Jézusnak, aki a szenvedések éjszakáján, az Olajfák hegyén végrendeletében felszólított bennünket: „Virrasszatok, és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek” (Mt 26,41). Krisztus szavaiból megérthetjük, hogy éberségre hív a személyes Gyűlölettel szemben. „Hidd, hogy ő létezik és virrassz, mivel szüntelenül kísértést szenvedsz!” A kísértéseknek és a rossznak a láncát, amely megkötöz bennünket, „csak a végtelen Szeretet egyedül igaz hatalma képes széttépni. Annak a Szeretetnek a hatalma, amely Isten Fiának halála és feltámadása által legyőzte a gonoszt, legyőzte e világ fejedelmét. És aki szüntelenül vágyódik utánam, keres engem.” 

Tadeusz Dajczer atya megállapítja: az Eucharisztia, „a Legszentebb” a szentségek közül, magának Istennek a jelenléte, aki itt van köztünk. „Ő saját Áldozatában, valóságos jelenlétében jön a bensőmbe, és saját életének egy részével akarja átjárni, megvilágosítani a bensőmet. Mert az Eucharisztia világosság, fényt hoz.” Az egyetlen mód, hogy megnyílhassunk az Eucharisztia megváltó kegyelmeire, az, hogy kicsinnyé kell válnunk. „A személyes Gyűlölet ugyanis nem képes elviselni ezt a magatartást, állandóan építi a maga képzelt trónját.” Ha viszont kicsivé válok – vagyis megmaradok az igazságban –, akkor körülvesz a Szeretet teljes hatalma. A személyes Gyűlölet pedig retteg ettől a hatalomtól, és kénytelen elmenekülni.

A könyv írója állítja: az Eucharisztia nemcsak a hitünk, de az alázatunk és a szeretetünk kritériuma is. Ahhoz, hogy megérthessük az Eucharisztia rendkívüli titkát és aszerint élhessünk, gyermeki hitre van szükségünk, és kicsiknek kell lennünk. A hit annyira érinti meg Istent, amennyire kicsik vagyunk, amennyire megcsodálhatja kicsinységünket. „Hiszen Ő, az Eucharisztikus Üdvözítő, csak annak adhatja magát, akinek nincs semmije, és aki előtt feltárhatja legnagyobb kincse titkát, a nekem és az emberiségnek adott legnagyobb kincsét – a Legméltóságosabb Oltáriszentséget.”

Dajczer atya leszögezi: a hit nehézsége abból fakad, hogy a hívő ember számára valóságosabbnak kell lennie annak, amit nem lát, annál, amit lát. Az Eucharisztiában jelenlévő Istent nem érhetjük el másképp, csak a hit által, ezért a szentmise, amelyen részt veszünk, hitünk tesztjévé válik. Csak a hit által tudunk megnyílni, hogy meglássuk Isten rendkívüli jelenlétét az oltáron, és ez a hit a próbák megrázkódtatásai között növekedhet. Az Úr mintha éppen az ilyen nehéz percekben mondaná: „Ez a te hited próbája, a Galileai-tavon tomboló vihar megfelelője a te életedben.”

Kitér a szerző Szűz Mária alakjára is, akit II. Szent János Pál pápa nyomán eucharisztikus Asszonynak nevez. Kifejti: Jézus teste nem csupán az a test, amely valamikor Mária méhében fogant, és ugyanígy, nem csak a történelmi múltban szenvedett értünk. Az Ő történelmi élete folyamatosan jelenvalóvá válik, az Eucharisztiában a hit által „megérinthetem” Őt, „megcsókolhatom” lábait, ahogy a bűnös nő tette. „És mindezt Máriának köszönhetjük, aki neki ezt a folyamatosan velünk lévő Testet adta. Neki köszönhetően lett Isten Emmanuel – velünk lévő Isten.”

Tadeusz Dajczer atya mély hittel és lelkiséggel megírt könyvéből egyértelmű, hogy Jézus Krisztus bensőséges, egyetemes szeretete kivétel nélkül mindenkire kiterjed, mindannyian részesedünk ebből, a mi dolgunk csupán annyi, hogy igent mondjunk erre a szeretetre.

A kötethez Erdő Péter bíboros, prímás és Stanislaw Dziwisz bíboros, nyugalmazott krakkói érsek írt előszót.

Tadeusz Dajczer: Mindent Ő ad nekünk
Marana Tha Kiadó

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír