Tarjányi Ferenc SDB – Tarjányi Veronika – Tarjányi Béla: Minden élet egy csoda

Minden korban léteztek szenvedélyes, nagy szerelmek, ilyen volt a könyv írói szüleinek szerelme is: egy szorgalmas, de szegény földműves ifjú beleszeret egy harminc holdat öröklő leányba, s érzelmei viszonzásra találnak. Megoldhatatlannak látszó gond azonban, hogy a leány szülei hallani sem akarnak arról, hogy viszonylag jómódban élő gyermekük egy nincstelen parasztfiú felesége legyen. A szerelem azonban nem ismer lehetetlent, és a fiatalok titokban összeházasodnak, a polgári esküvő mellett az egyházit is elvállalja egy jólelkű pap. A leány édesanyjának élete végéig meggyőződése volt, hogy a fiatalok lefizették a papot, amiről természetesen szó sem volt.

A Kiskunfélegyházáról származó, de életük nagy részében Bócsa-Zöldhalmon élő Tarjányi szülők közül az édesapának tizenöt testvére volt (de csak heten érték meg a felnőttkort), az édesanyának hat. Nekik maguknak öt gyerekük született, három lány és két fiú, az egyik leánygyermek, Mariska kéthetes korában elhunyt. Három gyermek, Ferenc, Veronika és Erzsébet maradt életben. Mivel az édesanyát nagyon megviselte a kis Mariska halála, a házaspár nem akart több gyereket. A plébános azonban egyszer szemére vetette az édesapának, hogy miért van csak három gyermekük. Így aztán a legkisebb gyermek, Béla is világra jöhetett.

Az édesapának két elemije volt, az édesanyának ennyi sem, de hatalmas szeretetben nevelték fel gyermekeiket, és mindegyiküket taníttatták. A család imádságos lelkületben élt. A gyerekek egyik nagybácsija pap volt, két nagynénjük pedig apáca. A legidősebb fiú, Ferenc szalézi szerzetes pap lett, és ez jelentősen közrejátszott abban, hogy Tarjányi Béla is igent mondott az Úr hívására. A szülők a kommunista hatalomátvétel után üldöztetésnek voltak kitéve, mivel kuláknak minősítették őket, de a legnagyobb megpróbáltatások közepette is vallották: „Nehéz az élet, de a Jóisten velünk van.”

Tarjányi Ferenc szalézi szerzetesnek tanult, de miután a kommunista hatalom erőszakkal megvonta – négy kivételével – a rendek működési engedélyét, titokban folytathatta tanulmányait. Pappá 1957 júniusában szentelték Egerben. Élete jelentős részében, huszonöt évig, Szabadszálláson volt plébános. Szenvedélyesen gyűjtötte a szentképeket, amiket aztán szétosztogatott. Nem tagadja, hogy amikor 1975-ben, olaszországi útja után megvádolták, hogy vétett a Magyar Népköztársaság törvényei ellen, és minimum nyolc és fél évi börtönnel fenyegették, félelemből aláírt egy beszervezési papírt, de senkiről nem jelentett, így a hatóságok az együttműködési készség hiánya miatt hamarosan semmissé nyilvánították a beszervezést. Tarjányi Ferenc atya sokfelé utazott a világban, így a Szovjetunióban is járt. 1965-ös látogatásakor óriási élmény volt látnia a rengeteg, imádkozó embert. A következőket írta erről: „Egy ilyen ország nem veszhet el, újra élni fog, mint maga az Egyház is, mindig újra virágzik!”

Tarjányi Ferenc hosszú, válságos időszakaiban mindig rádöbbent: „… nem az én akaratom a legfontosabb. Nem az, hogy én akarok valamit, közben pedig azt mondogatom Istennek: Legyen meg a Te akaratod!” Élete utolsó éveiben rájött: sokkal jobb az, ha Jézus Getszemáni-kertben elmondott imáját ismételgeti: „Atyám, ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tied!” Tapasztalatból állítja: „ez mindig az Isten által adott Cél!”

Tarjányi Veronikának a verseit olvashatjuk a kötetben, s ezek alapján megállapíthatjuk: egész életében arra törekedett, hogy Isten akaratát teljesítse, ami az emberek szolgálatát jelentette. Ő maradt a szülők támasza, segített a nehéz paraszti munkában, hogy bátyja és öccse papnak tanulhasson. Ugyanez a karitatív lelkület jellemezte a negyedik testvért, Erzsébetet is, aki beteg édesapjukat gondozta szeretettel. Tarjányi Veronika lelkiségét legjobban talán Több is Telik Tőled című verse fejezi ki: „Gondold, míg csodálod a dicső szenteket: / Amit ők megtettek, te is megteheted!... / Isten azt akarja, hogy te is szentté lehess. / Ő segít, hogy egykor te is közéjük mehess. / Nyújtsd hát felé kezed, mert ha Ő vezet, / Több is Telik Tőled! – ne feledd!”

Tarjányi Béla professzor a könyvben így jellemzi önmagát: Bócsa-Zöldhalomból, a járás legelveszettebb zugából származó, tanyasi parasztgyerek. Innen indulva lett Isten kegyelméből és saját, egészen rendkívüli szorgalmának köszönhetően a bibliatudomány ismert és elismert professzora. A könyvben így fogalmaz: „a Gondviselő Isten különleges ajándékának tekintem, hogy egész életemben az volt a feladatom és a kötelességem, ami a kedvenc időtöltésem… Szeretem a Bibliát tanulmányozni, a Szentírás értelmét kutatni, és örülök, hogy immár több mint három évtizede egyetemi katedráról, érdeklődő hallgatók sokaságával oszthatom meg mindazt, amit ezen a területen nálam okosabbakról összegyűjtök, vagy magam feltárok és felismerek.”

A tudós professzor nagy szeretettel ír egész életükben dolgos szüleikről, akik nagyon örültek, hogy mind a négy gyerekük szívesen és jól tanult. Édesapja krisztusi lelkületét jól jellemzi, hogy amikor a legidősebb gyermek, Ferenc után a legkisebb gyermekét, Bélát is pappá szentelték, azt mondta: „Ha lenne harmadik fiam, azt is papnak adnám!”

Tarjányi Béla papi és tudósi munkája fő művének tekinthető a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat létrehozása, a rendszerváltozás hajnalán, 1989-ben. A társulat az elmúlt harmincegy évben széles körű és eredményes tevékenységet folytat, mesze felülmúlva az összes többi volt szocialista ország hasonló intézményének teljesítményét. Kiadták többek között a Békés-Dalos-szentírásfordítást, a katolikus Zsebbibliát, Szentírást a határon túli magyaroknak; bibliaapostol-képző szemináriumokat tartottak; a világon először készült el az ő gondozásukban és jelent meg a teljes cigány (lovári) Biblia, Vesho-Farkas Zoltán fordításában.

Tarjányi Béla úgy érzi, egész élete során mindig voltak, akik nagyon szerették és mindenben segítették. Családjuk körében is így van ez. Kezdettől fogva kiváló munkatársai és segítői voltak. „Nem tudok eléggé hálás lenni mindazért a szeretetért és segítségért, amit egész életem során kaptam családom tagjaitól, kollégáimtól, munkatársaimtól és barátaimtól, akik engem testvérként szerettek és segítettek.”

Három testvér, három küzdelmes, tartalmas életút, amelyeket meghatározott a másokért végzett szolgálat, és amelyek mögött mindig ott ragyogott Isten gondviselése, különleges kegyelme.

Tarjányi Ferenc SDB – Tarjányi Veronika – Tarjányi Béla: Minden élet egy csoda
Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír