Thomas Handgrätinger O.Praem.: Szent Norbert érsek és rendalapító

Kultúra – 2022. augusztus 13., szombat | 15:00

Tavaly a rend alapításának 900. évfordulóját ünnepelte a Magyar Premontrei Cirkária. Az alapító Szent Norbert és első követői 1121 karácsonyán tették le ünnepélyes fogadalmukat a nyugat-franciaországi Prémontré völgyében. A 900 éves jubileumhoz kapcsolódóan magyarul is megjelent a premontreiek volt generális apátjának a rendalapítóról írt, díszes külsejű monográfiája.

Thomas Handgrätinger születésétől haláláig mutatja be Szent Norbert gazdag életútját, lelkiségét, karizmáját. Norbert a XI. század végén jött világra, születésének pontos ideje nem ismert, többen az 1080-as esztendőt tartják a legvalószínűbb időpontnak. Születési helye is vitatott. Norbert apja az előkelő származású Heribert volt. Mint Gennep nemes ura Wasserburg am Ketelwaldnál élt, ott, ahol a mai Hollandia területén a Niers folyó a Maas folyóba torkollott. Norbert édesanyjának keresztneve Hedwig volt. Mindkét szülő kapcsolatban állt fejedelmi házakkal, Norbert apja a száli frank császári házzal, édesanyja pedig a lotharingiai herceggel. Norbert „születése szerint német, de ereiben frank vér is folyt”, vagy a mai szomszédokat tekintve holland, ez már nem tisztázott.

A könyv szerzője szerint feltételezhető, hogy Norbertnek felhőtlen és gondtalan gyermekkora volt, bár életkörülményeiről közelebbit nem tudunk. Másodszülött fiúként szülei papi pályára szánták. Mindössze nyolcéves volt, amikor a xanteni „pueri cantores” tagja lett, és ez később kanonoki státust biztosított számára. Kitűnő képzésben részesült, hamar kiderült, hogy különlegesen tehetséges, fiatalon a császári udvar kancelláriájára került, V. Henrik német-római császár udvari káplánjai közé nevezte ki. Jól tükrözi Norbert jellemét a következő eset: V. Henrik 1111 februárjában elfogatta II. Paszkált és a kardinálisokat, és két hónapig fogva tartotta őket, hogy így zsarolja ki a pápától a korlátlan invesztitúrajogot. Norbert a császár kíséretében tanúja volt a pápát ért megalázó bánásmódnak. Egy volt azon kevesek közül, akiknek volt bátorságuk tiltakozni. Bűnbánattal, szégyenkezve a pápa lábai elé vetette magát, hogy bocsánatot kérjen ura kegyetlensége miatt.

Részletesen ismerteti a könyv írója Norbert 1115-ben bekövetkezett megtérését. Harmincöt éves volt ekkor, közelről látta az egyház és az állam, a császár és a pápa közötti heves vitákat, tapasztalata és befolyása is volt a birodalmi politika színpadán. Szolgálatkészséggel és lojalitással viszonozta a császár jóindulatát, de valami mégis beárnyékolta a kapcsolatukat. Ingadozott a császárt megillető vazallusi lojalitás és a pápával szembeni odaadó tisztelet között. A rendi hagyomány szerint 1115. május 28-án Norbert az egyik szolgájával egy vesztfáliai városkába, Vredenbe igyekezett, pontosan nem tudni, hogy miért. Váratlanul vihar tört ki, a szabad ég alatt érte őket. Egy villám pont Norbert előtt sújtott le, hatalmasat csattant, a megrémült ló felágaskodott, és a földre dobta gazdáját. A föld megnyílott, rettenetes bűz szállt ki a szakadékból, Norbert halálfélelmében felkiáltott: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” Ekkor rögtön, mint belső hang, a zsoltárvers jutott eszébe: „Fordulj el a rossztól, és a jót cselekedd!” (Zsolt 37,27). Norbert magához tért és azonnal visszafordult. Megtért, új alapokra helyezte az életét, más emberré lett, nem egyik napról a másikra, de visszafordíthatatlanul.

Kezdetét vette zarándok és vándorprédikátor korszaka. Norbertben erősen élt a vágy, hogy a saját megtérése után másokat is megtérítsen, de a zsinat eltiltotta a további prédikálástól, és ez óriási csalódás volt számára. Norbert Dél-Franciaország felé indult, utolsó pénzét is elajándékozta a rászorulóknak, ezzel belépett korának abba a mozgalmába, melynek eszménye a „szegény és mezítelen Krisztus” követése volt. Miután Prémontrében megalapította a premontreiek rendjét, folyamatosan érkeztek férfiak és nők, fiatalok és öregek, papok és világiak, segítették Norbert első alapításának kidolgozását. Vonzotta őket a rendalapító karizmája és kisugárzása.

Magdeburgi érsekként II. Ince pápa Norbertben „egy abszolút lojális és odaadó” reformfőpásztort látott, aki belülről erősíti az egyházat, szabadságát pedig védelmezi. Így lett Norbert a válságos politikai helyzetben békeközvetítő II. Ince és III. Lothár császár invesztitúraharcában, „éleslátásával, egyenességével, elszántságával és őszinteségével” kényes helyzetekben is megoldásokra lelt, és jelentős szerepe volt abban, hogy az egyházfő és a világi hatalom legfőbb képviselője végül egyezségre jutott.

Nem hallgatja el a szerző azt sem, hogy Norbert tudott sértő és megosztó lenni, amikor saját szélsőséges életmódját társaitól is megkövetelte. Keménysége és makacssága konfliktusokhoz vezetett, de nem tért ki előlük. Megtanulta, hogy először saját magának kell megtérnie, és csak azután lehet másokat téríteni, „előbb önmaga változzon meg, és nőjön bele egyre mélyebben a Krisztus-követésbe, és csak ezután kezdjen mások megváltoztatásába”. A végső döntést meghozva félelem és bizalmatlanság, kompromisszum és latolgatás nélkül, határozottan járta a saját útját.

Norbert 1134. június 6-án adta vissza lelkét Teremtőjének. Hatalmas tervei voltak, megvalósításuk közelinek látszott, de egy alattomos fertőzés véget vetett fáradhatatlan életének.

Thomas Handgrätinger O.Praem. összegzése szerint Norbert meggyőződése volt, hogy egész életével az egyházat kell szolgálnia, és tudta, arra hivatott, hogy megújítsa és élessze az egyházat. Mindezt először önmagán kezdte, ettől volt hiteles és hatékony. Nagy összefüggésekben, európai léptékben, a teljes Egyházban gondolkodott. Norbert „korának minden politikai kérdésében érdekelt német egyházfejedelem, aki élénken részt vállalt a politikában, és a vallási reformtendenciákban látta tevékenysége fő irányát. Mély hitén alapuló öntudata hatalmas befolyást gyakorolt kora politikai kérdéseire és az állami feladatok alakulására.”

A Szent Norbert életét megörökítő színes képeket is bőven tartalmazó kötet végén rövid összefoglalást találunk a rendalapító kultuszának történetéről, valamint a premontrei rend mai magyarországi közösségeiről és centrumairól, Csornáról, Gödöllőről, Nagyváradról és Zsámbékról.

A könyvet Ullmann Péter Ágoston O.Praem. fordította magyarra a Magyar Premontrei Cirkária megbízásából.

Thomas Handgrätinger O.Praem. Szent Norbert érsek és rendalapító című kötete megvásárolható az Új Ember könyvesboltban (Budapest, V. kerület, Ferenciek tere 7–8. Nyitvatartás: hétfő, kedd, csütörtök, péntek 9–17 óráig; szerda 10–18 óráig) vagy megrendelhető az Új Ember online könyváruházban.

Szerző: Bodnár Dániel

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria