Több mint arany – Kis körmöcbányai séta

Kultúra – 2020. július 26., vasárnap | 13:02

Akit már nagyon feszít a „kimozdulhatnék”, és nem túl hosszú utazás, illetve végképp nem kockázatos turistáskodás árán szeretne minél hamarabb sok természeti és épített, illetve más tárgyi szépséget látni, annak szívből ajánlhatok egy körmöcbányai kirándulást.

E híres-neves, arany- és ezüstlelőhelyei, valamint pénzverdéje miatt már a 13–14. századtól világszerte ismert bányaváros iránti érdeklődésemet először egy 1623-as latin vers keltette fel a halhatatlan angol költő és prédikátor, John Donne tollából. Ebben az erősen alkalmi, ugyanakkor nagy megbecsülésről tanúskodó költeményében Donne a zömében németek lakta felvidéki település egyik, a harmincéves háború miatt Németországból Angliába sodródott ifjú vándordeákját, peregrinusát, Michael Raabot (latin nevén Corvinust) köszöntötte, aki Petrus Leonardus nevezetes 17. századi körmöci iskolájának diákja volt. Olyan tisztelettel fogadta az Angliából nézve „egzotikus” városkából érkező fiatalembert, hogy miután a Szent Pál-székesegyházban úrvacsorát osztott számára is, rokonszenve jeléül a saját házában, a saját asztalánál látta vendégül.

A mai Körmöcbányán barangolók, ha nem elégszenek meg a felületes turistacsalogató írásokkal, magyarul, németül és szlovákul is olvashatják a város egykori főlevéltárosa, Krizsko Pál (Pavol Križko) publikációit többek között a város katolikus egyház- és iskolatörténetéről, vagy éppen a rövid ideig „királykodó” Bethlen Gábor és felesége pompával övezett körmöcbányai látogatásáról és a helybéli evangélikus temetőről. Ezt a Corvinus-epizódot nem véletlenül említem meg itt; nagyon valószínű, hogy a sokoldalúan művelt és tájékozott Donne tudott arról, hogy az 1335-től folyamatosan készülő körmöci aranyak sorában különösen nevezetes volt Mátyás király (azaz Matthias Corvinus) aranypénze, a körmöci madonnás forint. A „monetáris történelem” iránt érdeklődőket várja a város egyik büszkesége, a numizmaták álma, a Pénzérmék és Érmék Múzeuma, de bőven akad látnivaló a hegyes-völgyes táj és az építészeti remekek barátainak is.

Így többek között a Körmöc védjegyének számító Szent Katalin-vártemplom, amely 1465 és 1485 között eredetileg gótikus stílusban épült. Az 1560-as tűzvész a templomot és a ma már ismét régi pompájában látható várkaput, valamint magát a várat is megrongálta, ezért a 18. századig reneszánsz és barokk helyreállítások, átépítések sora következett. A mai állapot már a 19. század végi neogótikus átalakítás nyomait mutatja. A vártemplom tornyából jól látható a gyönyörű, lejtős főtér az 1765 és 1772 között emelt Szentháromság-szoborral, amelyet az elpusztult 1710-es hálaadó pestisoszlop helyén építettek fel négy művész aprólékos munkájával. A Szent Katalin-vártemplom híres orgonája 1885-ben épült, 1990-ben renoválták és modernizálták. Ez a hangszerkirálynő teszi lehetővé minden júliusban és augusztusban a híres Körmöcbányai Vári Orgonafesztiválok megrendezését már évtizedek óta. Isten adja, hogy így legyen ez 2020 nyarán is!

Körmöcbányáról azonban hiányos és színtelen kedvcsinálót kínálnánk, ha a világhírű pénzverde és a sokak fülében megpendülő körmöci aranyak mellett nem szólnánk legalább néhány szót a városka másik, a 19. század közepe óta híressé vált törékeny kincséről és jogos büszkeségéről: az itt készített gyönyörű majolika edényekről. Fő csoportjaik a fali tálak és a süteményes készletek, desszerttálak és -tányérok. Ezek sorában a legszebbek, a domború gyümölcsmintákkal díszítettek és a virágmintásak, egy helyi múzeumban éppúgy megcsodálhatók, mint a zegzugos belvárosi utcák egy-egy, nem gazdag látogatókra számító régiségboltocskájában. Akad közöttük szedres, ribizlis, almás, szilvás, körtés, szőlős… Ezek a gyönyörű darabok méltó helyet foglalnak el a szecesszió világtörténetében. Nyugodtan versenyre kelhetnének a két legrangosabb régi angol cég, az Adams & Bromley, illetve a Villeroy & Boch világszerte ismert remekeivel. Ám a történelmi, földrajzi körülmények és a tengeri szállítás lehetőségének hiánya miatt, fájdalom, nemzetközi hírnevük jóval csekélyebb. A körmöcbányai fajansztárgyak iránti rajongás terén azonban én csupán amatőr vagyok. Ám akadnak olyan, nagy tudású gyűjtők, mint Erdelics Hajnalka, akinek kollekciójában tulipán-, pipacs-, írisz- és liliommintás tálakat is megcsodálhatunk. De számomra a szépek szépe mégis a számtalan epres körmöcbányai alkotás. Egy jól-rosszul megjavított, ragasztgatott talpon álló és ezért jelképes áron és nem „aranyárban” adott, körülbelül 1900 táján készült szamócás süteménykínáló tálat magam is hazahoztam az aranyvárosból. Nem régiségként, hanem emlékeztetőül Körmöcbánya és a Garam-vidék szépségére. Amolyan lelki vásárfiaként. Végül ne feledkezzünk meg arról sem, hogy Körmöcön és környékén a legkínzóbb nyári hőséget is enyhíti a környező hegyekből érkező szellő, és az éjszakák kellemesen hűvösek.

Petrőczi Éva

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata a 2020. július 19-i Új Ember Mértékadó mellékletében jelent meg.

Kapcsolódó fotógaléria