Történetek a hajlékról és a hajléktalanságról – Domonkos János filméjét mutatták be Győrben

A filmklub tavaszi programjának témája az éhség. A szervezők olyan filmeket válogattak, amelyek valamilyen módon a testi-lelki sóvárgás, éhség és szomjúság témakörét fejtik ki, legyen szó az anya utáni vágyódásról, a közösségben megtapasztalt szeretetről és odaadásról, a túlélésért folytatott küzdelemről, vagy a szegényekért önként vállalt áldozatról, a tényleges, fizikai éhezésről és nélkülözésről, valamint a rászorulókkal való szolidaritásra és közösségteremtésre irányuló törekvésről.

A május 29-i alkalom azért volt különleges, mert az érdeklődők a 2018-as Ars Sacra Fesztivál fődíját is elnyert film megtekintése után pódiumbeszélgetés keretében ismerkedhettek meg Domokos János filmrendezővel és a győri Sant’Egidio közösség tagjaival. A beszélgetésen részt vett Lukácsi Zoltán, a Brenner János Hittudományi Főiskola rektora is.

Várkonyi Borbála, az est moderátora a beszélgetés felvezetéseként a közönyről kérdezte a beszélgetés résztvevőit. Kissné Hervai Sára a közösség győri szolgálatát bemutatva – a tagok, így Sára és családja minden szerdán időseket látogatnak meg – arról beszélt, hogy a közönyt nem könnyű legyőzni, és valójában ők sem tudják, miként lehet jól átlépni a közöny által épített falakat. Kissné Hervai Sára hozzátette, igyekeznek mindent megtenni azért, hogy enyhítsék az idősek szenvedéseit, a Szentlélekre bízva magukat, például saját gyermekeiket adják az idősek kezébe, akik nagy örömmel fogadják az ő életteli jelenlétüket.

Domokos János úgy fogalmazott, valójában nagyon kemény szó a közöny, és ő maga nem is hisz abban, hogy létezne igazán közönyös ember. Inkább félelmeink vannak, amelyek falakat emelnek az emberek között, és amelyeket olykor-olykor nehéz lebontani vagy átlépni. A rendező megemlítette a Sant’Egidio közösség tagjainak jelenlétét, ami megtartó erő volt számára a forgatás ideje alatt: arról a bátorságról szólt, amelyet megtapasztalva számára is vonzóvá vált a közösség tagjaival való szolgálat. Felidézte azt az egyszerű gesztust, amellyel a közösség tagjai minden szerdán hajléktalan barátaikhoz lépnek: a kézfogást, amely hidat teremt két ember között, és amely soha nem jutott volna eszébe neki sem, hogy ily módon teremtsen kapcsolatot utcán élő emberekkel.

Lukácsi Zoltán is személyes élményét idézte fel: kispapként inkább vállalta családok látogatását vagy idősekét saját otthonaikban, mint a szociális otthon felkeresését, ahol sokszor riasztóak a körülmények. Elmondta, hogy mi magunk is sokszor elutasítóak vagyunk másokkal szemben, amivel időről időre szembesülve talán kiléphetünk biztonságosnak vélt komfortzónáinkból.

A beszélgetés során szóba került a szolgálat és az imádság kapcsolata, a saját, emberi erőre való támaszkodás hiábavalósága, s a rendező beszámolt a film készítésének motivációiról, a kezdeti ellenkezéséről, majd annak átfordulásáról és a forgatási folyamat egy évéről.

Domokos János filmje a Sant’Egidio közösség budapesti csoportjának hajléktalanszolgálatát mutatja be; emberi sorsokat, lehetetlennek tűnő helyzeteket mutat be a tagok látás- és szemléletmódján keresztül, akik mindvégig segítik a film befogadóit is a látottak megértésében. Ezáltal a dokumentumfilmes jelleg a személyesség érzésével és tapasztalatával egészül ki, s így már nem csak egy helyzet problematikusságát láthatjuk, hanem az emberi kapcsolatok misztériuma sejlik fel előttünk.

* * *

A Forrás Filmklub következő alkalma június 12-én, szerdán este 18 órakor lesz a győri Triangulum Galériában. Az est keretében Ingmar Bergman Úrvacsora című filmjét vetítik. A beszélgetés moderátora Lukácsi Zoltán lesz.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Németh Péter

Magyar Kurír