Tündérvilág – Sorozatban Durrellékkal

A Családom és egyéb állatfajták, valamint két további regénye, amelyek a szigeten töltött gyermekéveiről szólnak, letehetetlen olvasmányok: azonnal kedvet ébresztenek a mediterrán klímájú, kellemesen bohó életvitelű sziget meglátogatásához. Jár is oda szorgosan a turisták hada, hogy megízlelje a forró szél és az égszínkék tenger könnyű illatát, az otthon maradóknak pedig remek kárpótlás az Independent Television (ITV) felügyeletében elkészült Durrellék sorozat, amely kétévadnyi Duna TV-s sugárzás után most az HBO-n folytatódik.

Azt gondolnánk, a siker már adott, a Durrell család őrült kalandjainak történetét csak elrontani lehet. A frenetikus humorú regények, a bájos karakterek és Korfu csodás atmoszférája tálcán kínálja egy fergeteges vígjátéksorozat lehetőségét, ám az eddigi adaptációk jórészt elbuktak a próbán. Simon Nye író a korábbiakból tanulva ezért új utat választott a munka során: nem a kis Geraldot, hanem a Mamát (Keeley Hawes) tette meg főszereplőnek. A fondorlat eleinte fel sem tűnik: az első epizódban még együtt hüledezünk a családdal, miután az özvegyen maradt Mama hirtelen elhatározásból úgy dönt, hogy a borongós Londonból a napfényes Korfura költöznek. Miközben próbálnak megbarátkozni új élethelyzetükkel, gyorsan megismerünk mindenkit: a folyton aggodalmaskodó Mamát, a pótcsaládfővé előlépő, írói álmokat dédelgető Larryt (Josh O’Connor), a fegyvermániás Lesile-t (Callum Woodhouse), a kamaszkor kínjaival küzdő Margót (Daisy Waterstone), s persze a legkisebb fiút, Gerryt (Milo Parker), akit annyira megérint az élő-lélegző sziget, hogy menten beleveti magát a természet tanulmányozásába.

Míg Durrell regényei elsősorban vicces epizódok laza füzéreiként váltak örökérvényűvé, a sorozat alkotói nem elégedhettek meg ennyivel, hisz a képernyőn néhány epizód után unalmassá válna szereplőink ismétlődő botladozását figyelni. A sorozat készítői nem feledkeztek meg arról sem, hogy a neves zoológus regényei bizony számos ponton szépítettek a valóságon: több epizód témája a családot sújtó pénzhiány, a gyerekek kiállhatatlansága vagy épp Gerry felelőtlen barangolásai. Ezek közül már az első évad folyamán kiemelkedik egy új szál, amely nagyobbrészt az alkotók leleménye: a Mama szívügyei. Már Durrell regényeiben is olvashatunk arról, hogy a viszonylag fiatalon megözvegyült anyukát megpróbálják férjhez adni a gyerekek, mulattató helyzeteket teremtve ezzel. Sorozatunkban azonban központi szerepet kap ez a téma, s ennek megfelelően a Mamát az irodalmi és filmes előzményekhez képest ezúttal egy szokatlanul fiatal és csinos színésznő alakítja. Keeley Hawes kiválóan megbirkózik a szerepével: egyszerre képes gondoskodó tyúkanyóként, határozott angol úrinőként és bizonytalankodó szerelmesként viselkedni. Remek, ahogyan legnagyobb fiával, a fényes intellektusú és cinikus Larryvel jellegzetesen angol humorú pengeváltásokat vívnak, s kacagtató az is, ahogy Margo mindent félreért, Leslie összes vállalkozásában rendre felsül, Gerry pedig jobban törődik drága állataival, mint a körülötte hangoskodó családtagokkal. A törvényszerűen bekövetkező szorult helyzeteket általában Spiro, az aranyszívű (s szintén angolhonból szakadt) barát menti meg (Alexis Georgoulis), akinek szerepére szintén egy, a regényben leírtnál jóval vonzóbb színészt szerződtettek. A szappanoperai hangvétel finom beszivárgása mindezzel együtt nem árt a sorozatnak: jólesően figyeljük, ahogy Durrellék egyre inkább beilleszkednek a ráérős mediterrán életmódba.

Ütött-kopott az otthonod? Alig van miből megélned? Kétségbe ejt a holnap? Rá se ránts: vár a napfény, hív a tenger! – üzeni a pazar kivitelezésű, igényes és jókedvű sorozat, a Durrellék. S miközben nézzük, néhány órára mi is elhisszük, hogy az élet lehet véget nem érő nyaralás, hisz az alkotók igazi, bájos humorral átszőtt tündérvilágot festenek elénk – s változtatásaik ellenére így maradnak hűek Durrell regényeinek szelleméhez.

Fotó: Imdb.com

Paksa Balázs/Magyar Kurír

Az írás az Új Ember 2018. augusztus 5-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.