Újságírás a XXI. században – Szőnyi Szilárd a jezsuita akadémia kommunikációs képzéséről

– Kiknek szánják ezt a kurzust?

– A legtágabban értelmezzük az újságírást, ezért kommunikációs képzés a tanfolyam alcíme. Elsősorban újságírók, újságírással kacérkodók, az internetes sajtót megismerni szándékozók jelentkezését várjuk, illetve azokét, akik a vizuális kultúra alapjaival, valamint a fényképezéssel, a videókészítéssel szeretnének megismerkedni.

– Mennyi időt ölel fel a képzés?

– Három modulból áll a tanfolyamunk, mindhárom tizenkét alkalmas. A modulok témakörei a klasszikus újságírás, az internetes újságírás és a vizualitás. Csak egy modulra is lehet jelentkezni, de akár mind a három elvégezhető egyszerre, egymással párhuzamosan. A foglalkozásokat hétköznap estékre tervezzük, hetente egy alkalommal, a hallgatók igényeit figyelembe véve.  

– Lesz záróvizsga a kurzus végén?

– Az újságírás nem egy szabatos tudományág, hanem készségműfaj. Ennek megfelelően mindenkitől egy mestermunkát szeretnénk kérni a tanfolyam lezárásaként. Annak idején a céhlegények is mesterremeket készítettek, ezzel mutatták meg, mennyit fejlődtek a mesterük keze alatt. Mi az újságíróktól egy írásművet, a fotósoktól, a filmesektől pedig vizuális művet várunk, amellyel önmaguk és a társaik előtt, illetve előttünk is bizonyítják szakmai előrehaladásukat, rátermettségüket.

– Semmi sincs ingyen, sőt általában nem is vesszük komolyan azt, amit ingyen adnak. Nem illik megkérdezni, de mennyit kell fizetniük a hallgatóknak a képzésért?

– A kurzust ugyan egy jezsuita akadémia hirdeti meg, és van két szerzetes is az előadóink között, név szerint Horváth Árpád és Bellovics Gábor, de a többieket a világiak közül szerződtetjük. Az ő tiszteletdíjukat kell kigazdálkodnunk. Mivel először hirdetjük meg a tanfolyamot, fontos, hogy jó nevű előadóink legyenek, mint például Borókai Gábor, Keresztes Ilona, Nyáry Krisztián, Süveges Gergő, Stumpf András. Arra törekszünk, hogy a kurzus eltartsa magát, így nagyjából önköltségi árat szeretnénk kihozni.

– Milyen foglalkozásokra lehet számítani?

– Nem akarunk másfél órás előadásokat, inkább gyakorlati foglalkozásokat feladatokkal, házi feladatokkal. Személyes kísérést, mentorálást is kértünk az előadóinktól, hiszen az újságírás roppant gyakorlati műfaj. Kell vagy ezer írás, bár lehet, hogy százhuszonhárom is elég ahhoz, hogy valakiből újságíró legyen. Ezalatt ki tud alakulni a stílusa, és megtanulja egyre inkább átélhetően, szemléletesen átadni a tartalmat az olvasónak. Kulcsszerepe van egy lapnál a szerkesztőnek, a főszerkesztőnek és az olvasószerkesztőnek abban, hogy az újságíró szakmai fejlődését elősegítsék a mentorálásukkal, visszajelzéseikkel, útmutatásaikkal. A készségfejlesztés mellett a tanfolyam alkalmain igyekszünk felvillantani az újságírás széles spektrumát. Olyasmiről is szó lesz, hogy hány perc az élet az interneten, vagy hogy a műfajok közegtől függően hogyan működnek. Általában egyre rövidebb ideig tud figyelni a mai befogadó, a podcastok és a Youtube világa mégis azt mutatja, hogy ennek ellenhatásaként hosszabb szövegekben vagy művekben is szeret elmélyülni.

– Hogyan jutottak arra a gondolatra, hogy keresztény újságíróképzést kellene hirdetni?

– A Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia, a Szent Ignác-i szellemiségű felnőttoktató központ és szellemi műhely intézménye tavaly jött létre. Már indított képzéseket, például a keresztény mentorképzőt, és hamarosan egy vezetőképző is útjára indul. A jezsuiták oktatási tevékenysége hosszú múltra tekint vissza. Amikor a rend vezetése az akadémia jövőbeli képzéseinek rendszerén gondolkodott, egyértelmű volt, hogy a média és a kommunikáció témáját is bele kell venni, hiszen a mai világban ez alapvető és fontos tevékenység. A tanfolyam keretében szeretnénk széles körben elérhetővé tenni a jezsuiták által felhalmozott tudást, illetve azt a szemléletet és igényességet, amit a jezsuita rend világszerte érvényesíteni igyekszik a médiával kapcsolatban.

Ez a szerzetesrend benne él a világban, semmi nem idegen tőle. Egyik jelszava: megtalálni Istent mindenben. Világszerte sok újságot, tévéállomást, rádióállomást tart fenn. Elég csak a Vatikáni Rádióra gondolnunk: a Szentszék hivatalos rádióját, mióta világ a világ, jezsuita szerkesztők működtették, például Vértesaljai László vagy elődje, Szabó Ferenc atya.

– Ön hogy látja, a keresztény újságírásnak mik az értékei, céljai, feladatai?

– Nem szívesen beszélek keresztény és nem keresztény újságírásról. Korábban a Heti Válasznál, egy értékelvű újságnál dolgoztam. Igyekszem képviselni, hogy egy cikk, egy interjú, egy riport, egy kérdés ugyanattól jó a világi és a keresztény médiumban. Ugyanattól lesz etikus az újságírás egy nem hívő és egy hívő lapnál. Ezeket az értékeket mi, keresztények le tudjuk vezetni a Szentírásból, a krisztusi tanításból is. Nagyon becsülendő, ha valaki nem hívőként vagy nem keresztény médiumnál dolgozó újságíróként érvényesíti ezeket a szakmájában. A kurzusra olyan előadókat hívtunk meg, akik nem biztos, hogy keresztény lapnál dolgoznak, de képviselik azt az igényességet, nyitottságot és értékrendet, ami jó, ha érvényre jut ebben a szakmában.

– Keresztény újságíróként milyen értékeket kellene képviselnünk? Melyek azok, amelyek teljes összhangban vannak az újságírás etikájával?

– Elsőként talán a kíváncsiságot, az érdeklődést és a nyitottságot említeném. Úgy gondolom, mindennek az alapja, hogy legyenek kérdéseink a világról. Adott esetben lehetnek válaszaink is, de azok ne kioktatók legyenek, ne azt sugallják, hogy elefántcsonttoronyból prédikálunk. Bellovics Gábor jezsuita a prédikációról a szónoklat egyik példájaként beszél majd a kurzuson. A prédikáció hasonlít egy vezércikkhez vagy egy publicisztikai íráshoz, legalábbis annyiban, hogy érveket és értékeket vonultat fel, valamint szeretné meggyőzni a másik embert, alakítani a szemléletét, a gondolkodásmódját. Ugyanakkor a jó prédikáció sem arról szól, hogy kiállok, és elmondom, ezt márpedig így kell gondolni, és akinek más a véleménye, az le van írva.

Ma már nem a tanítókra, hanem elsősorban a tanúságtevőkre kíváncsiak az emberek. Mégis szükség van a jó tanítóra, aki igyekszik megismerni a befogadó közönség gondolatvilágát, és annak szókészletéhez, érdeklődéséhez méri a mondandóját. Számomra kedves jezsuita alapelv a következő: „bemegyek a te ajtódon, hogy aztán a végén együtt kijöjjünk az én ajtómon, amely Jézus Krisztusra nyílik”. A mai világban nagyon sok az egymásnak ellentmondó vélemény, mindenki meg akar győzni mindenkit, el akar adni mindent, és ez nagy kihívást jelent a befogadó számára. Nekünk ebben a közegben kell elhelyeznünk a kereszténység kétezer éves tanítását a mai kor nyelvén.

– Ehhez empátiára és alázatra is szükség van.  

– Az alázat érdekes kérdés az újságírásban. Szokták mondani, hogy ha egy jó újságíró neve nincs kiírva a cikk végén, a stílusa alapján akkor is felismerhető, mert szinte személyisége van a szövegének. Ugyanakkor nem jó, ha az újságíró előtérbe tolja a személyét. Volt egy érdekes tapasztalatom: egykori Heti Válasz-os újságíróként egy vitatható témában sok jelzővel ellátott cikket írtam, meg is volt a kellő visszhangja. Az utóbbi időben már kevesebbet írok, nem annyira karcos a véleményem a cikkekben, így jóval kevésbé vagyok érdekes. Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy ma hangosnak kell lenni, nagyot kell kiabálni, az asztalra kell csapni ahhoz, hogy felfigyeljenek az emberre. Ha egy újságíró árnyaltan, empatikusan, megértően, keresztényi módon ír az alázat jegyében, akkor szép dolgot művel ugyan, de a médiapiacon kevéssé lesz izgalmas és érdekes. Nehéz egyensúlyt találni az alázatos hozzáállás és az erőteljes fellépés között.

– Karcos véleményt mondani nem provokáció?

– Az igazság tud fájni, de a kimondását nem lehet megspórolni, mert akkor a lényeget veszítjük el. Viszont nem kell a tollunkat vitriolba mártani ahhoz, hogy húsba vágóan, egyenesen fogalmazzunk. A tényeket kell kimondani, azok magukért beszélnek. Ugyanakkor az sem mindegy, hogy mikor, alkalmas vagy alkalmatlan időben és milyen formában rögzítjük azokat. Egy férjtől sem elegáns, ha a felesége szemére hányja, hogy „de meghíztál, drágám”. Még ha történetesen igaz is, meg kell ezt mondani?

– Ön miben látja a „keresztény újságírásunk” hibáit? Hol szoktunk félrecsúszni?

– Az Igen című katolikus ifjúsági havilapnál kezdtem a kilencvenes évek elején. Czakó Gábor főszerkesztő az egyik vezércikkében a sekrestyelíra kifejezést használta a kicsit csöpögős és nagyon jó szándékú írásokra. Úgy látom, az elmúlt évtizedekben sokat fejlődtünk abban, hogyan kell szabatosan, korszerűen, hitelesen, mai módon megszólítani az embereket. Felfrissülést tapasztalok nemcsak az online médiában, hanem annak megtermékenyítő hatásaként a hagyományos médiában is.  

– Véleménye szerint mitől lesz minőségi és nem átlagos egy cikk?

– Attól, ha érdemi kérdésekre mer rákérdezni. Korábban sokan azt gondolták, hogy az egyházi újságírásnak nem kell ezekkel foglalkoznia. Nagy vita tárgya volt az is, hogy egy napilapnak legyen-e keresztény melléklete. Ma már azt gondolom, nem jó, ha „gettóba zártjuk” a kereszténységet. Bármelyik rovatban megjelenhetnek keresztény tartalmak. Ez persze azt is jelenti, hogy az Egyház megmérettetik a nyilvánosság laikus fórumain. Ha egy egyházi szereplő nem egyházi kérdésekben kiáll a nyilvánosság elé, közszereplő lesz, és tűrnie kell a kritikát. De egykor a tanítványokat sem fogadták feltétlenül tárt karokkal. 2021-ben Magyarországon a keresztény újságíró nagy kihívása, hogy a világi nyilvánosság előtt, a világi szempontrendszernek is megfelelve képviselje a keresztény identitásából fakadó értékeket.

– Az újságírásnak ki kell szolgálnia az olvasók igényeit?

 – Egyrészt ki kell szolgálnia, másrészt felelőssége is van, hiszen nem csak azt tudja megmondani az olvasónak, hogy mit gondoljon egy adott kérdésről, hanem hogy egyáltalán milyen kérdésekről gondoljon bármit is.

– A kurzus ismertetőjében szerepel, hogy a jövőben cikkgyártó robotok fogják helyettesíteni az internetes újságírókat. Valóban vannak nagy monotonitástűrést kívánó feladatok. Ön szerint mi az újságírás jövője?

– A rövid hírek írását monoton munkának tartjuk, gyakran lebecsüljük. Viszont egy pályakezdőnek azt is meg kell tanulnia, hogyan fogalmazza meg a hírt három mondatban, mert amilyen egyszerűnek tűnik, olyan sokféleképpen lehet ezt elrontani. Nyírő András, az egyik előadónk, az Index.hu első főszerkesztője mondta, hogy a 21. században jószerivel robotok fogják írni a cikkeket a mesterséges intelligencia segítségével. Úgy gondolom, hogy a szerkesztőt viszont, aki például a lapban megjelenő témák arányát mérlegeli, akkor sem lehet majd helyettesíteni.

A képzésre a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia honlapján lehet jelentkezni.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2021. június 27-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.