Vad Balaton – A varázslatos tó élővilága a mozivásznon

Kultúra – 2018. április 22., vasárnap | 21:02

Néhány napja kezdték vetíteni a mozik Mosonyi Szabolcs és Bagladi Erika „vad” sorozatának legújabb részét, mely hazánk sokak számára minden bizonnyal legkedvesebb természeti kincsét, a Balatont mutatja be – egy élővilágot, melyről eddig keveset tudtunk. A „Vad Balaton”-t ajánljuk olvasóinknak a Föld napján.

A Vad Szigetközhöz és a Vad Kunsághoz hasonlóan a Vad Balaton is egy élőhely, ebben az esetben a tó és élővilága egy esztendejébe enged bepillantást. 

Tavasz, nyár, ősz – a Balaton hullámzik, ezerféle színben, hol gyöngéden, hol háborgón –, aztán télen megdermed, legtitokzatosabb arcát, a jégbe zártat mutatva felénk. De újra felenged és mozgásba lendül, mikor a film utolsó kockáin ismét megérkezik a tavasz. E szüntelen körforgás egy körének pillanatképeit rögzítették és tárják elénk a film készítői.

És miközben hullámzik vagy éppen megfagy a szép Balaton – benne, körülötte, mellette, fölötte minden él, mozog, iramlik, ívik, gyülekezik, vadászik, táplálkozik és táplál, repül, táncol – mindent kiszabott törvénye, ideje szerint cselekedve.

„Három év, százötven forgatási nap, négy évszak a Balaton körül. A megszokott útvonalakról letérve forgattunk mocsárban, hegytetőn, víz mélyén, barlangban, hogy a Balatont és a környékét egy új szemszögből mutassuk be. Egy olyan utazásra hívunk, ahol a geológia összeér a vadvilággal, a múlt a jelennel, és miközben egymást követik az évszakok, sok-sok millió év nyomai tárulnak a szemünk elé. A világ egyik legváltozatosabb tája, Magyarország egyik legszebb természeti kincse ez” – olvassuk a kulisszatitkokról és célkitűzésekről a Vad Balaton Facebook-oldalán.

Az eddigiekkel ellentétben most nincs egy kiemelt, a film során újra és újra visszatérő főszereplő élőlény. Mozaikdarabkákat kapunk, melyek által varázslatos kép rajzolódik ki a Balatonról. A három film közül talán ez a rész vonultatja föl a legtöbb fajt: réti csíkok, balinok, keszegek a vízben, gémek, kárókatonák, bakcsók a bozótokban, vadrécék a jégen, vidrák a part menti gyökerek között, ürgék a mezőn, hollók és sólymok a levegőben, denevérek a barlangban, kabócák, pelék, vadmacskák az erdő mélyén. Mindemellett a tavaszi képek alatt ott van egy láthatatlan jelenlét is, mely hangja által mutatkozik meg: parancsoló erővel, makacsul ismételgetve, hogy nyitnikék.

Miközben rácsodálkozunk az élővilág gazdagságára, megismerjük kedves tavunk történetét is. Kiderül, hogy ami nekünk oly magától értetődő, hogy úgy érezzük, öröktől fogva van és lesz, valójában fiatal tó, több millió éve kihunyt vulkánok lábánál, valaha volt sivatagok és tengerek helyén született. Ennek köszönhető az a változatos formavilág, a geológiai sokszínűség, mely körülveszi.

Akik szépre vágynak, nem fognak csalódni. A különböző élőlények egymásutáni felvillantásait légifelvételek kötik össze. Van, amikor a bazaltorgonák mentén repülni tanuló fiatal hollóval szállunk föl, és pillantjuk meg hazánk egyik legcsodálatosabb táját, a Balaton-felvidéket. Látjuk mind, azokat az oly ismerős íveket, vonalakat, formákat: a tanúhegyek lapos tetőit és kúpjait – először tavaszi fakadásban, majd nyári zöldbe, őszi pompába, végül téli zúzmarába öltözve.

Meglátva ezt a tájat a 19. században ezt írta valaki: „Megálltam, mintha a lábam gyökeret vert volna. Valami önkéntelen kiáltás jött ajakamra. Azután néztem, néztem, mereven néztem. […] Van-e még ily ragyogó foltja több a kerek világnak?” Milyen sokan érezhették ezt Eötvös Károly előtt, és azóta is. A Vad Balatont nézve is ott érezzük végig ezt a rácsodálkozást.

Ha hiányérzet marad bennünk az egyórás film végén, annak oka az, hogy tovább elidőztünk volna egy-egy fajnál. Elnéznénk sokáig a tüneményes, egymással játszó kis ürgéket, a színpompás gyurgyalagokat, a pelyhes vándorsólyom-fiókákat a több száz éves várfal kövei között (őket aztán különösen, a vándorsólyom az év madara 2018-ban), a jégen csetlő-botló madarakat, a pelék akrobata mutatványait, és sorolhatnánk tovább.

A tó, valamint a Balaton-felvidék madártávlatból pedig olyan látvány, amiből nem lehet elég soha. S ha gépünk nincs is, melyen a táj fölébe szállhatnánk, azért földközelből – hegytetőről, vízpartról bármikor szemlélhetjük ezt a tündérországot.

„Állok, nézem a vizet. Nézni kéne addig, míg ki nem szárad teljesen. Nézni benne az eget” – olvasom Győrffy Ákos Haza című írásában. Erre is sarkall ez a film is. A nyár pedig közeledik, s vele a lehetőség, hogy mind többször meghalljuk a Balaton hívását.

Vad Balaton
Magyar természetfilm, 2018, 65 perc 
Rendező és vezető operatőr: Mosonyi Szabolcs
Forgatókönyvíró: Bagladi Erika
Zene: Mátyás Attila Merkaba
Narrátor: Csankó Zoltán
Gyártó: Natfilm Hungary Kft.
Forgalmazza: Pannonia Entertainment Ltd.

Fotó: pannonia-entertainment.com

Borsodi Henrietta/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria