Valaki áll az Egyház fölött – Bemutatták John W. O’Malley A pápák története című könyvét

Kultúra – 2020. október 18., vasárnap | 18:14

A Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár keretében mutatták be John W. O’Malley SJ A pápák története – Pétertől napjainkig című monográfiáját október 17-én este a Várkert Bazárban.

A kötetről Horváth Árpád SJ, a Jezsuita Kiadó igazgatója, A Szív jezsuita magazin főszerkesztője; Tornya Erika RSCJ és Hekler Melinda színésznő, A Szív munkatársa beszélgettek.

John W. O’Malley SJ eredetileg egy harminchat részes internetes előadás-sorozatban dolgozta fel a témát. A pápák története könyv formájában 2010-ben jelent meg először, a szerző a kötetet a magyar kiadás számára két új fejezettel egészítette ki.

Tornya Erika kiemelte, hogy nem minden pápa szerepel a kötetben, csak azok, akik valami rendkívülit alkottak. A Sacré Coeur nővér a világ legérdekesebb szervezetének nevezte a katolikus egyházat, amely kétezer éve egységben van és létezik, multinacionális keretekben.

Horváth Árpád a szerzőről, John W. O’Malley atyáról elmondta: a washingtoni jezsuita Georgetown Egyetemen tanított egyháztörténelmet, egyébként a reneszánsz kor a szakterülete. Jelenleg ő a legelismertebb egyháztörténész, magyarul ez a negyedik könyve, ami megjelent a Jezsuita Kiadónál, és van még néhány munkája, amit szeretnének megjelentetni.

Tornya Erika a kötetről elmondta: nem tudományos igénnyel készült, a szerző előadás-sorozatának akkora sikere volt, hogy könyv lett belőle, olyan érdekes, izgalmas, hogy olvastatja magát. A szerző nagy érdeme, hogy a pápák emberi oldalát is bemutatja.

Az Egyház is emberekből áll, leképezi a társadalmat, és ez nincs eltitkolva ebben a könyvben

– mondta a Sacré Coeur nővér.

Hekler Melinda idézte O’Malleyt: A pápák közül néhánya szentek voltak, mások bűnösök. Még a szent pápáknak is voltak sötét oldalaik.

A Szív munkatársa szerint a könyv azoknak is érdekes lehet, aki nem vallásosak. Nem bulváros, mégis elszór olyan dolgokat, amiket a korabeli bulvárban lehetett volna olvasni. Egy pillanatra sem unalmas.

Horváth Árpád atya ehhez kapcsolódva leszögezte: a könyv olyan izgalmas, mint egy regény.

A legrégibb, ma is élő intézményről van szó, ahogyan Tornya Erika is mondta, nincs még egy olyan intézmény a földön, ami kétezer éve folyamatosan működne. Ez egy élet: van benne gyermek- és kamaszkor, reneszánsz, barokk, modern kor, és mindegyik kornak megvolt a maga kihívása. Mint az élet is, maga a Katolikus Egyház is tele van problémákkal, krízisből krízisbe megy a világ és vele együtt az Egyház, és hogy mégis megmaradt – és nem úgy néz ki, mintha a roló lehúzására készülődne –, ez azt bizonyítja, hogy Valaki áll fölötte, mögötte, mellette.

O’Malley atya nem fél rávilágítani a pápák gyengeségeire – néhol elég vastag humorral –, és ezzel még jobban kidomborítja, hogy nem csak rólunk szól a történet. Nem csak emberi, nem csupán társadalmi képződményről van szó,

nem arról, hogy az Egyház tehetetlenül sodródna a különböző történelmi helyzetekben. Olvasva a könyvet, a kétezer éves történetet, eltűnődhetünk: valóban, annyi fura dolog van ma is az Egyházban, tényleg krízisben vagyunk, többféle szempontból, mégis voltak a mainál sokkal rosszabb, cudarabb helyzetek is az Egyház életében, de mindig érkezett egy friss szellő, valami új élet kezdődött. Nem kell félnünk a krízisektől, szembe kell ezekkel néznünk, és a tanulság az: hatalmas erő van az Egyházban, ami visszavezethet bennünket egészen Jézus Krisztusig. Nemcsak rajtunk, embereken, hanem a Lélek erején múlnak a dolgok – hangsúlyozta az igazgató.

Hekler Erika számára is megnyugtató volt, hogy bár krízisből krízisbe esünk, a híreket olvasva, nézve is gyakran feljajdulunk, Úristen, már megint mi történt, de tulajdonképpen mindig ez volt. Az Egyház mégis megmaradt.

Amikor nagyon nagy megújulásra volt szükség, mert anyagilag vagy morálisan vállalhatatlan helyzetbe jutott az Egyház, akkor mindig megjelentek lelkiségi, spirituális mozgalmak, a szerzetesség mindig akkor és ott erősödött meg, ahol a legnagyobb szükség volt rá, és visszaadta az evangéliumi tartalmat az Egyháznak.

A szerzetesség visszahozta a tisztulást, a megújulást az Egyházban, amikor felhalmozódtak a problémák. Ez megnyugtató.

A bemutatón levetítették John O’Malley atya videoüzenetét, amelyben megvilágította: a pápaság vallási, de egyben kulturális intézmény is. Michelangelo, Raffaello a legcsodálatosabb, legismertebb műveiket a Vatikánban készítették, a pápa támogatásával. Mozart ötévesen a pápa előtt zongorázott.

A könyv szerzője fordulópontnak nevezte XIII. Leo pápa 1891-ben kiadott, Rerum novarum kezdetű szociális enciklikáját, amely társadalmi kérdésekkel, például a munkások igazságos bérével és önszerveződési jogával foglalkozott. A kor egyetlen más dokumentuma sem mutatja meg ilyen világosan a pápaság újonnan vállalt tanítói szerepkörét, mint ez az enciklika. A pápa először vállalta fel tudatosan a világ jobbításának feladatát, a közjó előmozdításának ügyét, amelyért együtt küzdhet az Egyház és a világ. O’Malley atya arra is kitért, hogy a pápák hitték: a Szentlélek sugallatának engedelmeskednek, de látni kell, hogy hibákat is elkövettek.

A bemutatón elhangzott, hogy a szerzővel hosszabb interjút készített Szigeti-Cseke Zsuzsa és Szigeti László. Az interjú A  Szív újság novemberi számában jelenik meg.

Hasonlóan A Szívben olvasható az az interjú, amelyben Hekler Melinda beszélgetett Lukács Sándorral és Jordán Tamással. A két pápa című film dramatizált változatát ugyanis a közelmúltban mutatták be a Rózsavölgyi Szalonban, Lukács játssza Ferenc pápát, míg elődjét, XVI. Benedeket Jordán. Anthony McCarten drámáját Vecsei H. Miklós rendezte.

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria