Valaki mindig lát – Mikszáth Kálmán válogatott elbeszélései

A Szent István Társulat által kiadott kötetben Mikszáth szeretetről szóló elbeszéléseit olvashatjuk. A történetek többségének szereplői a társadalom perifériáján élő vagy krízishelyzetbe került gyermekek és felnőttek.

Az Örzsike története című elbeszélés főszereplője egy árva kislány, aki gonosz nagynénjére van bízva. Mégsincs teljesen kiszolgáltatva neki, hiszen „Szegény árva sorsát boldog Isten bírja! Ki törődnék más az árvával?” Örzsike jószívű, sokat tűrő lélek, bizalma túllép a földi kereteken: hiszi, hogy szülei az égben vigyáznak rá. Szövetséget köt egy koldusfiúval, nem a bosszúra, hanem a jóságra. Munkából szerzett kevéske pénzüket megosztják a rászorulókkal. Az evangéliumi szegény koldusasszony és két fillérje juthat eszünkbe. A profán és a szent fonódik össze a történetben, amikor a nagynéni halála után az imádságoskönyvéből bankók esnek ki, melyek elegendők a két szegény gyermek taníttatására, bizonyságként arra, hogy mindenütt ott van „Isten keze, mely az árvák fölött őrködik”.

A legjobb diák című elbeszélésben a családjától kapott pénzt és saját talentumait is könnyedén elherdáló, léha egyetemista, Csézy Pista, amikor rádöbben, hogy szerényen élő szüleinek mekkora áldozatába kerül az ő taníttatása, megvilágosodik és a leglustább diákból a legszorgalmasabbá válik. Szinte a tékozló fiú története elevenedik meg előttünk. Láthatjuk, hogy a feltétel nélküli szeretet és a megbocsátás olyan lelki folyamatot indíthat el az önpusztító emberben, amely által új alapokra helyezheti az életét.

Ugyancsak az evangélium juthat eszünkbe arról az elbeszélésről, amely Az a pogány Filcsik címet kapta.  Az öreg Filcsik csizmadia, és mindennél jobban ragaszkodik ritka szép bundájához, a világ „kilencedik csodájához”. Az özvegy Filcsiknek van egy lánya, aki nem ahhoz megy nőül, akit apja akart számára. Ezért Filcsik megszakít vele minden kapcsolatot, még akkor sem bocsát meg neki, amikor a lány a halálos ágyán fekszik. „Kő van annak az öregembernek a szíve helyén.” Ám nincs a bűnnek, a megátalkodott haragnak és a gyűlöletnek az a keménysége, ami meg ne enyhülhetne egy váratlan pillanatban. A lánya halálát rezzenéstelenül fogadó Filcsik egy alkalommal a hegyszakadéknál, a sziklafal tövében megpillant egy alvó koldusasszonyt a gyermekével. Elhagyatottságukat, nyomorukat látva megmozdul valami a lelkében. A jóság, amit talán már régen eltemetett, vagy csak úgy hitte. „Nézte, sokáig nézte őket. Az ég tele volt csillagokkal. A csillagok őt nézték és talán integettek is neki, biztatták.” Az irgalom és a szeretet iránt látszólag érzéketlen csizmadia vállát „sohasem nyomta még így, sohasem volt még ilyen nehéz az a bunda. Amint lecsúszott, fölemelte, s hirtelen végigterítette az alvókon.”

Vannak a kötetben komor, balladai hangvételű elbeszélések is, amelyek a szenvedés ábrázolásán keresztül viszik közel az olvasót a katarzishoz. A néhai bárányban a szeretett báránykáját elvesztő kislány, Borcsa az ártatlanságot és a védtelenséget testesíti meg a módos gazdával, Sós Pállal szemben, akinek gonoszságát sem a hatalom, sem a furfang, sem a hit nem képes megfékezni. A történetet olvasva gondolhatunk az isteni Bárányra, Jézus Krisztusra is.

A becsületes Gyuri története című írásban két testvér, a szorgalmas és jóságos Gyuri, illetve öccse, a bukott diák Pali sorsát ismerhetjük meg. A címszereplő jámbor, mély érzésű, szinte nem is e világi jósággal megáldott ember, aki a világ fiaival vívott harcában látszólagos vereséget szenved. Csupán azért, mert él benne az irgalom, ami cselekedetekben is megmutatkozik: jól bánik az apjuktól különvált, elszegényedő anyjukkal. Ebben az elbeszélésben a szülők közötti engesztelhetetlen harag válik gyűlöletté, romboló erővé, amellyel szemben tehetetlen még az olyan tiszta és ártatlan lélek is, mint Gyuri. Sorsa a világból való kivonulás.

A jus primae noctis című elbeszélésben az első éjszaka jogát érvényesítő földesúr, Zeley minden törvényt felrúg. Attól az istentelenségtől sem riad vissza, hogy kivágja a földbe vájt keresztet, mert neki a megváltás fáját jelképező feszület semmit sem jelent. „Az Isten nem volt elég erős a régi magyar urak ellenében.”  A szép Magdaléna és jegyese életét tönkretevő zsarnok Zeley történetével Mikszáth azt példázza, hogy a földön gyakran nem érvényesül az igazság, és szabadon tobzódik a gátlástalan erőszak.

A címadó elbeszélésről Jézus szavai juthatnak eszünkbe: „Mert nincs rejtett dolog, amely ki ne tudódna, és nincs titok, amely nyilvánosságra ne jutna.” (Mk 4,22) A népiskola két legjobb tanulójáról, Irmáról és Örzsiről el kell dönteni, ki az első közülük. A titkos szavazáson egyikük a másikra szavaz, kimutatva ezzel szerénységét, becsületességét. Ám a másik lány csak a látszatát bírja ezeknek a jó tulajdonságoknak: ő magára voksol. Pedig ahogyan azt az öreg nagyságos úr mondja: „Amikor rosszat, szépet cselekedtek, sohasem tehetitek titokban. Mindig lát valaki. Ha más nem, hát Isten, kinek ezer módja van napvilágra hozni az olyan tetteit, ki csak az ember előtt akar látszani becsületesnek, de ott, hol senki sem látja, mindent megenged magának. Az ilyen becsületesség olyan, mint a báránybőrbe öltözött farkas. Higgyétek meg nekem, mindig kiválik a szeg a zsákból.” 

Mikszáth Kálmán elbeszéléseiben megmutatkozik a világ romlottsága, kíméletlensége, de többségükben jelen van ellenpontként a szeretet, a jóság, az irgalom, a világot megtartó krisztusi lelkiség ereje is.

Mikszáth Kálmán: Valaki mindig lát. Elbeszélések a szeretetről.
Szent István Társulat, Budapest, 2020

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata a 2020. szeptember 6-i Új Ember Mértékadó mellékletében jelent meg.