Wanda Półtawska: A szeretet kalandja

Wanda szabadulását követően megismerkedett Karol Wojtyłával, aki a lelkivezetője lett. Évekkel később rákos beteg lett, és ekkor a már püspök Wojtyła Pio atya közbenjárását kérte gyógyulásáért. Wanda csodás módon meggyógyult. Lelkivezetőjével kapcsolatuk akkor is megmaradt, miután a konklávé Krakkó érsekét II. János Pál néven pápává választotta. Wanda Półtawska családi ügyekben volt  a szentatya munkatársa.

A szeretet ajándéka című könyve 2001-ben jelent meg először lengyelül; most a Kairosz Kiadó magyarul is megjelentette. Wanda Półtawska szerint a családot az úton, amelyen szent közösséggé válhat, hat, jövőbeli sorsát illetően döntő jelentőségű súlyos veszély fenyegeti: veszélyben van a házasság előtti tisztaság; a házasság szentsége; az, hogy a család az élet forrása; veszélyben a házasélet tisztasága; a hűség, valamint a holtig tartó hűség.

Wanda Półtawska vallja: Isten azért teremtette az embereket, hogy megvalósítsák a szeretet, így a „szép, boldogságot szülő szeretet tervét”. A Teremtő azonban tudta, hogy az igazi nagy szeretet mindig nehéz, ezért „Önmaga akart garanciát adni annak megvalósításához. Ez az alapja a házasság szentségének, amely szövetség Istennel, aki a házasság szentségében a közös életet kezdő két fiatalt megajándékozza saját segítségével és mindenható kegyelmi ajándékával”.

A házasélet tisztaságát illetően a szerző kifejti, ez azt jelenti, hogy az ember Isten tervével összhangban él és cselekszik; egyértelműen elutasítja a fogamzásgátlás minden formáját. Az egyre gyakoribb, házasságon belüli hűtlenséggel kapcsolatban Wanda Półtawska kiemeli, hogy a fiatal házasoknak sokkal mélyebben kellene tudatosítaniuk magukban, mit is jelent az ígéret: „Nem hagylak el, amíg a halál el nem választ bennünket.” Ha ezt valóban komolyan veszik a házasfelek, akkor ez azt jelenti, hogy az állandó, hű szeretet nem riad vissza az élet nehézségeitől sem, és így egyik fél sem hagyja cserben a társát, különösen nem a krízishelyzetekben. Ezzel szemben a valóság az, hogy minden nehézség, minden válsághelyzet, amely erőfeszítést igényel, azonnal és természetesen összeütközik az emberi önzéssel és kényelemszeretettel. Rögtön megjelenik a menekülés kísértése, az aranyborjú bálványának kísértése mellett. „Az emberi önzés és kényelemszeretet ösztönösen menekül minden ellen, ami nehéz, és ilyen nehézség lehet akár férjem vagy feleségem természetének elviselése is.” Pedig a házasfeleknek mindig szem előtt kellene tartaniuk, hogy nincsenek könnyen elviselhető emberek, az életnek vannak vidám, felszabadult percei, de maga az élet nehéz, a keresztet mindannyiunknak hordoznunk kell. Házasságot rendszerint olyan emberek kötnek, akik nem szentek, legjobb esetben is csak törekszenek a szentségre. Alapvetően fontos, hogy a felek tisztában legyenek ezzel, és ne várják el, ne követeljék társuktól, hogy szent legyen, épp ellenkezőleg, saját tökéletlenségük tudatában igyekezzenek kölcsönösen segíteni egymást a szentségre való törekvésükben, és ebbe soha ne fáradjanak bele. Ebben segít a szentség által közvetített kegyelem, amely képessé teszi az embert arra, hogy jót tegyen és elviselje a házasságot.

A családterapeuta tapasztalatai alapján állítja, hogy pszichológiai szempontból a sokgyermekes család a létező legegészségesebb nevelési közeg, természetesen azzal a feltétellel, hogy szeretetteljes családról van szó. Az egykék nehezebben sajátítják el az önzetlen magatartást, míg a testvér jelenléte, akivel együtt kell élni és mindent meg kell osztani, kedvezően hat a közösségi magatartásformák elsajátítására, gazdagítja az ember személyiségét, és elősegíti a felebaráti szeretet kialakulását, gyakorlását. A család csak akkor lesz erős, ha tagjai segítik egymást és egységben élnek. A segítség különböző lehet, de mindig alapvető feltétel az önzetlenség. Be kell látni, hogy az ember egyedül nem képes a valódi harmónia elérésére, ezért Isten kegyelmét kell kérnie.

A szerző kiemeli a valóban önzetlen magatartás fontosságát, amikor önmagamat ajándékozom a másik embernek. Csaknem húsz évvel ezelőtt írt könyvében szomorúan állapítja meg, hogy korunkban az emberek nem tudnak sem önzetlenül adni, sem elfogadni. A „biznisz” mindenható ereje kiszorította az egyszerű emberi jóság fogalmát. Pedig az igazán emberi magatartás az lenne: „Jót teszek veled, egyszerűen azért, mert ember vagyok, és mert téged is embernek tekintelek.” Ember, emberséges az, aki az irgalmas szamaritánushoz hasonlóan „önzetlenül bekötözi az ismeretlen, bajba jutott ember sebeit, és kifizeti gondozása költségeit. Ám a mai ember sokkal inkább azokra a banditákra hasonlít, akik a másikat megtámadják és kifosztják. Az emberi kapcsolatokat napjainkban egyre inkább az agresszió jellemzi.”

Wanda Półtawska szerint ezen az állapoton csak valamennyi jóakaratú ember tudatos és közös erőfeszítésével változtathatunk. Figyelmeztet: „Minden ember felelős minden emberért, de különösen legközelebbi hozzátartozóiért, családjáért.” Egyúttal idézi II. János Pált, aki a szép szeretetet jegyesi szeretetnek is nevezi, ez pedig „az önmagát önzetlenül ajándékozó szeretet. Integrált, visszavonhatatlan és kizárólagos szeretet – egyetlen kiválasztott személy iránt, akinek az ember odaadja önmagát és egész életét.” Ehhez előbb birtokolnia kell önmagát, mert ez – ahogy azt ugyancsak II. János Pál fogalmazza meg – a szép szeretetnek is előfeltétele. Mindez alapvetőn fontos ahhoz, hogy korunk ne a „halál”, hanem a szeretet civilizációja legyen.

Wanda Półtawska: A szeretet kalandja
Kairosz Kiadó

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír