XII. Piusz és a nyugati világ eszméje – Négy európai egyetem kutatási projektet indított

A történeti kutatás négy egyetem tudományos munkáját egyesíti: a Szent Szív Katolikus Egyetem, a Pápai Gergely Egyetem, a Navarrai Egyetem és a Portugál Katolikus Egyetem működik együtt a projektben, amelyet Roberto Regoli atya, a római Pápai Gergely Egyetem és Paolo Valvo, a milánói Katolikus Egyetem történésze ismertetett a Vatikáni Rádióban.

Nem könnyű ma a Nyugatról beszélni anélkül, hogy sztereotip, leegyszerűsítő retorikai és ideológiai képletekben gondolkodnánk. Minden a múlt század drámájára nyúlik vissza: a második világháborúra, majd a vasfüggönyre, a megosztottságra az Egyesült Államok védelmi ernyője alatt álló Nyugat-Európa – amelynek kontextusában elindult az integráció folyamata –, valamint a Szovjetunió által hegemonizált Kelet-Európa között.

Roberto Regoli hangsúlyozta, hogy a Nyugat eszméje, ahogy Európa eszméje is (amely a Nyugathoz képest részben eltérő utat járt be), az ókortól kezdve a legkülönfélébb értelmezések tárgya volt, amelyek megpróbálták meghatározni annak kiterjedését és határait mind területi, mind kulturális értelemben. Ez egyre bonyolultabbá vált, különösen az Újvilág felfedezése óta. A második világháború után a Nyugatra mint szerves egységre tekintettek, amelyet mindenütt ugyanazok az alapértékek hatottak át, mint például a demokratikus államforma és a gazdasági fejlődés kapitalista modellje. Ez a nézet a hidegháború évtizedeiben megerősödött.

Regoli atya a pápaságról szólva emlékeztetett arra, hogy kiemelhető a kapitalista rendszerrel szembeni kritikus szemlélet, amely még Pacelli pápa idején – folytonosságban az előző pápák doktrinális tanításával – egyes esetekben a kapitalizmus és a kollektivizmus közötti harmadik út gondolatához vezetett, amelynek célja, hogy teret engedjen a piacgazdaság humanizálásának. Beszélt Latin-Amerikáról, ahol különféle eszmék hatottak XII. Piusz pápaságának éveiben. A pápa figyelembe vette a szubkontinens sajátosságait. Ennek kifejeződése a Latin-amerikai és Karibi Püspöki Konferenciák Tanácsának (CELAM) létrejötte, amelynek közgyűlése először 1955-ben ült össze Rio de Janeiróban, valamint a Latin-Amerika Bizottság megalapítása (1958).

A bipoláris dinamika által uralt kontextusban a háború előtti rend folytonosságát Spanyolország és Portugália tekintélyelvű rendszere képviseli – mutatott rá az Occidentes projekt élén álló másik történész, Paolo Valvo. Emlékeztetett arra, hogy a spanyol és portugál rendszerek továbbra is a „katolikus vezetésű állam” ideálját testesítik meg.

Hangsúlyozta, hogy sokféle szempontot kell figyelembe venni, és éppen ezért hasznos, ha a tudósok – nemcsak különböző egyetemekről és országokból, hanem különböző tudományterületekről is – véleményt cserélnek e témáról. Valvo kiemelte, hogy a projekt módszertani perspektívák széles spektrumát használja fel – a világtörténelemtől a gazdaság- és társadalomtörténetig, a nemzetközi kapcsolatok történetétől a gondolkodástörténetig –, és a kutatások közötti összhang fontosságára összpontosít, nyitottan más kutatók jövőbeli hozzájárulására is.

A kutatás eredményeit elsősorban időszakos szemináriumok, valamint tudományos publikációk (monográfiák, folyóiratokban megjelent cikkek és gyűjteményes kötetek) útján teszik közzé, lehetőség szerint biztosítva a nyílt hozzáférést. Minden tematikus rész esetében egy-egy nemzetközi konferencia megszervezését is tervezik, amelyre a részt vevő egyetemek egyikén kerülhet sor.

A projektet bemutató teljes írás ITT olvasható.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír