„Anyai szavad hívását követve...” – Rimpfl Rosamunda nővér csodálatos gyógyulásának története

„Május 17-ike óta, illetve mióta Lourdesból megérkeztünk, az érdeklődők nagy száma jön zárdánkba innen Sopronból, a vidékről, sőt ma még Wienből is, hogy személyesen lássanak és tőlem hallják a csodálatos gyógyulás lefolyását” – írta Rosamunda nővér a sajtóhoz eljuttatott beszámolójában.

„Isten kegyelméből 21 év óta vagyok tagja az Isteni Megváltó Leányai kongregációjának. 1908. év április hó 14-én a jó Isten súlyos betegséggel, gerincoszlop-csigolyaszúval látogatott meg, minek folytán fönt jelzett naptól számított két évig szakadatlanul feküdtem irtózatos fájdalmaktól gyötörve. Fokozta szenvedésemet az is, hogy szemeim a világosságot nem bírták elviselni, tehát besötétített szobában kellett feküdnöm. (...) kedves ápoló nővéreim fáradhatatlanok voltak körülöttem, mind hasztalan, enyhülésről szó sem volt. Kezdtem tapasztalni, hogy számomra emberi segítség már nincs.

Betegségem harmadik évében (...) elvitettek Budapestre, hol gépbe préseltek a csípőktől az állig, illetve a hátsó koponyáig. Ezen gépben voltam három hosszú éven át éjjel-nappal. Kínos, fájdalmas állapot volt ez ugyan, de mégis nagy jótéteménynek tartottam, mert mióta a gépet viseltem, nehezen ugyan, de egy bot segítségével mégis tudtam egy keveset járni, míg ha csak egy percre tettem is le, mindjárt összerogytam. Tudatában voltam tehát annak, hogy emberi segítség számomra nincsen többé és mégis reméltem! Reméltem a betegek gyógyítójában, a boldogságos Szűz Máriában! Volt szívemnek egy forró vágya, Lourdes-ba, a világhírű kegyhelyre juthatni, mert erős volt abbeli meggyőződésem, hogy onnan betegen vissza nem térnék, hanem vagy meghalok, vagy meggyógyulok. (…)

Tóth János fertőmeggyesi plébános úr vezetése alatt megindult zarándoklattal én is elindulhattam Lourdes felé, de még mindig a szörnyű gépbe préselve. Május hó 6-án értünk oda, 7-én délelőtt 9 órakor a harmadik fürdés alkalmával megmutatta a Szűz Mária, hogy „édes Anyám“, mert teljesen meggyógyulva, fájdalom és gép nélkül futottam a nagy közönség elé, hogy hirdessem Szűz Mária dicsőségét. Gépemet és botomat ott hagytam Lourdes-ban, és ezek nélkül tettem meg a hosszú, fáradságos utat vissza Sopronig minden fájdalom nélkül…”

Rimpfl Rosamunda gyógyulásának több klerikus is tanúja volt. Így többek között Bangha Béla, a jezsuiták híres „sajtóapostola” is. Az egykor mozgásképtelen Rosamunda nővér 1915-ben már Kismarton, 1917-től pedig Érsekújvár kórházbeli házának főnöknője volt.

A teljes szöveg ITT olvasható.

Forrás ás fotó: Hitvallás.hu

Magyar Kurír