„Megtapasztaltad, hogy Isten itt tért be az életedbe” – Ünnepélyes fogadalomtétel Pannonhalmán

Az ünnep napjának reggeli dicséretében az egyéves noviciátus letelte után Kovács Benedek atya és Rajta Emmánuel testvér letették első ideiglenes fogadalmukat. Gérecz Imre magiszter a szerzetesi fogadalmat és hűséget megelőző isteni ígéret vigasztaló tanításával biztatta a próbaidőt megélt testvéreket.

A szerzetesközösség imádságban emlékezett meg a Magyar Bencés Kongregáció jubiláló szerzeteseiről is.

Az örökfogadalmas Biriszló Lőrinc 1993-ban született Budapesten. A Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban érettségizett 2011-ben, majd elvégezte az ELTE történelem–latin alapszakát. 2014-ben kezdte meg a noviciátust, majd 2016-tól ismét Budapesten folytatta tanulmányait. Történelem–latin szakos középiskolai tanári diplomát szerzett, valamint teológiát tanul a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán, amelyet – várhatóan – a következő tanévben fog befejezni.

A délelőtti konventmisén a szerzetesek együtt ünnepeltek Lőrinc testvér családjával, rokonaival és barátaival, a szerzetesrendek képviselőivel, valamint a budapesti Szent László-plébánia (Havanna-lakótelep) és Szent Szabina-lelkészség híveivel, munkatársaival.

A szentmise főcelebránsa és szónoka Cirill főapát volt. A fogadalomtétel liturgiájának első mozzanatában a jelölt szólítására Lőrinc testvér válaszolt: „Itt vagyok.”

Az isteni hang, amely megtapasztalható valósággá válik az apát, a testvérek és minden felebarát hangja által, megszólítja, formálja és alakítja a szerzetest, aki belépése kezdetétől arra vállalkozott, hogy őt keresse.

Cirill főapát homíliájában ennek a keresésnek a mozzanatait elevenítette fel Lőrinc testvér számára: „Gimnazistakorod óta itt élsz, Pannonhalmán. A jelöltidőszakban, a noviciátusban és az egyszerű fogadalmas évek során téged is kísért az Úristen megerősítő szeretetével. Te is azért juthattál el idáig, hogy most véglegesen, örökre elköteleződj közöttünk az Isten mellett, mert megtapasztaltad, hogy Isten itt tért be az életedbe; itt erősített meg újra és újra, azon a tapintatos, gyöngéd és leleményes módon, amelyre csak ő képes.”

A színeváltozás hegyének élménye Pétert arra sarkallja, hogy sátrat építsen, és ezzel „földi térbe fogja a mennyei jelenést”. Cirill főapát hangsúlyozta, hogy ezt az élményt automatikusan nem várhatjuk, de „abban biztosak vagyunk, hogy a megerősítés az Isten által szükségesnek tartott időben és módon mégsem marad el. Lehet, hogy épp itt és most!” – utalt a bazilikában összegyűlt eucharisztikus közösség örömére és hálájára.

A szentmise a fogadalomtétellel folytatódott: az elköteleződés szándékának megerősítésével, a Mindenszentek litániájának eléneklésével, a fogadalom szövegének felolvasásával és aláírásával.

Ezt követően Lőrinc testvér háromszor elénekelte a 118. zsoltár egy versét, amit a közösség megerősítő ismétlése követett:

Fogadj el engem, Istenem, szent igéd szerint, hogy neked éljek, és ne szégyeníts meg engem, mert tebenned bíztam, Uram!

A szerzetesszentelés imádsága és a kórusruha átadása után Lőrinc testvér minden pannonhalmi örökfogadalmas szerzetessel békecsókot váltott a közösségbe való befogadás jeleként.

Az eucharisztikus lakoma után a jelenlévők a szerzetesi barokk ebédlőben közös asztal mellett folytatták az ünneplést és a baráti találkozást.

Forrás: Pannonhalmi Főapátság

Fotó: Hajdú D. András

Magyar Kurír