„Sehonnai emberek” – Migránsok Indiában

Fordítsa tekintetét India fejlett és növekvő városai felé, és ismerje meg India „sehonnai” népét – azokat az embereket, akik ezeket a városokat építették, szegénységben és nélkülözésben. Sehová nem tartoznak. Mert ők sehonnai emberek. Szaléziakként meg kell találnunk a bátorságot, hogy tereket hozzunk létre, és lehetővé tegyük a vendégszeretet, a testvériség és a szolidaritás új formáit.

Városaink ultramodern létesítményei versenyeznek a világ bármelyik városával. Találunk irodakomplexumokat, bevásárlóközpontokat és sokemeletes, hangulatos apartmanházakat. A gazdagok otthonait, távol India városainak forgalmától és szennyezésétől.

De azok az emberek, akik mind e városokat felépítették a lakók kényelmére, szegénységben és nélkülözésben élnek az út túloldalán.

Bádoglemezből készült viskók szűk helyiségeiben élnek, ivóvíz, WC és világítás nélkül. A csatornalé szabadon folyik az utcákon. A szemetet szétszórják. Az út tele van kátyúkkal és tócsákkal. Sötét, levegőtlen, bűzös negyedekben élnek, amelyek istállóhoz hasonlítanak. Ezt kapják, miután évekig dolgoztak az ultramodern városok építésén. Ők a sehonnai indiai emberek. India egész területéről származnak. Az építési és munkaerőpiaci vállalkozók hozták őket a városokba évekkel ezelőtt, hogy az építkezésen dolgozzanak.

Utak, metrók, bevásárlóközpontok, irodák és lakótelepek építésére alkalmazták őket, a munka befejezése után pedig magukra maradtak.

Amíg dolgoztak, nem volt idejük vigyázni a gyermekeikre, akik többnyire egész nap magukra maradtak. A leginkább érintettek azok a gyerekek, akik egész gyermekkorukat elveszítették az építési törmelékben. Írástudatlan, alultáplált gyermekek voltak, ma pedig fiatalok, írástudatlanok, képzetlenek, és nincsenek tisztában a lehetőségekkel, amiket a világ kínálhatna számukra. Készen állnak arra, hogy egy másik tulajdonos építőmunkásai legyenek.

A nemzet legnagyobb vesztesége ennek a több milliónyi gyermeknek a gyermekkora.

Miután több évig más helyen tartózkodtak, nincs sok kapcsolatuk szülőföldjükkel. Nem ezekhez a városokhoz tartoznak. Tüskét jelentenek a külföldi befektetők szemében, akik a virágzó városokat szeretnék látni. Nem mehetnek vissza; nincs földjük vagy vagyonuk, hogy visszatérhessenek saját szülőhelyükre. Az alku során elvesztették kultúrájukat, nyelvüket és etnikai hovatartozásukat. Elvitték őket szerteszét Indiában, hogy megépítsék a nemzet ikonikus városainak jövőjét. Mert ők a sehonnai emberek.

Amint Ferenc pápa mondja: „A világjárvány emlékeztetett bennünket arra, hogy mennyire lényeges a társadalmi felelősség, és hogy csak mindenki – még az olyan gyakran alábecsült csoportok – hozzájárulásával szembesülhetünk ezzel a válsággal. Meg kell találnunk a bátorságot, hogy olyan tereket hozzunk létre, ahol mindenki felismerheti, hogy mire hivatott, és lehetővé kell tenni a vendégszeretet, a testvériség és a szolidaritás új formáit.”

Forrás és fotó: Szaléziak.hu

Magyar Kurír