„A Szűzanya emelt engem itt, Somlyón” – Interjú Márk József ferences szerzetessel

– Milyen feladatokat kaptak felszentelt papokként a teológia elvégzése után? Hogyan történt a Somlyóra való helyezése?

– Faluról falura mentünk, öreg, beteg papokat segítettünk ki, ahova küldtek. 1958 nyarán kaptam meg az engedélyt, azonnal kiküldtek Székre három hétre, majd egy hónapot itt, Somlyón töltöttem (...). Szép idők voltak. De felszentelés után tíz évet még Désen töltöttem. 1961-ben az elöljáróinkat lefogták, börtönre ítélték. Ismerjük az akkori ítéleteket: kínlódtak, hogy mit fogjanak rájuk, csak annyit tudtak, hogy az állam törvényeit nem hajtották végre. A házfőnök Benedek Domokos atya volt, gyergyószentmiklósi születésű, ő lett az elöljáró, és megválasztott engem helyettesének. (...) 1967 nyarán, őszén nagy támadást intéztek a ferencesek ellen. (...) Volt egy határozat: ha a végszükség beáll, akkor el lehet engedni a barátokat. A püspökkel már meg volt beszélve, hogy a papokat ő alkalmazza plébániákon, a testvéreket harangozónak, kántornak (...) 1969. december 19-étől Márton Áron püspöktől kinevezést kaptam Somlyóra (...) Egyházi kinevezést és állami jóváhagyást is kaptam. Elrendeződött.

(...) Itt, Somlyón akkor Lukács atya volt, tizenhárom évet volt összesen. Kilenc hónapig voltam vele. Nem volt kisegítője, csak én jöttem... De akkor nem volt ilyen nagy forgalom. Sem templomi forgalom, sem turisztikai forgalom. A szentmiséket, ünnepeket elvégeztük, aztán éltük a magunk egyszerű ferences életét. (...) Écsy János atyával voltam tizenegy évet, 1970 ősztétől 1982 tavaszáig. Az élet szépült János atya idejében (...) Kezdtek járni a turisták, Magyarországról is, a templomba is többen jöttek az ünnepekre: pünkösd, Mária neve, templombúcsú, évközi ünnepek. (...)

– A rendszerváltozás után megváltozott az élet a rendházban is. A pünkösdi búcsú megszervezése komoly feladatot jelentett, és fontos döntést kellett hozniuk a búcsús szentmise helyével kapcsolatban...

– A „költözés” hosszú történet:

itt benn nem fért a nép, ki kellett vigyük a búcsút a nyeregbe. Ketten mentünk ki Alberttel, sokat fontolgattuk, hogy melyik mezőbe vigyük, és kitaláltuk, hogy csak ez a legjobb hely, a két Somlyó között.

2000-ben leváltottak, és jött a fiatalság. Én itt maradtam, mert volt egy hivatalom, economusi hivatal, és a domus historiát, a háztörténetet és a kegyhely történetét írtam – és a mai napig írom. A pápalátogatásról annyit írtam. Az előkészületek, a lefolyása, a pápa beszéde... Isten annyi erőt adott...

– Melyek azok az események, amelyeket kiemelne, és amelyekre szívesen emlékszik vissza az elmúlt ötven évből?

– A legnagyobb esemény volt az első püspökszentelés, 1990 tavaszán, április 27-én Jakubinyi Györgyöt szentelték püspökké. Utána jött a búcsú, annak a megszervezése, megtervezése (...) Az első búcsú nagy élmény volt. Persze papságot, gyóntatókat megszervezni nagy dolog volt, és sikerült is. Akkor még nem püspök volt a szónok, Csató Béla végezte az első búcsús misét. (...) 1992-ben már nem fért a nép a templom előtti téren. Ezért elhatároztuk, hogy kivisszük a szentmisét innen (...) Ezek nagy élmények, az első búcsú megszervezése, a szertartások, a körmenetek, a gyóntatók, a rendezők, a tanárok segítsége... évről évre fejlődött, annyira, hogy amikor betegségem miatt 2008-ban kimaradtam, már mindent tudtak.

– Fiatalkorában megtanult orgonálni, behatóbban foglalkozott a zenével... egyházi műveket is komponált.

– Tizenöt évig kántori állást töltöttem be, utána kellett lelkipásztori dolgokkal foglalkozni. (...) már diákkoromban és katonakoromban is írtam éneket és verset. 1979 telén írtam a Köszöntünk, Somlyó szép csillaga éneket...

Isten segített, Szűzanyám velem volt, mióta itt vagyok, a Szűzanya valósággal emelt engem itt, Somlyón.

Én ezt érzem, ezt tapasztaltam. Ezért volt a sok énekírás, egyebeket is írtam, kántorkönyvet is adtam ki, tanítottam kántorokat legalább húsz évig (...) Működés volt, s Isten irgalma és kegyelme.

A teljes interjú ITT olvasható.

Forrás: Ferences Sajtószolgálat, Erdély

Fotó: Dezső László

Magyar Kurír