76 éve kulcsolja kezeit imára Európa legidősebb embere

Lucille Randon 1904. február 11-én született Avignon közelében, Alès kisvárosában. A római pápát akkor X. Piusznak hívták, a Vatikáni Rádió még nem létezett, és még sok egyéb dolog sem.

Lucille ikertestvére, Lydie alig egyéves korában „elment”, így valamiként az élet Urától megkapta az ő részét is az évekből. Szülei nem kereszteltették meg Lucile-t.

Tizenkét éves korában Marseille-be került, és egy ottani özvegy orvos három árva lányának lett dajkája. 1920-ban – fogalma sem lehetett, hogy mi történik Magyarországgal – Versailles-ban a Peugeot családnál lett nevelőlány, majd 19 évesen került Párizsba, és a Notre Dame du Cénacle-ban megérintette Isten ujja.

Katekumen lett, megkeresztelkedett, egyúttal elsőáldozóként fogadta Jézust szívébe. Húsz évvel később megint megérintette Isten ujja, és 1944-ben megkezdte a Filles de la Charité közösség noviciátusát. A gyógyvizéről híres Vichy egyik kórházába került, ahol rendjének árvaháza működik, és huszonnyolc éven át negyven árvának volt gondozója és mindenese. 1963-ban éjszakás nővérnek küldték La Baume-d’Hostunba, ahonnan hetvenöt éves korában került az idősek otthonába.

„Rosszul látok, rosszul hallok, nem mennek a lábaim…” – mondja, kezében tartva a rózsafüzért, imára összefűzött ujjakkal. Igen, 1944 óta, hetvenhat éve kulcsolja kezeit imára. Meglehet, ez a titka az életének. Annak a száztizenhat évnek.

Isten éltesse, André nővér!

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír