A bencések és az ökumené – Hortobágyi Cirill főapát előadása a Budavári Evangélikus Szabadegyetemen

A Bencések és az ökumené című rendezvény azokra a közös gyökerekre mutatott rá, amelyek segítségével a különböző felekezetek képesek együttműködni és elindulni a közös úton az ökumenizmus felé.

Az advent egyben böjti időszak is, amelynek arra kell indítania bennünket, hogy önvizsgálatot tartsunk, megnézzük, mit vétettünk egymás ellen, és bocsánatot kérjünk. Erről beszélt igemagyarázatában Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspök a szabadegyetemen. „Munkálnunk kell az egységet, hogy megvalósuljon a közös tanúságtétel: az egyházak együttes tanúságtétele a világban és az ökumenében, és a közös szeretetszolgálat, hogy az esendő, sebzett világban segítségül tudjunk lenni, és ebben egymást is tudjuk támogatni” – mondta.

Hortobágyi T. Cirill nevéhez köthetők olyan kezdeményezések, mint például az ökumenikus konferencia vagy közös bűnbánati liturgia szervezése Pannonhalmán, amelyekkel fel tudjuk hívni a figyelmet a testvéri kiengesztelődés és együttműködés fontosságára. A főapát azonban előadásában inkább arra helyezte a hangsúlyt, hogy rámutasson, hol van a helye a bencés spiritualitásban annak a nyitottságnak, amelyben ökumenikus párbeszéd születhet.

Földrajztanárként tudományterületéről példát hozva kifejtette, hogy az élet fenntartása a Földön a Nap sugárzásának köszönhető. A titok azonban a mélyben zajlik – fogalmazott. – A fény ugyanis annak a következménye, ami az égitest belsejében, láthatatlanul zajlik. Mint mondta, könnyű összeszedni azt, hogy például a médiában mit mondanak a Pannonhalmi Főapátságról, azaz mi az, amit mások látnak. Az igazi kérdés azonban, hogy mi van a középpontban. Majd arra is rámutatott, hogy akárcsak a Holdnak – ami a Nap fényét sugározza vissza –, nekünk sincs saját világosságunk. „Minden Krisztus-hívő ember táplálkozik Isten szeretetéből, Krisztus tanításából, és azt sugározza tovább – mondta. – A kérdés az, hogy a hitnek hol van az az életet gazdagító, konkrét megvalósítása az életünkben, amiből a mi fényességünk fakad” – tette hozzá Hortobágyi T. Cirill.

A bencés hagyományok szerint élő ember életét négy ősi erény mozgatja, ennek szenteli az életét – fejtette ki a pannonhalmi főapát. Szerinte azonban a mai társadalomban mintha nem ezek lennének a középpontban.

Az első ilyen erény az engedelmesség. Manapság sokan tartják úgy, főleg a fiatalok, hogy az engedelmesség azt jelenti, hogy belepréselnek valamibe, ami nem én vagyok. Holott az igazából egyfajta együttműködési készséget jelent.

A második erényként az alázatot említette az előadó, amelyhez sokszor olyan negatív tartalmak, mint a megaláztatás vagy alázatoskodás társulnak. Pedig Szent Benedek szerint az alázatos ember az, aki ismeri és elfogadta önmagát, kiengesztelődött.

A harmadik a jó buzgóság, amelyet ma kreatív tettrekészségnek lehetne mondani. Vagyis hogy teljesen beleadom magamat abba, amit csinálok, és törekszem, hogy még jobban, hitelesebben végezzem feladataimat.

Negyedik erényként a hallgatást említette, a csend jelentőségét. Mint mondta,

időközönként meg kell állni, és kettőt hátralépve megszemlélni, hogy vajon tényleg jó irányban halad-e az életünk. Ez a fajta önreflexió a másik emberre való odafigyeléssel ajándékoz meg bennünket.

Cirill atya szerint ezek az erények, értékek találhatók a bencés közösség mélyén, és akkor mennek rendben a dolgok, ha ennek megfelelő az is, ami kívülről látszik.

Az előadáson rámutatott, hogy Szent Benedek nem azért alapított monostort, ahogy a gyülekezetek sem azért jöttek létre, hogy valamilyen célfeladatot megvalósítsanak. Isten azért hívta életre ezeket, hogy építsen bennünket a hit, az imádság, az istentiszteletek, a szentségek, az együttlétünk által. „A szerzetesélet célja végső soron szabaddá válni az istenkeresésre” – mondta. Majd hozzátette, hogy egy gyülekezet életének is az a lényege, hogy eljussunk arra a szabadságra, hogy Isten irányítsa életünket, és rá tudjunk hagyatkozni.

Ezután a főapátság hat fókuszpontjáról, fő üzeneteiről beszélt. Itt szintén azokat a közös gyökereket hangsúlyozta, amelyek segítik a különböző felekezetek együttműködését. Elsőként említette, hogy a főapátság Szent István és Szent Márton tisztelete nyomán működő, ezeréves monostor. Az előbbi a regionalitást jelenti, a magyarságtudatot, a hazával való egységet jelképezi. Szent Márton pedig a nemzetköziséget, hogy kitekintenek a nagyvilágra, hiszen ő Európa egyik védőszentje.

Egy közösség nem fordulhat önmagába, nyitottnak kell lennie a világra, másokra, a testvérekre

– hangsúlyozta.

A főapátság élő, bencés spiritualitást szeretne megvalósítani. Nem szabad hagyni, hogy a generációs szakadékok szétszakítsanak egy közösséget – mutatott rá. – Meglehet, hogy a fiatalok kicsit másként gondolkoznak, de a spirituális frissességnek és az idősek képviselte mélységnek, tapasztalatnak együtt kell mozognia. Harmadik súlypontként az iskolákat, az oktatást említette Cirill atya. Mint mondta, a protestáns egyházak is komoly iskolai szolgálatot működtetnek. A hangsúly pedig minden egyházi oktatási intézményben a diákok teljes embert megszólító nevelésén van, amelynek szerves része a lelkiség, a hit átadása.

Hortobágyi Cirill azt is fontosnak tartja, hogy a főapátság hagyományokban gyökerező, de korszerű szemléletű, innovatív vállalkozásokat is működtet, amelyek besegítenek a szociális, oktatási szolgálatok finanszírozásába. Az is lényeges, hogy Pannonhalma nemzeti és világörökségi helyszín is, vendégváró monostor, amely szeretettel fogadja a látogatókat. Hatodik fókuszpontként pedig a „zöld” Pannonhalma megvalósítását említette. Mint mondta,

mi, hívők nemcsak embertársaink, hanem a Jóisten előtt is felelősséggel tartozunk azért, hogy milyen állapotban hagyjuk hátra a teremtett világot, amelyben csak Isten vendégei vagyunk.

Az eredményeket persze kommunikálni is kell, hogy a jó gyakorlatok elterjedjenek. Egy gyülekezetnek is nyitottnak kell lennie arra, hogy tapasztalatairól, sikereiről beszámoljon – hangsúlyozta.

Végül a lelkipásztori munka három működési területéről szólt Cirill atya. A főapátság ugyanis a plébániák mellett a munkatársai között és az iskoláiban is végez lelkipásztori tevékenységet. „Ápoljuk a ránk bízottak átgondolt hitét.” Ahogy a gyülekezetben egy lelkész felelőssége is ez – mutatott rá. – Ám nemcsak a gyülekezet mint tömeg spirituális épülését kell szolgálni, hanem a hívők személyes útját is egyengetni kell, továbbá a társadalmi elkötelezettség ápolása is fontos. Vagyis támogatni kell azt, hogy az ember ki tudjon lépni az önzésből, és észrevegye, hogy felelős a másik emberért – zárta előadását a főapát.

Forrás: Pannonhalmi Főapátság

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír