A cseh jezsuita, aki nevetve halt meg a munkatáborban

Szenttéavatási ügye most jutott túl az egyházmegyei szakaszon, amit január 4-én Dominik Duka bíboros, prágai érsek szentmisével ünnepelt meg a prágai Szent Ignác-templomban, Adolf Kajpr egykori plébániáján, ahol annak idején az első miséjét bemutatta. „Adolf Kajpr tudta, mit jelent az igazat mondani” – emelte ki a bíboros homíliájában.

A jezsuita Adolf Kajpr katolikus lapokat szerkesztett, melyekben kritikával illették a nácizmust. Egy 1939-es szám címlapja például Krisztust ábrázolta, amint legyőzi a halált – melyet náci szimbólumok jelképeztek.

Dachauból 1945-ben szabadult a szerzetes. 1950-ben a kommunista hatóságok tartóztatták le államellenesnek tartott írásaiért, és tizenkét évi munkatáborra ítélték; kilenc év múlva, a leopoldovi lágerben halt meg.

A cseh szerzetes pap, akiről Szent II. János Pál pápa többször is nagy tisztelettel szólt, lelkipásztori szolgálata huszonnégy évének több mint a felét fogságban töltötte.

Vojtěch Novotný, a szenttévatási ügy viceposztulátora elmondta, az összegyűlt anyagot, benne többek között levéltári dokumentumokkal, személyes tanúságtételekkel elküldték Rómába, hogy a Vatikán megvizsgálja, valóban vértanúként halt-e meg a jezsuita pap.

A viceposztulátor, miközben Kajpr atya életét tanulmányozta,

megértette, miért ábrázolják a keresztény szenteket dicsfénnyel: mert Krisztus fényét tükrözik, és más hívőket úgy vonzanak magukhoz, mint a fény a lepkéket.

Idézte Adolf Kajpr szavait is: „Bár tudnánk, milyen mámorítóan gyönyörű Krisztus szolgálatában iparkodni, teljes természetességgel, mosolyogva, mintha az oltárra helyezett gyertya lennénk.”

Újságíróként és papként Kajpr atya elkötelezte magát amellett, hogy a napilapok hasábjain is hirdetni kell az evangéliumot. Feltette a kérdést:

Hogyan tudjuk a teljes, hamisítatlan krisztusi üzenetet elhozni a mai emberekhez, hogyan tudjuk elérni őket, hogyan tudunk úgy szólni, hogy megértsenek minket?”

* * *

Adolf Kajpr 1902-ben született a mai Cseh Köztársaság területén. Szüleit egészen kicsi gyermekként elvesztette, négyéves korára árván maradt. Egy nagynéni nevelte fel őt és két fiútestvérét, katolikus hitben. Mivel nagy szegénységben éltek, kimaradt az iskolából, és kiskamaszként már cipészinasként dolgozott. Két év katonai szolgálat után, húszas évei elején került egy prágai jezsuita középiskolába. 1928-ban kezdte el a noviciátust, majd 1935-ben szentelték pappá. A Szent Ignác-plébánián szolgált, emellett filozófiát tanított az egyházmegyei szemináriumban. Nagy hatású és népszerű szónok volt; a rádióban is elhangzottak lelkiségi témájú előadásai.

1937 és 1941 között négy folyóiratot szerkesztett. A Gestapo többször is kérdőre vonta a megjelent cikkek miatt, végül 1941-ben letartóztatták. Terezínbe vitték, onnan Mauthausenbe, végül Dachauba, ahonnan a tábor 1945-ös felszabadításakor szabadult.

Prágában visszatért a tanításhoz és a lapszerkesztéshez; többször felszólalt a marxista nézetek ellen, emiatt államellenesnek bélyegezték tevékenységét, és 1950-ben tizenkét év munkatáborra ítélték.

Fogolytársai tanúsága szerint a táborokban is lelkipásztorként volt jelen, ezenkívül filozófiát és irodalmat is tanított társainak.

1959. szeptember 17-én, a második szívrohama után a börtönkórházban halt meg. Egy szemtanú elmondta: a halála pillanatában éppen egy viccen nevetett.

A helyi temetőben helyezték nyugalomra, sírját csupán a tábori azonosítószáma jelölte. 1968-ban, a prágai tavasz idején sírját exhumálták, földi maradványait a fővárosba szállították, és a vyšehradi jezsuita sírkertben újratemették. Innen 2019 szeptemberében, a kanonizációs eljárás megindításakor átvitték hamvait egykori szolgálati helye, a Szent Ignác-templom egyik kápolnájába.

Arturo Sosa jezsuita generális 2017-ben hagyta jóvá a boldoggáavatási eljárás elindítását; 2019-ben kezdődött az egyházmegyei vizsgálat, miután Duka bíboros megkapta annak a szlovák érsekségnek a hozzájárulását, ahol Adolf Kajpr elhunyt.

„Adolf Kajpr az isteni ige szolgálatával haragította magára az ateista és agnosztikus humanizmus követőit – mondta Vojtěch Novotný viceposztulátor. – A nácik és a kommunisták a hosszú bebörtönzéssel akartak megszabadulni tőle. Ez a kínzás vezetett oda, hogy meghalt a börtönben.

Meggyengült szíve meghasadt, amikor derűsen felnevetett az üldöztetés közepette. Ő olyan vértanú, aki nevetve halt meg.”

Fordította: Verestói Nárcisz

Forrás: Catholic Herald/CNA

Fotó: Catholic Herald/CNA; Wikimedia Commons

Magyar Kurír