A példa és a kapcsolat erejében élünk – Papszentelést ünnepeltek Pannonhalmán

A papszentelési mise elején Hortobágyi T. Cirill főapát köszöntötte az egybegyűlteket: a szentelendő családját – köztük szüleit, testvéreit –, egykori gimnáziumi osztálytársait, barátait, a Magyar Bencés Kongregáció valamennyi házából érkezett papokat, testvéreket és nővéreket.

A főapát üdvözölte a bencés oblátusközösség, valamint a Szociális Testvérek Társaságának tagjait, a ciszterci, ferences és piarista szerzeteseket, a Váci Egyházmegye papjait, a Szent Szabina-kápolna, a ceglédi egyházközség és a pannonhalmi egyházmegye híveit, a Schönstatt Mozgalom és a Hétpecsét hittancsoport tagjait, valamint a testvéregyházak képviselőit.

Hortobágyi T. Cirill a szentmisén elhangzó evangéliumi részletre utalva – Jézus az utolsó vacsorán megmossa tanítványai lábát – kifejtette: Krisztus szolgálni, és nem uralkodni jött, példát adott. „Mindannyiunkat az Ő életpéldája és a vele való személyes kapcsolat éltet! A példa és a kapcsolat erejében élünk” – mondta. Majd hozzátette: „A mai nap megerősítő alkalom a hitből fakadó keresztény élet útján. Leginkább számodra, kedves Emmánuel testvér, aki ma Krisztus papságában részesülsz.”

Az evangélium felolvasása után Emmánuel testvért szólították. Majd Hortobágyi Cirill ünnepélyesen kérte Várszegi Asztriktól a szentelést. Ezután az igehirdetéssel folytatódott a liturgia. Asztrik atya homíliájában két evangéliumi szakaszra hívta fel a szentelendő és az egybegyűltek figyelmét. Jézus parancsára – „úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket” – és a lábmosás tanúságára – „amit én tettem veletek, ti is úgy tegyetek” –. A nyugalmazott főapát arra hívta Emmánuel testvért, hogy a mindenkori rábízottakat, az Egyházat, a rendi testvéreit és embertársait is úgy szeresse, ahogyan Krisztus. Továbbá hogy papként a liturgiában, az eucharisztiában is azzal a szeretettel törje meg a kenyeret, Krisztus testét, ahogy azt az Úr tette.

Várszegi Asztrik gondolatai után Emmánuel testvér nyilvánosan megerősítette szándékát arra a hármas szolgálatra, amelyet ordináriusa és szerzetesi elöljárója munkatársaként végezni fog: „az Úr nyájának pásztora”, az evangélium hirdetője és a szentségek kiszolgáltatója az egyházi közösségben. Ezt követően leborult az oltár mögött, miközben a Mindenszentek litániáját énekelte a közösség.

Majd a mintegy kétórás liturgia talán legemlékezetesebb pillanatai következtek. A szentelő püspök, Várszegi Asztrik – a teljes csendben – a szentelendő fejére helyezte kezét. Ez a kézrátétel a papszentelés lényegi mozzanata, amit egyedül a püspök végez. Az egyházi rend szentsége által egy testület tagjává teszi az újonnan szentelt papot.

Asztrik atya után Cirill főapát, majd minden jelen lévő pap szintén kézrátétellel fejezte ki a felszentelendő befogadását. Végül Asztrik atya elénekelte a felszentelő imádságot, amelyben így könyörgött a papokra utalva: „Adj, Urunk, a mi gyöngeségünknek is (…) támaszt, mert apostoli munkánk végzésében nagyon is rájuk szorulunk.”

Ezután Emmánuel testvér  papi miseruhára cserélte a diakónusruhát. A szentelés két rítussal zárult. Asztrik atya krizmával kente meg Emmánuel testvér kezét, hogy az megszentelje a keresztény népet, és áldozatot mutasson be Istennek. Majd kenyérrel teli edényt és borral telt kelyhet adott a püspök az új papnak, a szent nép áldozati adományát jelképezve. 

Emmánuel testvér végül békecsókot váltott a szentelő Asztrik atyával és paptestvéreivel. Az eucharisztia liturgiájába pedig már a papok között kapcsolódott be.

Felhasznált irodalom: Gérecz Imre OSB Magyar Kuríron megjelent liturgikus jegyzete a papszentelés rítusáról.

Forrás: Pannonhalmi Főapátság 

Fotó: Csapó Balázs/Pannonhalmi Főapátság 

Magyar Kurír