A pszichológusok mellett a papok naptára is tele van – Hortobágyi T. Cirill a Forbes rendezvényén

(…)

Az önismeretről régen és ma

Manapság sokan költenek önismeretre, ez a Forbes „30 sikeres magyar 30 alatt” listájának tagjaira is igaz, ez derült ki a júniusi Forbesban megjelent rögtönzött felmérésből. Ugyanakkor meglehet, hogy ötven évvel ezelőtt azt válaszolták volna az emberek, hogy gyakran járnak gyónni és rendszeresen beszélnek a papjukkal.

„Ötven évvel ezelőtt talán nem foglalkoztak ezzel annyira sokan, mint ma” – válaszolta a felvetésre a bencés szerzetes. „Régen az erős, felmutatható példaképek szerepe nagyobb volt és az önnevelési folyamatban azon volt a hangsúly, hogy mit tudsz kihozni magadból a példaképek felé lendülve. A mai önismereti munka sokkal inkább azon gondolkodik el, hogy honnan indulunk: legelőször szembenézek a magam gyöngeségeivel, erényeivel. Sokkal hatékonyabbnak gondoljuk, ha nemcsak az eszménnyel vagyunk tisztában, hanem az indulással is.”

Versenyeznek-e egymással a pszichológusok és a papok?

Minek a coach, ha van pap? – szólt a programot felvezető cím. Hortobágyi Cirill szerint ugyanakkor tévedés szembeállítani egymással a pszichológusokat és a papokat.

„Felszínes gondolkodásra vall, ha valaki egymás konkurenciájának tekinti őket. Más a szerepe a pszichológusnak, a pszichiáternek és a papnak. A pszichológusok életrendezési folyamatokba, traumák és elakadások feldolgozásába tudnak bekapcsolódni, a pszichiáter pedig a gyógyítás eszközeivel segít ott, ahol a normál életrendezési beszélgetés már kevés. A pap a lelkivezetés során az Istennel való kapcsolat útján próbál segíteni az embereknek. Három különböző területről van szó, persze sok átfedő halmazzal, de egyáltalán nem konkurenciái egymásnak.”

Mit tett értünk a koronavírus?

A koronavírus után inkább a lehetőségeket látja Hortobágyi Cirill. „Ahogy a pszichológusok naptára tele van, úgy a pandémia után nálunk, papoknál is megnövekedett az igény a lelkivezetésre. Én a covid pozitív hozadékának tekintem azt, hogy a bezártság idején felszínre került, mélyebb gyökerű problémákkal elkezdtünk jobban foglalkozni.” (…)

Az életvezetés kihívásairól

A konfliktusok megoldása ugyanakkor nem mindig párosul pozitív végkifejlettel, elég csak a válással végződő házasságokra gondolni. Mi lehet ennek az oka?

„Az ember élete nem egyszemélyes feladat, hanem másokkal együtt kell megoldani. Az együttműködés módszereire ugyanakkor nem készültünk fel. Ki tud ma Magyarországon erőszakmentes kommunikációról tanulni a hagyományos oktatás keretein belül?”

A beszélgetésről szóló írás teljes terjedelmében ITT olvasható.

Forrás: Forbes.hu

Fotó: Fekete Csaba

Magyar Kurír