A szent életű kapucinus, aki bilokálva talán mégis jelen volt Pio atya temetésén

Megszentelt élet – 2019. június 20., csütörtök | 20:40

Szent Pio atyáról mindenki tudja, hogy képes volt a bilokációra, vagyis többször látták egy időben két különböző helyen. Azt viszont kevesebben tudják, hogy volt egy másik szent életű kapucinus pap is, aki Isten hatalmából feltételezhetően szintén képes lehetett egyszerre két helyen jelen lenni.

Domenico da Cese élete nagy részét az olaszországi Manoppello kegyhelyen töltötte, ahol a kegytemplomban őriznek egy csodás kendőt Jézus arcával (amelyet Veronika kendőjének is tartanak). Találkozott néhányszor Pio atyával, és élete hasonlóan alakult, mint az oly népszerű szenté.

Amikor 1968-ban meghalt Pio atya, Domenico elmondta egy rendtársának, Enrico Carusinak, hogy nem tud elmenni a temetésére. Egy zarándokcsoportot kellett ugyanis vezetnie Manoppellóban, és sok szemtanú meg is erősítette, hogy ott volt. Az életéről nemrég megjelent kötet szerint – Servant of God, Padre Domenico Da Cese, O.F.M. Capuchin, An Illustrated Biography – azonban egy asszony néhány nappal később elment a szentélybe, és megkérdezte Domenico testvért: „Miért nem válaszolt nekem, amikor megláttam Pio atya temetésén, és Önre köszöntem?” Domenico testvér csendben maradt, akkor sem válaszolt, amikor az asszony másodszor is rákérdezett. Amikor a televízió leadta a temetési szertartást, sokan észrevették, hogy ott van egy Domenico testvérhez hasonló férfi. Antonio Bini, a szerzetes rokona megerősítette, hogy Domenico szerepel rajta, aki akkor elvileg nem tartózkodott San Giovanni Rotondóban. Egy fotós, aki korábban sokszor fényképezte a kapucinus szerzetest, szintén habozás nélkül állította, hogy ő van a felvételen.

Domenico testvér alázatos ember volt, életében soha nem erősítette meg, de több tanú állítja, hogy rendelkezett a bilokáció ajándékával.

Domenico da Cese kapucinus szerzetes pap kanonizációs eljárását hivatalosan 2015. március 3-án indították el, megkapta az Isten szolgája címet. A bilokáció jelenségét is vizsgálják a kanonizációs eljárás során.

Domenico da Cese, születési nevén Emidio Petracca 1905. március 27-én született az Avezzano körzetéhez tartozó Cesében, és 1978. szeptember 17-én halt meg Torinóban. Már gyermekkorában előre látott eseményeket, a több ezer áldozatot követelő 1915-ös avezzanói földrengésről előző nap, január 12-én szólt diáktársainak és tanítónőjének. Másnap a reggeli mise közben a templom maga alá temetett mindenkit, rengetegen haltak meg, őt pedig „egy szakállas, hosszú hajú férfi” vezette ki a romok alól. A településen nem ismertek olyan embert, akire ráillett a leírás.

Amikor fiatalon Jugoszláviában szolgált káplánként, megkapta a stigmákat. 1970-ben meggyógyította Amalia Di Rella nővért, aki gyermekkora óta súlyos betegségekben szenvedett, s járni sem tudott segítség nélkül; és aki ezt követően aktív életet élt a szegényeket szolgálva.

Pio atya mindig elmondta az abruzzói zarándokoknak, hogy felesleges ekkora utat megtenniük, ott van nekik Domenico atya Manoppellóban. A pietrelcinai szent halála előtt egy nappal bilokáció által állítólag meg is jelent Manoppellóban, és a szent arc előtt imádkozott, Domenicótól pedig azzal búcsúzott, hogy találkoznak majd a mennyországban.

Forrás: Aleteia; Santiebeati.it

Fotó és videó: Aleteia

Magyar Kurír
(tzs)

#szentek és boldogok #szerzetesek

Kapcsolódó fotógaléria