A szeretet tüzével – Válogatás Salkaházi Sára naplójából

Megszentelt élet – 2020. március 8., vasárnap | 13:59

A Magyar Kurír Új Ember Kiadványok sorozatában megjelent kötet válogatás Boldog Salkaházi Sára naplójából, mely először 2008-ban jelent meg, ugyancsak az Új Ember gondozásában. A mostani kiadvány az akkor megjelent kötet javított és bővített változata.

Boldog Salkaházi Sára a Szociális Testvérek Társaságába való belépését követően élete végéig vezetett naplót. Tizenöt évet ölel fel ez az időszak: 1929-től 1944. december 27-én bekövetkezett vértanúhaláláig. A naplóbejegyzések alapján végigkísérhetjük Sára testvér lelki fejlődését, a belépéstől kezdve élete utolsó időszakáig, egészen az életfelajánlásig.

Sára testvért e másfél évtizedben már csak egyetlen cél vezérelte, hogy lehetőségeihez képest eljusson a lelki tökéletességig. Istent kereste mindenben. Először „emberszíveken át” szeretett volna Istenhez eljutni, majd „Krisztus Szívén” keresztül az emberekhez. Egyértelmű volt számára, hogy az Úr világosságot gyújtott benne, hivatást adott neki. „Világítani kell! Mivel? Szeretettel. Nem szabad elrejteni senki elől.” Folyamatos imádsággal törekedett arra, hogy újjászülessen „Krisztusban és Krisztus szeretetében… Égő lámpás: ez az a szeretet, amely szívemben ég Irántad.”

Sára testvér számára egyértelmű volt, hogy lelkében ott van a rossz csírája, önerejéből képtelen a tökéletesedésre, ez csak Isten kegyelméből lehetséges. „Nem akarok mást, mint a Tied lenni. S mikor testem el akar szakadni, mást akar, mint lelkem, ó, édes Krisztusom, Te tudod, hogy akkor is egész szívemmel, lelkemmel Tied vagyok, Hozzád tapadok, csak éppen a harcot kell megvívnom önmagammal Érted!”

Ha őszinték vagyunk magunkhoz, elismerjük, hogy egy közösségben nem tudunk mindenkit egyformán szeretni, ráadásul bele is törődünk ebbe, a dolgok természetes rendjének vesszük ezt. Sára testvér sem titkolja, hogy sokat kínlódik, mert a testvérek közül „egyeseket oly nehéz volt elviselni!”. Felfedezte azonban a megoldást: ha találkozott azokkal a rendtársaival, akik ellenszenvet keltettek benne, csak ennyit mondott: „Jézus, segítsd meg! Áldd meg!”. Jézusnak az utolsó vacsorán tanítványaihoz intézett intelméből – „Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szeretlek titeket” – kiindulva eltökélte: „keresni fogom azokban a jót, akiket nehéz elviselnem. Hiába imádkozom, hiába végzek szentségimádást, ha Kiválasztottait nem igyekszem szeretni, nem ér semmit!”

Elsősorban alázatos lelkületet kér Jézustól – ez szükséges ahhoz, hogy őszintén szembenézzen gyarlóságaival: „Indulatos, heves, ideges, szenvedélyes vagyok…, engedetlen, makacs, dacos vagyok, pedig szeretlek Téged…. És még mi, és még mennyi minden volna bennem, ha Te nem szeretnél!”

Sára testvér a mindennapok tapasztalatából szűri le, hogy a szeretet a legnagyobb hatalom a földön. „A szeretet nyomában mindig béke és öröm jár. Isten maga a szeretet, s mikor az embert szeretettel tölti el, önmagával tölti el.” A kegyelem sem más, mint Isten szeretetének kiáradása az emberre. A szeretetlen gondolatok ellen leghatásosabb az Istenhez intézett ima. Igent mondani mindenben Isten akaratára. „Ez legyen a legfőbb mozgatóerőm, irányítóm! Isten akarata legyen minden napom veleje!” Legyen bármilyen nehéz, „szeretni és imádni akarom a Te akaratodat!... Isten akaratát keresni, szeretni, meglátni mindenben!”

A mások, így a legszegényebbek, legelesettebbek szolgálatát küldetésének tekintő Sára testvérben egyre jobban égett a vágy, hogy felajánlhassa életét „azon esetre, ha egyházüldözés, a Társaság és a testvérek üldöztetése következne be”. Az engedélyt megkapta, és az életfelajánlás – teljes titoktartással – a központi és a kerületi elöljáró jelenlétében 1943. szeptember 14-én megtörtént a budapesti anyaház Szentlélek-kápolnájában.

A német megszállás idején a szociális testvérek életüket kockáztatva adtak menedéket az üldözött zsidóknak. Mintegy ezer embert mentettek meg, Sára testvérnek személy szerint százan köszönhették az életüket. A Társaság összes budapesti és vidéki háza tele volt hamis papírokkal ellátott bújtatottakkal. 1944. december 27-én a nyilasok körülzárták a Bokréta utcai munkásnőotthont, amely Sára testvér vezetése alatt állt. Zsidók után kutattak, s négy gyanús személyt, valamint Bernovits Vilma hitoktatónőt őrizetbe vették. Sára testvér ekkor nem tartózkodott a házban. Amikor végül megérkezett, elkerülhette volna a letartóztatást, de nem tette meg. Mint az otthon felelős vezetőjét őt is elhurcolták, s egy szemtanú szerint még aznap este mind a hatukat – mezítelenre vetkőztetve – a jeges Dunába lőtték a Szabadság híd lábánál. A kivégzés előtti percben Sára testvér gyilkosai felé fordulva letérdepelt, és égre emelt tekintettel nagy keresztet vetett magára. Isten elfogadta életfelajánlását, életáldozata beteljesedett.

A naplójegyzetek tanúsága szerint a fiatal lányként, tehetséges újságíróként rendszeresen éttermekbe járó, cigarettázó Sárát – aki rövid ideig eljegyzett menyasszony volt – életének egy pontján rabul ejtette Krisztus szeretete, fellobbantva benne a szeretet égő tüzét. Ez a tüzes szeretet vezette el a „régi ember”-rel való, időnként gyötrelmes kínlódáson keresztül egészen odáig, hogy kifejlődjön benne a Pál apostolnak az Efezusiakhoz írt leveléből vett, az önmagát Isten képmásaként megújítani igyekvő „új ember”, aki Krisztushoz hasonlóan életét adta másokért.

A könyvet Berkecz Franciska SSS szerkesztette. Salkaházi Sára életútját egy másik szociális testvér, Németh Emma ismertette. Ajánlást Erdő Péter bíboros, prímás írt.

A szeretet tüzével – Válogatás Salkaházi Sára naplójából
Magyar Kurír-Új Ember Kiadó, 2019

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

A Boldog Salkaházi Sára naplóbejegyzéseiből összeállított A szeretet tüzével című kötet megvásárolható az Új Ember könyvesboltban (Budapest, V. kerület, Ferenciek tere 7–8.; nyitvatartás: hétfő, kedd, csütörtök, péntek 9–17 óráig; szerdán 10–18 óráig) vagy megrendelhető az Új Ember online könyváruházban.

Kapcsolódó fotógaléria