A szétszórt nyáj hűséges pásztora – Emlékezés a negyven éve elhunyt Endrédy Vendel zirci apátra

A börtönből való, 1957. augusztus 23-án történt második kiszabadulását követően a sokat szenvedett apát a piaristák budapesti, Mikszáth téri rendházában talált menedékre, a Belügyminisztérium utasítására azonban 1957. december 17-én Pannonhalmára kellett költöznie. Innen a későbbiekben is csak a belügyi szervek előzetes jóváhagyásával távozhatott. Élete hátralévő részét ezután túlnyomórészt a bencés főapátságban töltötte. Ez a közel negyed évszázad mégsem jelentett a világtól való elszigeteltséget, hiszen élénk levelezést folytatott mind a hazai, mind pedig külföldi rendtársaival. Az idegenbe szakadt szerzetesek által alapított dallasi apátság és középiskola sorsának alakulását különösen is figyelemmel kísérte, amire ékes bizonyíték a Nagy Anzelm dallasi apáttal folytatott levelezése.

A hazai rendtársakkal való kapcsolatának tekintetében bátran állíthatjuk, hogy Endrédy Vendel pannonhalmi szobája mintegy ciszterci rendi központként is működött. Minderről egyik életrajzírója, Őrfi Mária nagyon szemléletesen számolt be: „Ettől kezdve Vendel apát úr szobája jelentette a »zirci otthont« a rendtársaknak, ahová »hazajárhattak« elkeseredett gyötrődésükben hittel, erővel eltelni, örömet osztó lelkesedésben együtt lenni.

Olyanná vált számukra, mint az ősi zirci apátság címerének jelképe: vérszínű mezőben álló, felemelt jobbjával az éberség kövét, csőrében a remény zöld ágát tartó, a messze távolba tekintő darumadár.”

A hivatalos látogatásokon túl – jóllehet titokban – néhány kivételes esetben még apáti jogkörével kapcsolatos feladatokat is gyakorolt. Több rendtag az ő szobájában tette le örökfogadalmát, vagy 1971. december 15-én – tehát épp ötven évvel ezelőtt – a legnagyobb titoktartás mellett pannonhalmi szobájában végezte el a ciszterci nővérek elöljárója, Punk Gemma apátnővé avatását, benedikálását.

Mindazonáltal Endrédy Vendel központi szerepe az állambiztonság előtt is nyilvánvaló volt, így élete végéig megfigyelték, látogatóit és levelezését számon tartották, illetve két ízben is házkutatást végeztek a szobájában.

Egészségi állapotának romlásával együtt fokozatosan fiatalabb rendtársainak adta át azokat a feladatokat, amelyek a feloszlatott apátság tagjairól való fizikai gondoskodáshoz kapcsolódtak. Így a külföldről érkező csomagok és miseintenciók kezelése Hegyi Kapisztrán és Kisgergely Bálint atyák feladata lett, míg az apáti tisztséggel járó egyéb feladatokat – ekkor még cím nélkül, vatikáni kinevezés alapján – Kerekes Károly vette át. Mindez ugyanakkor nem jelentette azt, hogy tétlenkedett volna. Pannonhalmán töltött évei alatt mindvégig folytatott tudományos tevékenységet. Ehhez a dallasi és a római rendtársai látták el a legújabb matematikai, fizikai és teológiai szakirodalommal.

Meggyengült egészsége miatt 1960-tól Csitos Ágnes Antonella kalocsai iskolanővér gondoskodott róla. Utolsó éveiben egyre több betegség kínozta, 1979. december 28-án, pappá szentelésének 60. évfordulóján, bár gyöngén és lábadozva, mégis hálatelt szívvel mondott köszönetet az őt meghívó Isten kegyelméért.

1981 folyamán aztán újra betegségekkel kellett megküzdenie, ereje mindinkább megfogyatkozott, 1981. december 18-án tudott utoljára misézni, majd a láz ágynak döntötte. December 21-én Simon Marót atya kiszolgáltatta számára a betegek kenetét. Antonella nővér visszaemlékezése szerint így búcsúzott tőle Vendel apát:

Köszönöm, fiam, nem mintha halálomat érezném, de ha adva van a kegyelem, éljünk vele…”

Értesülve apátjuk állapotáról sorra keresték fel őt rendi fiai. December 25-én későbbi utóda, Kerekes Károly atya látogatta meg, 27-én pedig Rómából érkezett Zakar Polikárp atya, de már csak néhány szót tudtak beszélni vele. Antonella nővér így írt erről: „Estefelé a Szociális Otthonban lakó rendtársai, öten együtt elmondták a vesperást és a kompletóriumot ágya mellett. Utána sorban kezet csókoltak atyjuknak.”

Végül 1981. december 29-én éjjel egy óra tizenöt perckor, hosszú és küzdelmes élete után hazatért Isten országába. A pannonhalmi bazilikában ravatalozták fel, ahol Kovács Endre Gergely ciszterci szerzetes, egri segédpüspök végezte a beszentelést.

Endrédy Vendel apát 1982. január 7-én térhetett vissza szeretett zirci monostorába, illetve annak apátsági templomába, ahová az állami szervek – amíg élt – belépni sem engedték. Visszaemlékezésében mégis így írt: „Nem adnám oda a hatévi börtönélet szenvedéseit semmi földi kincsért.

Valami óriási értéktöbbletet kaptam. Nem tudok haragudni senkire bántóim, kínzóim közül. Szeretek értük imádkozni úgy szívből, igazán. Ott is találkoztam igazán jó emberekkel.”

Gyászmiséjét nagyszámú hazai és külföldi szerzetes jelenlétében a szintén ciszterci szerzetes Kádár László Gábor egri érsek celebrálta. Endrédy Vendel apát a zirci bazilika Szent Bernát-oltára alatt várja a feltámadást.

Forrás és fotó: Zirci Ciszterci Apátság/Ciszterci Rend Zirci Kongregációjának Our Lady of Dallas apátsága

Magyar Kurír