A szó emberei (3.) – Leszkovszky Pál, aki az orvosi egyetem mellett végezte a szemináriumot

Megszentelt élet – 2021. április 25., vasárnap | 15:00

Kettős jubileumot ünnepel idén a magyarországi domonkos közösség: Szent Domonkos halála és a Magyar Domonkos Rendtartomány alapítása 800. évfordulóját – ebből az alkalomból interjúkban mutatják be a debreceni közösség tagjait. A szó emberei sorozat harmadik részében ismét egy különleges életutat ismerhetnek meg.

Plébániai feladatokat is ellát a debreceni rendházban élő domonkos közösség, ahol Górski Jacek OP plébános vezetésével Major Pius, Leszkovszky Pál, Tokodi László domonkos papok és Dezse Péter domonkos testvér szolgálnak.

Gyógyszerkutató orvos, zenetanár, építőmérnök, banktisztviselő, lengyel kultúrából érkező domonkos atyák teszik változatossá, színessé a debreceni közösség életét.

Dr. Leszkovszky Pál OP 1934-ben született Budapesten, több különleges hivatást tudhat magáénak. Orvos, gyógyszerkutató, domonkos szerzetes és pap, aki több mint húsz éve gazdagítja a debreceni domonkos közösséget. Szabó Dávid sajtóapostol  kérdezte Pál atyát életéről, hivatásáról.

– Előbb léptem be a domonkos rendbe, mint hogy beiratkoztam volna az orvosi egyetemre. Érettségi előtt álltam, amikor hívást éreztem a papság felé. Istenkeresésem és a domonkos kispapok magisztere révén felismertem, hogy a domonkos rend az, ahova igazán készülök. Még középiskolás voltam, mikor a papi hivatás motoszkált a lelkemben. Édesapám ellenezte ezt az egészet, de nem adtam fel a vágyamat, hogy pap lehessek.

1953-ban érettségiztem, abban az időben – a szerzetesrendek feloszlatása utáni években – szó sem lehetett arról, hogy pap legyek. A domonkos rend magyar tartományfőnöke mégis arra az elhatározásra jutott, hogy fel kellene venni fiatal embereket, ha kell, titokban, hogy ne haljon ki egészen a rend.

Ekkor éreztem, hogy itt a lehetőség, megnyílik Tündérország kapuja, amelyről még fiatalabb koromban olvastam, és vártam, hogy egyszer eljöjjön.

Ez jelenti számomra ezt a hivatást.

Hármunkat választottak ki a közösségből, s végül ketten léptünk be a rendbe, a legszigorúbb titoktartás mellett, még a szüleinknek sem mondhattuk el. Ez szintén 1953 nyarán történt.

Ezzel párhuzamosan kitűnő eredménnyel zártam a tanulmányaimat. Szükséges volt egy foglalkozás a civil életben is, ugyanis titokban voltam kispap. Az osztályfőnököm az orvosi egyetemet ajánlotta, amely édesapámat is lelkesítette. A tartományfőnök és az idősebb páterek szintén támogatták ezen elképzelésemet, a tanulmányaimat, és azt mondták,

jó lesz, ha elvégzem az orvosi egyetemet, amely hosszabb ideig tart, mint más képzés, így nagyobb az esély, hogy közben bekövetkezik a rendszerváltozás.

Egyetemi tanulmányaim mellett titokban végeztem rendi tanulmányokat is. Az orvosi egyetem elvégzése után letöltöttem a kötelező katonai szolgálatot, és utána, 1960-ban ünnepélyes fogadalmat tettem a rendben, miközben állást vállaltam a Chinoin Gyógyszergyárban mint gyógyszerkutató. Eredetileg az egyetemen szerettem volna maradni az Élettani Intézetben, de sajnos ez nem volt lehetséges, mert nem voltam KISZ-tag. Többek között ezért sem kaptam állami kitüntetést a doktorrá avatásomkor.

– 1963-ban szentelték pappá Zsámbékon. Az egyházi rend szentsége megpecsételte életének további irányát.

– Számomra mindig is a papi hivatás volt az elsődleges, de emellett igyekeztem komolyan venni a kutatómunkámat is.

Nyilvános papi szolgálatom idején kisegítő lelkészként is működtem a budapesti lengyel plébánián, a domonkos plébánián, az Örmény Katolikus Lelkészségen, 2010-től pedig lelkipásztorként szolgálok a debreceni Szent László Domonkos Plébánián. A Magyar Katolikus Orvosok Szent Lukács Egyesületének lelkipásztora vagyok-voltam, egyben az MKO Tudósítóját is szerkesztem.

– Megismerhető-e teljes egészében a testből és lélekből felépített ember?

– Senki sem ismeri teljesen. Ha összetesszük az orvostudomány összes ágát, még akkor is sok ismeretlen, tisztázatlan dolog van előttünk. Az orvostudomány fejlődik, mindig történnek újabb felfedezések, kutatási eredmények. Én több mint hatvan éve végeztem el az orvosi egyetemet, azóta is rengeteg felfedezést tett már az orvostudomány.

– Mi a véleménye a hit és az ész kapcsolatáról?

– Alapvetően összefüggenek. Ész nélkül elképzelhetetlen a hit, hiszen olyan igazságokról van szó, amelyek nem érzékletes tapasztalással foghatók meg, hanem fogalmak alkotandók róluk. Tehát az értelmi tevékenység elengedhetetlen ahhoz, hogy hittel éljünk.

Amit világosan kellene látnunk, az az, hogy van a természetes világrend és van egy természetfölötti világrend. Ez utóbbihoz kapcsolhatók az olyan értelmi és érzelmi aktusok, amelyek nem köthetők a természetes világhoz.

Ezeket egyedül Isten adhatja meg nekünk. Ez az, amikor valaki teljes hittel elfogadja a keresztény igazság teljességét, Jézus Krisztust.

A természetfölötti világhoz köthető hitnek vannak elemei, amelyek nem feltétlenül a hithez tartoznak. Azt, hogy Isten létezik, értelemmel lehet bizonyítani. Ha nem lenne értelmünk, nem lenne mire építkeznie a hitnek. Más irányban terjed ki a hit ismerete, és más irányban van, amit a természettudomány kimutatni tud.

Jézus Krisztus valóságos Isten, ez a hit misztériuma. Azt, hogy Ő valóságos ember, lehet tapasztalni, kézzel érinteni például eucharisztikus csodákban, mint már történt korábban, amikor is harántcsíkolt szívizomzatot találtak a szent ostyában. Alig hiszem, hogy ezt a csodát hit nélkül el lehet fogadni.

Különálló valóság a hit, különálló valóság a természetes ismeret, amely Istenre is vonatkozik. Ez szolgál alapul a hit felépítéséhez, mert értelem nélkül nincs hit.

– 1989-ben, a közösség újraalakulásakor először a budapesti, majd később a szentendrei, végül 2010-ben a debreceni közösséghez került. Akkor az orvosok lelki vezetésének feladatait, valamint angol nyelvű szentmisék bemutatását is vállalta, és a világi domonkosok helyi közösségének is lelkipásztora.

– Hirdettem orvosok részére találkozót, időnként négyen-öten összejöttünk, de sajnos nem tartott hosszú ideig. Elgondolás volt inkább, mint megvalósult vezetés. Ezután volt, hogy előadásokat szerveztünk dr. Kellermayer Miklós professzorral, aki a pécsi egyetemen sejtkutatással foglalkozik. Később meghívtunk országosan ismert előadókat is, hogy színesebbé tegyük az anyagot, dr. Csókay András is tiszteletét tette nálunk előadóként, aki mostanra világhírű lett a szakmában.

– Szolgálatának legfontosabb missziója az életvédelem. Mit tesz ön e téren, hogyan tud segíteni az életvédelem területén? Debreceni szolgálata során ez miben mutatkozott, mutatkozik meg?

– Amikor 2010-ben Debrecenbe kerültem, első és fő tevékenységem volt egy karizmatikus újság rovatvezetése, ahol mindig helyt adtam az életvédelemnek, abortuszellenes felszólalásoknak és állásfoglalásoknak. Aztán volt, hogy felvonulást szerveztünk a Szent László-plébániáról a Szülészeti Klinikára dr. Téglásy Imrével, az Alfa Szövetség elnökével. Itt átnyújtottuk azt a kérést az Alfa Szövetség nevében, hogy legalább az évnek bizonyos napjain ne végezzenek abortuszt. Először azt mondtam Téglásy úrnak, hogy nincs értelme, mert a többi napon nevetve megteszik, és bepótolják az elmaradt műtéteket. Mire ő elmagyarázta: az a tény, hogy néhány napon nem végeznek abortuszt, annak az elismerése, hogy nem helyénvaló, amit tesznek.

Ami nem teljesen életvédelem, de köthető hozzá, amikor is a częstochowai Fekete Madonna vándorikonja európai körútjának magyarországi állomásán a zarándokokat plébániánkon is vendégül láttuk. Ezt az eseményt azért is emelném ki, mert fontosnak tartom elmondani, hogy Szűz Mária minden élőnek az édesanyja, a meg nem született életnek is. Az ő szívét is marcangolják, amikor a meg nem született életet kioltják.

Szöveg és fotó: Szabó Dávid/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria