A Vatikán vizsgálja Felice Canelli szalézi munkatárs pap boldoggá avatásának ügyét

Az egyházmegyés papság köréből kikerülő szalézi munkatársakról kevés szó esik, pedig a Szalézi Családban az ő tevékenységük is igen jelentős. 

Felice Canelli Positiójának kurátora Zdzisław Kijas OFMConv, posztulátora Pierluigi Cameroni SDB, munkatársai Lodovica Maria Zanet és Francesca Caggiano FMA nővér.

A Szentek Ügyeinek Kongregációja teológiai konzultorai az elkövetkező időszakban megvizsgálják a dokumentumot, amely árnyalt és mélyreható módon mutatja be az Isten szolgája erényes életével kapcsolatos összes dokumentumot és bizonyítékot.

Felice Canelli San Severóban született (Foggia tartomány) 1880. október 14-én, nagyon szegény családban. Csak hatéves volt, amikor elvesztette édesapját, így a gyermeknevelés és a megélhetéshez szükséges anyagiak előteremtésének teljes gondja az édesanyjára hárult. 1892-ben, 12 éves korában beiratkozott az egyházmegyei szemináriumba; 1903-ban szentelték pappá.

Ebben az időben az Egyház és a katolikus hit nehéz helyzetben volt, de ő úgy döntött, hogy „igazi pap” lesz, szegény és fáradhatatlan, Jézus élő jele az elfeledettek, betegek között, az éhínség által sújtott nép körében. Vonzotta Assisi Szent Ferenc és Páli Szent Vince lelkisége, de 1905-ben megismerte a szalézi karizmát, amelyet haláláig a magáénak mondott. Elöljárói nagyra becsülték, a szalézi munkatársak egyházmegyei igazgatója volt, és a volt szalézi növendékek, szaléziak és szalézi nővérek papja és lelkivezetője. Ő tette a szalézi karizmát az egyházmegye megújulásának ösztönzőjévé.

A volt növendékekből és a szalézi műben részes felnőttekből 1911-ben létrejött a Don Bosco Kör, akik részt vettek a Katolikus Akció olaszországi ifjúsági rendezvényein, animálták a katolikus ifjúsági klubokat. Don Felice volt a kirekesztettek és elhagyottak iránti határtalan szeretetével a helyi és tartományi ifjúsági mozgalom vezetője, az „ifjúság apostola”, San Severo „Don Boscója”, a „kis Szent Vince”. 

1927-ben a külvárosi Santa Croce-plébánia lelkivezetését bízták rá, ahol ötven évet szolgált, egészen haláláig. Szinte az első evangelizáció földje volt ez, egy olyan negyed, ahol számos alkalmi munkából élő, szegény család lakott. Atyai és családias stílusával, erényes életével és apostolkodásával közel került az emberekhez, segítve őket alapvető szükségleteikben, hogy közelebb vigye őket az Úrhoz.

Élete alkonyán Don Felice megvallotta:

A fiatalok szeretetét Don Boscótól loptam; Szalézi Szent Ferenctől az édesség utáni vágyat; Assisi Szent Ferenctől pedig a szegénység szeretetét.

Don Bosco lelkes követője, Felice Canelli atya 1977. november 23-án, 97 esztendős korában tért meg Teremtőjéhez.

Forrás és fotó: Szaléziak.hu

Magyar Kurír